Renault-teszt: nem kell félni a transzportertől

© Autómenedzser

A hosszú tengelytávú, magasított kivitel félelmetes monstrum, még szerencse, hogy fehér, békés színben kaptam a tesztre. Ideális lett volna költözésre, szállításra, de a pálinkának való cefre kifőzéséhez nem találtam kisiparost, a feleségem meg nem tudta eldönteni, melyik szekrényt hozzam az áruházból, így csak üresen, néhány tornacuccal fuvaroztam magam a budai csúcsforgalomban.

A hatalmas raktér esténként nagy hasznunkra vált, a fiam és a barátai izgalmas kispályás meccseket rendezhettek benne távol a világ zajától, közben persze a felnőtteket sem zavarva. Amilyen izgalmas egy gyereknek a raktér, olyan érdekfeszítő egy gyakorlatlan felnőttnek a transzporterezés. Mindig csodáltam, milyen könnyedén manővereznek, olykor túl vakmerően is ezek a bestiák. A próba alatt kiderült, kezes elefánt a Master is, bár gyorsan nem hajtottam, az egyszeri 110-es sebesség kipróbálásán kívül. Ment volna többet is, de jobbnak láttam félni, mint megijedni.

© Autómenedzser

Az üléspozíció kiváló, az ülés kényelmesre állítható, a forgalmat jól átlátjuk, minden előttünk és alattunk történik. A hátra és oldalra látást nagy tükrök segítik, addig nincs is baj, amíg előre haladunk. Parkolásnál, tolatásnál összeomlik a világ, többnyire érzéseinkre hagyatkozunk, nem könnyű ekkora behemóttal manőverezni. A szervokormány segítségével a kanyarodás nem gond, csak jól ki kell engedni a gép orrát, hogy ne daráljuk le a fenekét vagy az oldalát.

A cikk folytatása képekkel és adatokkal az Autómenedzser autós portálon. Kattintson.