Egy lefoglalt vadállat kölyök, és a kérdés, amit kevesen tesznek fel
Képzeljük el a jelenetet: a rendőrség egy magánházhoz érkezik, és egy tigriskölyköt talál. A hatóság intézkedik, az állatot lefoglalják. A hírekben ennyi szerepel – a sikeres akció. De van egy kérdés, amit szinte senki sem tesz fel: Ki gondoskodik erről az állatról a következő tizenöt-húsz évben?
Mert egy nagymacska nem költözik vissza a vadonba. Soha nem is élt ott. Egy több száz kilós ragadozó, amelyet emberek közelében neveltek fel, élete végéig speciális ellátásra szorul. Pablo, a Veresegyházra került mentett tigris története éppen erre világít rá: arra a kevéssé ismert világra, ahol az állatvédelmi rendszer és a szakosodott menhelyek dolgoznak. És Pablo csak egy példa a sok közül.
A térségben természetesen a Fővárosi Állat- és Növénykert a legkompetensebb intézmény, akik minden hasonló esetre azonnal reagálni tudnak, de az ő lehetőségeik is végesek, így nagy felelősség hárul a vidéki szereplőkre is.
youtube.com/watch?v=qP5WEOLNTuw&source_ve_path=MjM4NTE&embeds_referring_euri=https%3A%2F%2Fmedveotthon.hu%2F
Az elkobzástól az új otthonig
Egy rajtaütés után a hatóság és a hivatal dönt, az állat pedig jellemzően a Fővárosi Állatkert karanténjába kerül. De hová helyezhető ki tartósan?
Jogszabály szerint minden faj esetében pontos elvárások vannak: mekkora kifutó szükséges, milyen állatorvosi háttér kell, milyen biztonsági feltételeknek kell teljesülniük.
„Minden faj esetében szigorú szakmai és jogszabályi feltételek alapján történik az elhelyezés." – hangzik a Medveotthon állatokért felelős szakember, dr Kertész Péter válasza.
A leendő kifutót jóvá kell hagyni, és csak ezután következhet az állat átköltöztetése. A Medveotthon ebben a hálózatban régóta megbízható partner. A veresegyházi kiterjedt terület miatt nincs akadálya annak, hogy gyorsan új kifutót építsenek – ezért is sokszor fordulnak hozzájuk ilyen helyzetekben. Amikor egy mentett állatnak sürgősen helyre van szüksége, a rendelkezésre álló tér nem egy apró részlet, hanem életmentő tényező.
Miért nem fogadhat be minden intézmény minden állatot?
Sokan azt hiszik, egy állatmenhely olyan, mint egy nyitott ajtó: ami jön, azt befogadják, de a valóság ennél jóval bonyolultabb.
Egy nagymacska, egy medve vagy egy egzotikus faj elhelyezése előtt számos kérdést mérlegelni kell:
● Van-e megfelelő méretű, fajspecifikus kifutó?
● Rendelkezésre áll-e a szükséges szakértelem?
● Biztosított-e a folyamatos állatorvosi háttér?
● Fenntartható-e az ellátás hosszú távon?
Éppen ezért az állatvédelem ritkán működik egyetlen intézmény keretei között. Egy mentett állat sorsa mögött országos összefogás áll: hatóságok, állatorvosok, állatkertek és állatmentő szervezetek közösen keresik a legjobb megoldást. A cél mindig ugyanaz – megtalálni azt a helyet, ahol az adott állat a legjobb életet élheti.
A hatóságok minden esetben számíthatnak a Medveotthonra. Elkobzott állatoknál, amelyek sérülten, rossz körülmények közül vagy illegális tartásból érkeznek, vagy amelyek már nem engedhetők vissza a természetbe, mint például egy röpképtelen fakókeselyű, amely a vadonban azonnal elpusztulna.
És igen, a Medveotthon valójában jóval több, mint amit a neve sugall: a medvéken kívül is gazdag a lakók sora, közel 20 állatfaj él náluk. Köztük invazív fajok, mint az ormányos- és mosómedve, az aligátorteknős vagy a vietnámi szikaszarvas.
Az állataink java valóban mentés útján került hozzánk, de hogy további példányokat tudjunk befogadni, jelentős kapacitásbővítésre lenne szükség, és ez a fenntarthatóságot is veszélyezteti. A legtöbb állatkertnek és menhelynek napjainkban ez a fő problémája. - árulta el Déri Barnabás ügyvezető igazgató.
A költségek, amelyekről senki nem beszél
Egy belépőjegy árából a legtöbben egy kellemes délutánra gondolnak. Pedig a háttérben egészen más számok futnak. Egy medve vagy egy nagymacska befogadása évtizedes elköteleződést jelent. A mindennapok valódi költségei:
● a folyamatos, fajspecifikus takarmányozás,
● a rendszeres állatorvosi ellátás,
● a kifutók fenntartása és folyamatos fejlesztése,
● a speciálisan képzett szakemberek munkája.
Ez nem egyszeri kiadás, hanem évtizedeken átívelő felelősség. Amikor egy állat megérkezik, valójában egy hosszú, csendes ígéret kezdődik: gondoskodunk róla élete végéig. Ez a vállalás teszi a Medveotthont sokkal inkább menhellyé, mint klasszikus turisztikai látványossággá.
Orrmányosmedve
A traumák, amelyeket nem látunk
Van egy gyakori tévhit, amely szerint a fogságban élő medvék azért szomorúak, mert be vannak zárva. A valóság árnyaltabb és emberibb.
Az itt élő idősebb medvék viselkedését sokszor nem a jelen körülmények alakítják, hanem a múlt. A mentés előtti évek – a szűk ketrecek, a rossz táplálás, az emberi visszaélések – nyomot hagynak. Ezek a sérülések nem tűnnek el egyik napról a másikra. A korszerű gondozás éppen ezért nemcsak az állat testi egészségére figyel, hanem a lelki örökségére is.
Ide tartozik a felelős etetés kérdése is. A medvéket sokan a mézzel azonosítják, pedig a folyamatos mézfogyasztás messze nem egészséges számukra, ezért a fakanalas mézzel etetést jó pár éve beszüntették a Medveotthonban. A gondozók ügyelnek a változatos, kiegyensúlyozott táplálásra, hiszen a medvefélék mindenevők - nem pedig ragadozók, ahogyan sokan hiszik. Kevés húst, főleg zöldséget, gyümölcsöket, é kevés pékárut kapnak takarmányként.
Amikor a túlélés már nem elég
Néhány évtizede az állattartás sikerét egyetlen dolog mérte: az állat egészséges maradt-e. Ma már egészen más kérdéseket teszünk fel.
● Hogyan érzi magát az állat?
● Van-e lehetősége természetes viselkedésformák gyakorlására?
● Aktívan tudja-e használni a környezetét?
A környezetgazdagítás a modern állattartás egyik legfontosabb területe. A célja, hogy fenntartsa az állatok kíváncsiságát, aktiválja a természetes ösztönöket, csökkentse a stresszt és növelje a mentális aktivitást.
A Medveotthonban ez kézzelfogható formát ölt: tágas kifutók, tavak és fürdőzési lehetőségek, árnyékos pihenőhelyek, mászó- és játékeszközök, valamint változatos etetési módszerek segítik az állatok mindennapjait. Pablo kifutója már eleve ezekkel a szempontokkal épült, és hamarosan az oroszlánok kifutója is megújul.
Egy intézmény, amely újraértelmezi önmagát
A Medveotthon Veresegyház nemrég fontos fordulóponthoz érkezett: szervezeti átalakulás után megalakulása óta először működik önálló intézményként. Az élén Déri Barnabás áll, az állatokért felelős vezető pedig dr. Kertész Péter.
A fő célkitűzése három pillérre épül: a természetvédelem, az állatvédelem és az edukáció, melyeket természetesen a fenntarthatóság fókuszából vizsgálnak.
Az intézmény tagja a Magyar Állatkertek Szövetségének, és hosszútávú célja, hogy regionális mentőközpontként működjön – ami sajnos egyre indokoltabb, hiszen az elkobzásos esetek száma nő.
De miből tartható fenn mindez? A bevétel több forrásból érkezik: a belépőkből, az adományokból, az alapítvány támogatásából és az örökbefogadási programból. Minden megváltott jegy hozzájárul a fenntartáshoz. Az alapítvány az 1%-os felajánlásokból legutóbb például takarmányhűtőt vásárolt – apró tétel a hírekben, hatalmas segítség a mindennapokban.
Emellett a támogatások által sikerült belső internet hálózat és a jármű flotta modernizálása is, ami az ellátáshoz, üzemeltetéshez kapcsolódik, így kisteherautókat és elektromos autókat takar.
Az örökbefogadás fontos pillérré vált
A megújult örökbefogadási program magánszemélyek és cégek előtt egyaránt nyitva áll. Fontos azonban tisztázni egy gyakori félreértést: az örökbefogadás itt nem tulajdonjogot jelent.
Senki nem viheti haza a medvéjét. Az örökbefogadás valójában támogatás – hozzájárulás egy állat hosszú távú ellátásához. Olyan lehetőség, amelyben a látogatók, a családok és a vállalatok nem csupán szemlélői, hanem aktív részesei lehetnek az állatvédelemnek. Ők együtt teszik fenntarthatóvá azt, ami egyetlen szereplő számára aligha lenne megoldható.
A Medveotthon emellett örökbefogadói és állatvédelmi napokat is tart, ahol mindez kézzelfoghatóvá válik.
Az állatkert szó mögött ma már sokkal több húzódik, mint amennyit a kerítés előtt állva látunk
A Veresegyházi Medveotthon megadta a maga sajátos válaszát. Egy olyan intézmény formájában, ahol a mentés, a szakszerű gondozás és a közösségi felelősség egyszerre van jelen – és ahol minden látogatónak megadatik, hogy részt vegyen ebben a misszióban.
A tartalom a BP Digital megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével készült, létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
