Egyre több énidő, ritkuló cicaharcok – ezért jó 40-es nőnek lenni
Nóra és Viola negyvenes nők, akik úgy döntöttek, a torz társadalmi konvenciók és a változókorral járó kellemetlen tünetek ellenére nem fogják úgy érezni, a koruk teher. Hiszen miért is volna az?
„Ugyan egy állásinterjúnál a húsz-harmincévesek még kevesebb tapasztalattal is nagyobb előnnyel indulnak, miután betöltöttem a negyvenet, úgy éreztem, hogy kezd kinyílni a világ, bármit meg tudok csinálni, bármire képes vagyok” – meséli a 47 éves Nóra, akik a korabeli nőkkel szembeni negatív sztereotípiák és a változókorral járó kellemetlenségek ellenére is úgy érzi: jó negyvenes nőnek lenni. „Sokkal gyakorlatiasabb lettem, és amiből régen folyton problémát csináltam, az ma már nem okoz fejfájást. Azelőtt sokkal szigorúbb voltam magammal, de most már tudom, ha valamit két nappal későbbre tolok, nem dől össze a világ” – állapítja meg Nóra.
Azt a 46. évében járó Viola is megerősíti, hogy egy nő épp a negyvenes éveiben kezd el szabaddá válni. Feltéve persze, ha ezt a felszabadulást megengedi magának, és mind testének, mind lelkének biztosítja a kellő nyugalmat. „Tény, hogy ebben a korban már előbb fárad el a szervezet, így a pihenés szerepe sokkal fontosabbá válik” – mondja Viola, aki valóságos robotként tekint egykori önmagára: minden nap főzött, takarított, dolgozott a házuk gyümölcsöskertjében, leszedte a meggyet, hogy abból rögtön süteményt készíthessen. Ám ami a harmincas években puszta kötelezettség volt, az évek múlásával egyre nagyobb teher lett. A menopauza jó jelzés volt Violának: állj le, különben baj lesz.
Megoldás pedig mindig van, ő például a családja segítségét kérte. „A háztartás vezetésébe be lehet vonni a többieket is. A gyereknek jót is tesz, ha megszokja, hogy a hétköznapok feladatokkal járnak” – érvel Viola, aki így köszönthetett az életében egy új szereplőt, az énidőt, ami máig számos középkorú nő számára idegen fogalom. Viola elmondta, a menopauza okozta kellemetlen tüneteket az is nagyban enyhíti, hogy a családjával elkezdett sokkal tudatosabban, nyíltabban és őszintébben kommunikálni.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a menopauzával járó kiszámíthatatlanságot – ami a testiségre is erősen kihat – kibeszéljük magunkból, és az állapotunkat őszintén megosszuk a párunkkal, a hozzánk közelállókkal. Így megértik, ez nem ellenük szól, és tisztában lesznek azzal, hogy mi miért történik. Így kisebb felületet hagyunk az bizonytalanságnak, és nem fordulhat elő, hogy az esetleges távolságtartást, az átmeneti zavarokat az intimitásban a párunk magára veszi, amitől felesleges feszültség költözik a kapcsolatba” – mondja a nemrégen újraházasodott Viola, aki úgy érzi, életének egy nagyon izgalmas fejezetéhez érkezett. „A gyerekem már önálló, ezért a kikapcsolódás egészen új élmény, hiszen fiatal felnőtt korom óta a munka és a gyerek kötötte le az időm és a figyelmem legnagyobb részét. Most oda megyek, ahova csak akarok, azt csinálhatom, amire csak vágyom” – mondja Viola, aki az elmúlt években lendületes tempóban kezdte el felfedezni az európai országokat, sőt, nem olyan rég még Ázsiába is eljutottak új férjével. Mint mondja, a negyvenes évek új kalandokat és új világokat jelentenek számára.
Munkahely cicaharc nélkül
A menopauza sok esetben a munkahelyi problémáknak is a gyökere lehet. Ahogy Viola és Nóra tapasztalata is mutatja, a munkaadók sok esetben nem vesznek tudomást róla, nem értik meg a változókorba lépett nők módosult igényeit, és azt, hogy a hormonháztartás miatt egyszerűen máshogy kezelnek szituációkat. „Igyekszem nem bevinni a munkahelyemre a változókori gondjaimat, vagy más problémáimat, ahogy az is célom, hogy ne vigyem haza a munkahelyieket. Szerencsére meglehetősen kis közösségben dolgozom, szinte családias a légkör, ahol, ha testi-lelki problémáim adódnának, és az lenne a vágyam, hogy ezeket megosszam a kollégáimmal, annak nem lenne semmi akadálya” – magyarázza Viola.
Nóra azt a stratégiát választotta, hogy ha lehet, elkerüli a munkahelyi konfliktusokat. Feladta a „cicaharcokat”, és inkább a csendet választotta: „Csinálom a dolgom, ami az én részem. Ha úgy adódik, persze szívesen segítek másoknak, kooperálok a csapattal, de már nem érzem fontosnak, hogy mindenáron meggyőzzek másokat a magam igazáról.”
Nórának, bevallása szerint, amúgy is egész életében nehézséget okozott a konfliktusok kezelése. Rájött, hogy egyszerűen nincs értelme az ilyen helyzetekre időt pazarolni. És közben rádöbbent valami másra is, méghozzá, hogy mennyire fontos az őszinteség a kommunikáció során, és hogy ez mennyivel jobbá teheti életét. „Jobban figyelek, hogy a saját érdekeimet tudjam képviselni, de mégse bántsak meg másokat. A véleményemet azonban már nem rejtem véka alá. Fontosak az őszinte beszélgetések, így kevesebb a konfliktus is, nem gyülemlik fel senkiben a feszültség. A családommal, úgy érzem, közelebb kerültünk egymáshoz. Valahogy megnyugszik az ember, lecsillapodik ebben a korban.”
Változókor könnyedén, hormonmentesen!
Hőhullámok, alvászavar, labilis hangulat – a klimax jellegzetes panaszai ötből négy változókorú nő mindennapjait keseríthetik meg. A Remifemin Plus két gyógynövény együttes erejével enyhíti a klimax kellemetlen testi és lelki tüneteit.
Vény nélkül kapható gyógyszer
www.remifemin.hu/
Az oldalon elhelyezett tartalom a Remifemin Plus forgalmazója, a Phytotec Hungária Bt. közreműködésével jött létre, előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
A változókor után egy nő már ne mutogassa magát? - Leszámolunk a sztereotípiákkal!
A társadalom által generált, többnyire negatív sztereotípiák nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a változókorban lévő nők frusztráltnak érezzék magukat. Ám szerencsére ez a generáció is egyre hangosabban kéri ki magának a megbélyegzést és a bántó általánosítást – teljes joggal.
Tudatosan készülni a változókorra: tények és tévhitek, amikkel érdemes tisztában lenni
Az anyák lányaiknak nem csak genetikai örökségüket, de a családi legendárium nőiséggel kapcsolatos történeteit is továbbadják. Gyakran mesélnek arról, milyen a szülés, hogyan lehet kibírni a klimaxot stb. Az így keletkező mítoszok azonban néha tévhiteken alapulnak.
