Mi teszi ennyire vonzóvá a dohánytermékek illegális kereskedelmét a szervezett bűnözés számára?
Anthony Hemsley: Elsősorban az, hogy alacsony kockázat mellett rendkívül magas profitot lehet elérni. A lebukás esélye viszonylag csekély, a büntetések országonként jelentősen eltérnek, miközben a határokon átnyúló együttműködés és az információmegosztás sem mindig elég hatékony.
Ha a hatóságok felszámolnak egy illegális gyárat, rendszerint megtalálják a gépeket, a dohányt, a csomagolóanyagot, esetleg néhány munkást, de a bűnszervezet magasabb szintű vezetői nincsenek jelen. Ugyanez igaz egy lefoglalt kamionra: elveszítik a járművet, az árut és a sofőrt, de ezt a hálózat működtetői járulékos veszteségként kezelik.
A következmények ráadásul nem állnak meg az elvesző jövedéki bevételeknél. Az illegális dohánykereskedelemből származó pénz más bűncselekményeket is finanszírozhat, ezért ez jóval átfogóbb közbiztonsági és nemzetbiztonsági probléma.
Ausztráliában az illegális dohánykereskedelem mára olyan méreteket ölt, hogy külön parlamenti vizsgálatok és megerősített hatósági fellépés foglalkozik vele. Mi vezetett idáig, és ebből mi lehet releváns tanulság Magyarország számára?
A. H.: Ha az illegális kereskedelem már jelen van és növekszik, azt nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Különösen óvatosnak kell lenni akkor, amikor olyan szabályozást vagy jövedékiadó-emelést vezetnek be, amely megfelelő ellenőrzési és végrehajtási kapacitás hiányában tovább erősítheti ezt a folyamatot.
Ausztráliában éveken keresztül nem kezelték kellő komolysággal a feketepiacot, miközben az egyre nagyobbra nőtt. Mostanra olyan szintet ért el, amelyet már rendkívül nehéz visszafordítani. A legfontosabb tanulság szerintem az, hogy nem szabad csupán abból kiindulni, hogy a dohánytermékeket könnyű tovább adóztatni, mert a fogyasztók majd úgyis megfizetik a magasabb árat. A közvetett hatásmechanizmusokat is figyelembe kell venni.
Anthony Hemsley, a JTI vállalat szabályozási és adózási stratégiáért felelős igazgatója
Bielik István
Az életbe lépő adóemelés kapcsán azt mondta, hogy nem önmagában a kezdeményezést, sokkal inkább az eljárást tartják aggályosnak. Miért?
Pataki Márton: Egy kiszámítható rendszerben a piaci szereplők előre látják, milyen adóváltozásokkal kell számolniuk a következő időszakban. Magyarországon is volt erre kialakított mechanizmus: az év eleji emelés a júliusi inflációhoz igazodik. Arra számítottunk, hogy a kormány ezen felül is módosíthatja az adókat, de arra nem, hogy ilyen mértékben és ilyen rövid időn belül.
Nem az a kérdés, hogy emelkedhet-e a dohánytermékek adója, hanem hogy milyen ütemben történik mindez. Novembertől a cigaretta adóterhe 9 százalékkal nő, a finomra vágott dohányé pedig 26 százalékkal. Utóbbi azért különösen fontos, mert ez a kategória korábban olcsóbb legális alternatívát jelentett azoknak, akiknek a cigaretta már túl drágává vált. Így ez a kategória részben elveszítheti ezt a „felfogó” szerepét, és egyesek áteshetnek az illegális piacra. Egy fokozatosabb emelés az államnak is kiszámíthatóbb bevételt jelentene, a vállalatoknak is több időt adna a tervezésre, és a fogyasztókat sem egyik napról a másikra érné ekkora árváltozás.
Ha a legális forgalom visszaesik, abból lehet arra következtetni, hogy valóban csökkent a fogyasztás is? Illetve van az az árszint, amelytől már kézzelfoghatóan megváltozik a fogyasztói magatartás?
P. M.: Kizárólag ez alapján még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert egy jelentős áremelésre a dohányosok nagyon különbözően reagálnak, akár csak az anyagi helyzetükből adódóan. Van, aki észre sem veszi az áremelést, más lejjebb vált az árkategóriák között, de akadnak olyanok is, akik egy ponton már alternatív beszerzési lehetőséget keresnek. Magyarországon ezt tovább árnyalja, hogy nem kell feltétlenül illegális forrásra gondolni. Szlovákiában vagy Ausztriában is lehetnek olcsóbb termékek, így egy jelentős hazai drágulás a határon túli vásárlást is ösztönözheti. Ezért nem elég csak a legális értékesítés vagy az állami bevételek alakulását nézni, hanem azt is látni kell, hová tűnnek azok, akik már nem jelennek meg a hazai legális piacon.
Magyarországon tavaly az olyan termékek aránya, amelyek után itthon nem fizettek jövedéki adót – ideértve az illegális forrásból származó és a külföldről behozott mennyiséget is –, 14,4% volt. Ez kiválóan demonstrálja, hogy a fogyasztói reakció jóval összetettebb annál, mint hogy valaki egy magasabb ár láttán egyszerűen abbahagyja a dohányzást.
Pataki Márton, a JTI magyarországi vezetője
Bielik István
A. H.: Nincs univerzális határ, mert országonként és egyénenként is eltér, hogy mekkora áremelés válik még elfogadhatóvá. A jövedéki adó egy pontig valóban hozzájárulhat a fogyasztás csökkentéséhez vagy a leszokáshoz, de ha a legális és az illegális termék ára között túl nagyra nyílik az olló, az már az utóbbi irányba terelhet.
Ausztráliában például egy doboz cigaretta ára nagyjából 60 ausztrál dollár (13 630 Ft), míg az illegális megfelelőjét körülbelül 20 dollárért (4 550 Ft) lehet kapni. Ekkora különbségnél már nagyon erős az anyagi motiváló erő, ezért szerintem nem csak az a kérdés, hogy mennyire magas az adó, hanem az is, hogy az adott árszint hogyan viszonyul a vásárlók jövedelméhez és a hozzáférhető alternatívákhoz.
Az illegális piac méretéről ugyanakkor gyakran egymástól jelentősen eltérő becslések jelennek meg. Mennyire lehet ezeket pontosan mérni?
A. H.: Nincs tökéletes módszer. Mi például az utcán eldobott cigarettásdobozokat gyűjtjük össze (EPS – Empty Pack Survey) és elemezzük, ezekből becsülhető, hogy mekkora arányban vannak jelen illegális, hamisított vagy külföldről származó termékek. Az adóhatóság ezzel szemben dolgozhat például abból, hogy mekkora különbség van a várt és a tényleges adóbevétel között. Mindkét megközelítésnek megvannak a korlátai.
P. M.: Az ilyen vizsgálatok egyik legnagyobb értéke ezért az összehasonlíthatóság. Ha évről évre ugyanazzal a módszerrel mérünk, akkor még ha az abszolút értékről lehet is vitatkozni, a változás iránya jól látható. Magyarországon ráadásul vannak olyan kategóriák, amelyeknél maga az állam is jelentős illegális piacot feltételez: a finomra vágott dohánynál a kormányzati becslés 2,5 milliárd szál.
Az Elf Barhoz hasonló ízesített, eldobható e-cigaretták Magyarországon nem értékesíthetők legálisan, mégis könnyen beszerezhetők az interneten és informális csatornákon. Mit mutat ez a tiltás hatékonyságáról, és hogyan alakította át az online értékesítés és a közösségi média a piacot, különösen a fiatalok körében?
P. M.: A kereslet attól még nem tűnik el, hogy egy terméket betiltanak. Ha valaki ilyet szeretne vásárolni, külföldön vagy az interneten könnyen talál. Gyakorlatilag bárki hozzáférhet a termékhez, akinek van egy címe, ahová kiszállíthatják, vagy át tudja venni valahol. Ezzel viszont eltűnnek azok a garanciák, amelyek a legális kereskedelemben adottak: egy trafikban ellenőrzik a vásárló életkorát, ismert a termék eredete és minősége, míg az online beszerzésnél sokszor egyik sem biztosított. Az ellenőrizetlen összetétel a termékhasználattal járó kockázatokon felül további egészségügyi kockázatot jelenthet. A kategória méretéről nincs pontos adatunk, de a jelenléte látványosan erősödik.
A. H.: Egy kormány természetesen dönthet úgy, hogy betilt egy termékkategóriát, de előtte azt is mérlegelnie kell, hogy képes-e ezt a tiltást foganatosítani. Magyarországon a termék illegális, mégis széles körben elérhető, ami azt az üzenetet közvetíti a bűnszervezetek felé, hogy végrehajtói oldalról nem, vagy csak csekély mértékben kell következményektől tartaniuk.
A közösségi és üzenetküldő platformokat természetesen ők is használják értékesítésre, a kiskereskedelmi szabályozásnak ezért az online csatornákkal is számolnia kell.
Mi a feltétele annak, hogy a szabályozás a gyakorlatban is működjön?
P. M.: Több párbeszédre lenne szükség a döntéshozók és az ágazat szereplői között. Az iparági tapasztalatok segíthetnek előre látni egy-egy döntés következményeit, miközben a szabályozói döntés természetesen a kormány felelőssége. Fontos az is, hogy a legális ellátás folyamatos maradjon: ha egy termék drágul, és közben nehezebben hozzájutni, azzal könnyű teret engedni az illegális kínálatnak.
A. H.: Az adóztatás, a szabályozás és a végrehajtás összehangolása a lényeg, ehhez pedig megfelelő erőforrásokra is szükség van. A döntéshozóknak folyamatosan figyelniük kell a piaci folyamatokat és a környező országok helyzetét is, mert az illegális kereskedelem mindig a kisebb ellenállás felé tart: ahol nagyobb a haszon és kisebb a lebukás kockázata.
Az oldalon elhelyezett tartalom a JTI Hungary Zrt. közreműködésével jött létre. A cikk előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
