Jobline.hu
Jobline.hu

„30 órányi munka után, és még mindig erősen” – írta egy fiatal indonéz szövegíró a Twitterre, majd visszatért a munkába.

Néhány óra múlva kómába esett, és hamarosan meghalt. Az eset után a fiatal nő a marketing világ munka-alkoholista kultúrájának szimbólumává vált, és egyben figyelmeztetéssé is, milyen következményekkel járhat, ha az alvás óráit is munkával töltjük.

A „kemény munka” eszméje akkora az emberek tudatában, hogy tanulmányok szerint nem egyszerűen lenyűgöz minket, ha valaki állandóan elfoglalt, de egyenesen azt feltételezzük róla, hogy biztosan gazdag is, miközben a lazább napirendűek egyértelműen szegények. Ez a feltételezés hozza létre az „elfoglaltság kultuszát”, amely nemcsak a személyek egészséget veszélyezteti, de a szervezet jólétét is.

Elfoglalt vs. termelékeny
A túlmunka valós kockázatot jelent. Egy tanulmányban azt találták, hogy azok között, akik hetente több mint 55 órát dolgoznak, 13 százalékkal nagyobb a szívinfarktus kockázata, és 33 százalékkal a stroke kockázata, mint azok között, akik heti 35-40 órás munkahéttel számolnak. Szervezeti szempontból az új technológia lehetővé tette, hogy bármikor kommunikálhassanak a munkavállalók, mintha csak bent ülnének az irodában. Azonban az elfoglaltság egyáltalán nem ugyanaz, mint a produktivitás. A Stanford Egyetem professzora, John Pencavel megállapította, hogy a termelékenység csökken, miután valaki egy héten 50 órát dolgozott. Pencavel megjegyezte, hogy 55 óra után egy úgynevezett „termelékenységi sziklafal” jelentkezik, vagyis a dolgozó ezután már gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tud tenni.

Ez a probléma abból is adódik, hogy a munkahelyek jellege gyorsan megváltozott, viszont mi még nem tudtuk utolérni magunkat. A munkák bonyolulttá váltak, és a technológia ennek a része. Nagyon nehéz kitalálnunk, mennyi az elég, és nincs olyan sípszó, amely magától megszólal, ha túl sokat dolgozunk. A túlmunka ráadásul nem jár feltétlen jutalommal: az University of London által közzétett tanulmány fordított kapcsolatot talált a munka intenzitása és a karrier előrehaladása között.  Egy másik kutatás pedig azt mondta, hogy a több vakációt kivevő dolgozók áltagosan több emelést és bónuszt kapnak.

Mi lesz most?
A viselkedési tudomány vezetői a közelmúltban ezekre a kihívásokra fordították figyelmüket. A munkavállalói elkötelezettség, az ösztönzés és a motiváció, valamint a jutalmak és az elismerés elveinek tudománya és alkalmazása hatékonyabb, fenntarthatóbb és jövedelmezőbb módokat kínálhat a modern munkaerő számára. A munkavállalók motivációjának lángra lobbantása sokkal hatékonyabb, mint a pénzbeli jutalmak. Azok az emberek, akik valóban elkötelezettek a munkájukban nem szenvednek úgy, mint azok, akik külső okok miatt túlóráznak, vagy magánéleti problémáik miatt menekülnek a munkába.

A rugalmasság kulcsfontosságú, és minden iparágnak el kell fogadnia az adott munkaerő preferenciáit. Egyes iparágakban a munkavállalók kényelmesen dolgoznak, majd hosszabb szünetekre mennek. A számítógépes programozók gyakran beszélnek a flow érzéséről, arról a mentális térről, melyben hatékonyan kódolnak, és elveszítik időérzéküket. Őket nem lehet arra kényszeríteni délután 3-kor, hogy távozzanak a munkából, de az is rossz, ha túl sokáig maradnak ebben a helyzetben. Amire szükség van, az az egyensúly. De hogyan érhető ez el?

A rövidebb, összpontosítottabb munkanapok jó megoldást nyújthatnak. Egy új-zélandi cég négy napra csökkentette a munkahetet, és megállapította, hogy a produktivitás nem csökken. Az otthoni munka – ha megfelelő környezetben történik – szintén növelheti a termelékenységet. Mindezek mellett a probléma kulturális kérdés is. A legtöbb munkahelyi kultúra vagy tiszteletben tartja az éjszakákat, hétvégéket és vakációkat, vagy nem. A kulturális változás a vezetőn múlik. Nem elég, ha a főnökök ellenállnak az e-mailek éjszakai kiküldésére való késztetésüknek, arra is ügyelniük kell, hogy mások se tegyenek így.

Az intelligens menedzsment minden munkavállalót és munkát egyedülállónak lát, és gondosan kezeli az egyes helyzeteket, megértve, hogy a végtelen elfoglaltság nem lehet méltó cél, sem olyan dolog, amelyre méltán lehetünk büszkék.

A Recruiter cikke nyomán



Az oldalon elhelyezett tartalom a Jobline.hu közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.