HVG, 2016. március 19.
Cikkük állításától eltérően Donáth György nem volt az Egyedül Vagyunk című folyóirat felelős szerkesztője. Az 1938 októberétől 1944 októberéig havonta megjelent folyóiratnak Donáth 1940 áprilisa és novembere között a szerkesztőbizottsági tagja volt, és összesen két írást tett közzé benne. A folyóirat szerzői között feltűnt egyébként Illés Endre, Illyés Gyula, Szabó Pál, Wass Albert, Darvas József, Szabó Lőrinc, Veres Péter, Csuka Zoltán, Takáts Gyula, Weöres Sándor is – mind közismert „uszító”? Ugyancsak téves állítása a szerzőnek, miszerint Bárdossy László hadat üzent a Szovjetuniónak. Hadüzenethez az államfőnek volt joga, Bárdossy László pedig az adott időben miniszterelnök és külügyminiszter volt. Bárdossy 1941. június 27-én az Országgyűlés Képviselőházában a következő bejelentést tette: „Tisztelt Ház! Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet népjogellenes és minősíthetetlen támadását. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadások következtében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadiállapot beállott. (Hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán.)” Faragho Gábor sem volt a magyar királyi csendőrség főfelügyelője. Ő 1942. november 15-e és 1944. július 1-je között a magyar királyi csendőrség felügyelője, majd 1944. július 1-jétől 1944. október 16-áig a magyar királyi csendőrség és rendőrség felügyelője volt. Horthy Miklós felelősségre vonásával kapcsolatban valóban általában Sztálin 1946. áprilisi megnyilatkozását szokták emlegetni, de a felelősségre vonást az Ideiglenes Nemzeti Kormány sem kívánta. Gyöngyösi Jánostól, az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminiszterétől 1945. június 11-én ezt kérdezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyik brit diplomatája: „...vajon Horthy tengernagyot háborús bűnösnek tekintik-e”? Gyöngyösi válasza szerint „...ez egy igen kényes kérdés, s bár a Horthy-rendszer az elmúlt húsz esztendőben sok rosszat tett, az öregember tett valami jót is az országért, és végül is ki akarta vezetni a háborúból. A németek nagyon rosszul bántak vele, s végül elrabolták és internálták, a családjával együtt, s ez bizonyos rokonszenvet keltett iránta a lakosságban. További körülmény a kora (77 éves). Gyöngyösi doktor azt mondta, hogy nem tudja elképzelni «az élő Horthy» képét a jelenlegi Magyarországon, de azt sem tudja elképzelni, hogy perbe fogják mint háborús bűnöst, halálra ítéljék, kivégezzék és így mártírt csináljanak belőle. Ez az, amit a legkevésbé akarnak. Azt javasolta, hogy a legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra, hanem családjával külföldön élne.”
SZAKÁLY SÁNDOR
HADTÖRTÉNÉSZ (BUDAPEST)
