© Toyota

Kellemes, személyautós beltér fogad, az ajtók érintésre nyílnak, a motor gombnyomásra indul. A műszerfal és a műszerek látványosak, modernek. Ebben a high-tech autóban viszont csak a kis pöcökkel tudtam lenullázni a számlálót. Használati kézikönyv híján nem derült ki, hogy a fedélzeti számítógép milyen gombbal hozható működésbe. Az átlagfogyasztást beállítot-tam alapértelmezettnek és jöhetett a száguldás. Azaz csak jöhetett volna, a 100 kilowattos 2,2 literes dízelszív ugyanis nem a dinamizmusáról híres. Lassan, észrevehetetlenül gyorsul, mondhatni unalmasan.

Csalódás első pillantásra

© hvg.hu

Több dinamizmust vártam tőle, a korábban kipróbált régi RAV4-esek, főként a kétliteres dízel, jobb benyomást tettek rám. Csalódnom kellett és nem csupán a motor renyhesége miatt. Az egy dolog, hogy az autó kívülről hatásosabb, szexisebb, szélesebb és hosszabb lett de, ami egy ilyen szabadidő-autónál sokkal fontosabb, sajnos alacsonyabb is, mint az elődje. A Toyota szerint ez így van rendjén, mert a felméréseikből kiderült, hogy a vásárlók jelentéktelen része használja az autót terepen, úgy vélik a személyautók felé való eltolódás hozhat további fényes sikereket a típus számára. Ha ezt mondja a marketing, higgyük el nekik, de az autó engem nem győzött meg, szereptévesztésben van. Bizonyos dolgok személyautósak, mások terepjárósak. Azzal sem tudott levenni a lábamról, hogy a hátsó üléssor 1 a 2 arányban sínen előre, hátra tologatható, hogy nagyobb teret nyerjünk a csomagoknak. (Hokiütőim csak ferdén fértek el az első ülések és a csomagtartó ajtaja között.) Itt van a bibi, kisautós megoldást kellett alkalmazniuk a japánoknak, hisz a RAV4-esnek kicsi a csomagtartója, ezt hivatott ellensúlyozni a sínes megoldás. Ez valóban hasznos, de egy nyolcmilliós hobbiterepjáróban nem hiszem, hogy választanunk kell a felnőtt hátsó utasok kényelme és a csomagok között. Mert valóban kielégítő normál állásban a hátsó üléssor, a háttámlák dönthetők, így még aludni is lehet haladás közben.

© hvg.hu

A hátsó üléssort a csomagtérből egy-egy kar meghúzásával teljesen síkba lehet dönteni. A csomagtartóban a pótkerék kikerülésével sok hely felszabadul a padló alatt is, így, ha a hátsó sort előre toljuk, valóban nagy csomagteret kapunk. Egy darabból álló, jobbra nyíló hatalmas ajtaját szűk garázsban nehezen lehet kinyitni. Tovább nehezíti a kívülről rábiggyesztett pótkerék is. Megpróbáltam leszerelni a borítását. Bár ne tettem volna. Egyrészt kiderült, hogy vékony és gyenge műanyag lemez az egész, könnyen törik. Másrészt a visszarakásával annyi időt töltöttem el, hogy azalatt simán lecseréltem volna a defektes kereket. Ha RAV4-est vennék, akkor inkább a drágább RAV4 X-et választanám, azt defekttűrő abronccsal szerelik, csomagtér-ajtaján így nem díszeleg ott a pótkerék (jobb a hátralátás), ráadásul off-road csomaggal igazi terepjáróvá varázsolhatjuk.

De térjünk vissza Sol Plus felszereltségű tesztautómhoz, ahol elöl is kényelem uralkodik, jók a szövetborítású ülések, ám hosszú távon nem tudtam maradéktalanul kényelmes üléspozíciót kialakítani. Az is zavart, hogy a fejtámláknak csak a magasságát lehet állítani. A beszállás és a kiszállás könnyű hátra is, a fej-, a láb- és a válltér még öt felnőtt számára is kielégítő, négynek kifejezetten kényelmes.

© hvg.hu

A műszerfal modern, fiatalos, mindent a kör szimbólum rendez össze harmonikus egységgé. A Toyota embléma ellipszisei körként térnek vissza az autó belső formavilágába, a klíma, a rádió, a kapcsolók, a kuka, a hangszórók, a levegőbeömlők, szinte minden kör alakú. Este is szép a műszerfal, ízléses a sárga megvilágítás. Bizonyos kapcsolók azonban nincsenek megvilágítva, például az ablakemelők és a tükrök gombjai után is csak emlékezetből matatunk.

Dicséretes a japán dizájnerek munkája, az összeszerelés minősége példás, az anyagok tartósak, hangtalanul illeszkednek. Ez alól kivétel a jó ötletnek induló két rekeszes kesztyűtartó, amelynek az egyik rekeszét gombnyomással, mechanikus módon lehet nyitni. Egyrészt zörgő műanyagból van a fedél (az autó leggyengébb pontja), másrészt nem működik tökéletesen, a három hónapos autóban már csak minden második bökésre nyílt ki vagy csukódott be.

Elérkeztünk az autó számomra legkiborítóbb egységéhez, ami végképp megrontotta köztünk a viszonyt. Pedig én mindent megpróbáltam, hogy szeretni tudjam. A hatsebességes, hosszú úton járó váltó szórakozott velem, nem tudtam egyesbe kapcsolni, hátramenetből nehezen lehetett kiszedni, kettesben pedig lefulladáshoz közeli állapotban rizikós volt indulni. Képzelhetik, mennyit bénáztam vele, megalázó közlekedési helyzetekbe kerültem nap, mint nap. Ráadásul fizikai fájdalmat okozott, majdnem ínszalag gyulladást kaptam az erőlködéstől. Ebből pedig nem kértem.

© hvg.hu

Hogy miért lehet ennek ellenére szeretni ezt az autót? Azért mert Toyota, és belengi a megbízhatóság, az elnyűhetetlenség misztériuma. Aztán azért mert, ez a ma kapható legmodernebb szabadidőautó. Minden ízében korszerű, úttörő technika jellemzi, az intelligens összkerékhajtástól, a kilenc legújabb fejlesztésű többkamrás légzsáktól, a kulcsnélküli működéstől, a csúcsminőségű katalizátoron át az mp3-as fájlokat is lejátszó hifiig. A klíma kétzónás, a világítás és az ablaktörlők automatikus működésűek, tesztautómban a tolatóradar csak hanggal kommunikált, de lehet intelligensebb parkolássegítőt is rendelni. A tempomat páratlanul könnyen használható, két gombnyomással már rendben vagyunk.

A kartámasz praktikus, a Yarisból elcsent multifunkciós kormány jó fogású, két irányba állítható, közvetlen. A kezelők kézre esnek, az elakadásjelző kicsit túl messze került. A kéziféken jó nagyot kell rántani, majdnem függőleges pozícióban fog. Minden RAV4-ben alap az mp3, wma és cd-text olvasására is alkalmas hatlemezes rádiós-cédé. Könnyen és gyorsan tanulható, kormányról működtethető egységről van szó.

Üdítő az elektromos tolótető (bár bonyolult a lezárása), nincs annál szebb, mint amikor tavaszi napsütésben fürödve terepen vágtatunk egy kis pecázásra. Erre jó a RAV4, ezért lehet szeretni, no meg azért mert tartja az árát, és nagyon keveset eszik. A fedélzeti számítógép halálpontos, 6,8 literes átlagfogyasztásról számolt be, ennyit mértem én is. Ez nagyon sokat dob az autó végső megítélésén.

© hvg.hu

Terepen a nem túl magas építés ellenére jól elboldogul, a fantasztikus benne az, hogy lágy futóműve nagyon gyors haladást tesz lehetővé rossz úton is. A RAV4-gyel sikerült olyan porfelhőt magam mögött hagyni, mint amilyent a Dakaron szoktunk látni. Úgy megy a földúton, mint az autópályán. A lomha gyorsulás ellenére, ha elérjük a nyomatékmaximumot, akkor az autó nagy sebességgel is kényelmesen, erőlködés nélkül hajtható, bár a szélzaj már 100 környékén jelen van, de elviselhetetlenné csak 150 fölött válik, ilyenkor jól jön a zenei segítség. A motor dízeles hangját egyébként nem akarja letagadni a RAV4, viszonylag hangos az autó. A 136 lovas motor nem ver hátba, ám ha nagyon nyomjuk, tud gyorsan is menni, de alapvetően a középutas megoldásokat kedveli, a visszafogott tempót, és a hosszú utakat.

Annak jó választás, aki a budai hegyekben lakik, erdőszélen, mezőn, tanyán, vagy földúttal bekötött lakóövezetben. Télen verhetetlen, legyen az hó, vagy latyak, az összkerékhajtás zárásával minden időjárási körülmény között elboldogul. Összefoglalva: a RAV4 jó utazóautó, annak ideális, aki szeret magasan ülni, akinek első a család biztonságai, nem riad vissza a rossz utaktól sem, technikailag a legfejlettebb szinten áll.

Bizarr Toyota a Másnaposok 2-ben