Bizonyos értelemben elégtételt is érezhetne, hogy mégis az következett be, amit egy évtizede állított: a Dunán, Paksnál lehet olyan alacsony a vízállás, hogy az atomerőmű működtetése ellehetetlenül.
Leginkább szomorú vagyok. Az, hogy a paksi hűtés kritikus történetté válhat, nem most derült ki. Tíz éve tudjuk, hogy rövid időn belül komoly krízishelyzetekkel kell szembenézni, ehhez képest a Paks I. atomerőmű hűtésével kapcsolatban nem történt semmi tíz éven keresztül, sőt, még rátervezték Paks II.-t is egy teljesen alkalmatlan hűtési elképzelésre. Ezt 2015-ben nemcsak elmondtam, de több kiadványban is elmagyaráztuk, hogy a Paks II. hatástanulmánya teljesen légből kapott, hamis információkon, adatokon és modelleken alapult. Például olyan klímamodellekkel kalkuláltak, amelyek alapján legfeljebb 2082-ben fordulhatott volna elő két olyan nap, amilyenből végül az idén nyáron is már több mint két hétre elegendő volt.
Magyarország talán legnagyobb XXI. századi beruházását egy tündérmeseszerű leírásra alapozva indították útjára. A most a nyakunkba szakadt paksi hűtési krízis pedig ugyan előre kalkulálható volt, a tulajdonos magyar állam nem tett semmit. Paks II. tervezésével az ország nem pusztán átaludta ezt a problémát, hanem súlyosbította is a bajt.
Ennek a levét isszuk most is, amikor kapkodva, átgondolatlanul, gyorsan kerestünk megoldást a problémára. Ha a Paks körüli vita nem egy súlyosan átpolitizált történet, akkor nem alakul ki az a torz közbeszéd, ami lehetetlenné tette, hogy ezeket az előre látható problémákat szakmai alapon megvitassuk és hogy a megoldások is időben megszülethessenek.
A Tisza vezette új kormány úgy-ahogy kezelni tudta a paksi problémát. Mire lehet elég később ez az intézkedéscsomag?
Már június végén, július elején is le kellett állítani több blokkot is, és visszaterhelték az erőművet, de az még csak a kezdet volt. Az augusztusi krízis már komolyabb ízelítőt adott, de a következő években ennél csak rosszabb lesz a helyzet.