Több változás lépett életbe csütörtöktől az autóvezető-képzésben. Az egyik legfontosabb, hogy ezentúl, a normál személygépkocsik vezetésére jogosító igazolvány esetében 580 kilométer megtételét jelenti a vizsga előtt. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) szerint a változtatás megszüntetheti azt a hibás gyakorlatot, amellyel a tanulók "álló autóban" tanulnak vezetni.

20 kilométer 50 perc alatt

Az általunk megkérdezett, nap, mint nap az utcán lévő oktatók között általános vélemény, hogy a menettávolság nem lehet az oktatás célja. A tisztességtelenül dolgozókat szeretnék elkapni, de a tisztességesen dolgozók munkáját nehezítik meg – mondják. „Ráadásul értelmetlen a bevezetett előírás, amíg nem ellenőrzik hatékonyan, hogy mennyit megy a tanuló” – mondja a hvg.hu-nak egy fővárosi oktató. Jelenleg, kis túlzással, mindenki azt ír be az oktatói kartonra, amit akar. Hozzátéve, hogy szerinte a fővárosban nem is lehet egy 50 perces óra alatt a mostantól kvázi elvárt 20 kilométert teljesíteni.

A szabályozás azért is érdekes, mert a jellemző vizsgaútvonal, amiben van parkolás, vasúti átjáró, lámpás kereszteződések és 45-50 perc az időtartama, meg sem közelíti azt a nagyjából 20 kilométeres távot, ami átlagban meg kellene tenni, hogy a 30 óra alatt meglegyen az 580 kilométer – mondja.

MTI / Koszticsák Szilárd

Varga József, az Autósiskolák Szakmai Érdekegyeztető Fóruma Országos Egyesületének vezetője is azt erősíti, amíg nincs tényleges ellenőrzés, a rendszer nem működhet hatékonyan. Ő úgy véli egyébként a jelenlegi rendelet miatt a fővárosi oktatóknak dupla annyit kell majd menniük, mint jelenleg. A jellemző 1400 forintos, a NAV által megállapított elszámolható óradíjak mellett ilyen távolsági előírással ez csak arra lesz elég, hogy önköltségen dolgozzanak. 

Vidéken nem lesz gond, de a fővárosban...

A Magyar Autósiskolák Szövetségének elnöke, Orosz János szerint a cél az, hogy ne legyenek olyan tanulók, akik 28 óra alatt egy métert sem vezettek. „Az oktatója gyakoroltatta vele az összes műszaki teendőt, például olajszintet mért.” Az előírt kilométerszámmal szerinte nem lehet gond, ha azt vesszük, ez annyi 30 óra alatt mintha, oda-vissza megtennénk a Nyíregyháza-Budapest távolságot.

A vidéki oktatók nem is háborogtak emiatt, a fővárosban voltak olyan hangok, hogy mindez irreális elvárás. Szerinte egyébként nem történt más, minthogy átszervezték a teljesítendő feltételeket. Korábban elő volt írva, hogy minimum 160 kilométert kell vezetni országúton is. Ezt eltörölték, és a jelenlegi 29 órás oktatási időben teljesíteni kell az 580 kilométeres távot.

Orosz egyébként két másik, fontos változásra is felhívta a figyelmet, az egyik, hogy mostantól az iskola beleegyezésével a szülő beülhet egy órára az oktató autójába, és megnézheti a gyereket. Erre eddig nem volt mód. Ez jót tehet az oktatás színvonalának, másfelől a szülő is visszajelzést kap. A másik a tanulókat érintő változás, hogy mostantól a tanfolyamot el lehet végezni az orvosi igazolás nélkül is, ám a jogosítvány kiállítása előtt ezt be kell mutatni, hogy megkapjuk a vezetői engedélyt.

Még mindig probléma a korrupció

Ma egy tanuló így vagy úgy nagyjából 150 ezer forintot fog otthagyni mire megszerzi a jogosítványt. Ahol azt ígérik, hogy 2500 forint az óradíj és a jogsi megszerezhető 60-70 ezer forintból, ott beszedik más módon, például pótórákkal a különbözetet. Évente nagyjából 100 ezer új jogosítványt adnak ki, ezt megszorozva a fenti összeggel nem kis üzletről van szó. Jelenleg az első vizsgát sikeresen abszolválók aránya nagyjából 46-52 százalékra tehető a szezontól függően – mondja Orosz János.  Ha azt vesszük, hogy a jogosítványszerzők aránya milyen, tehát minden szükséges feladatot elsőre teljesít, azok aránya 25 százalék. Ilyen összegek és bukási arány mellett a korrupció, a vizsgabiztos megkenése mindennapos eset.

MTI / Koszticsák Szilárd

Az egyik leghétköznapibb módszer, hogy a biztos felmutatja az ujját. Egy ujj 10 ezer forint, 2 ujj 20 ezer és így tovább, ennyi a garantált sikeres vizsga ára. De az oktatókat sem kell félteni. Sokan, ahol lehet, átverik a tanulókat. Megesik, hogy úgymond „eladják” a vizsgabiztost. Az oktató előre elkéri a pénzt, a diák simán átmegy a vizsgán, magától, az oktató meg azt mondja, hogy fizetni kellett a biztosnak, és lenyeli a pénzt. Ha nem sikerül a vizsga visszaadja a pénzt, mondván nem lehetett megkenni a biztost.

Az is előfordul, hogy beállítanak egy kamu vizsgabiztost, aki mindenkit megbuktat, a papírok a kukában landolnak, a delikvensek meg fizetik a kötelező pótórákat.

A korrupt rendszer kiiktatásának több módja is lenne. Az egyik legismertebb a fedélzeti kamera, amely minden pillanatát rögzíti a tanuló kocsiban töltött idejének. „Lettországban, amikor bevezették volt némi ellenállás a személyiségi jogok miatt, ma ott tartunk, hogy nem is akarnak máshogy vizsgázni” – mondja Orosz.

Az egyik kipróbált és sokak által csodaszernek vélt eszköz az Oktaméter. Ez egy adatrögzítő berendezés minden tanuló minden mozzanatát GPS-alapon rögzíti, ami egy bankkártya jellegű azonosítóval üzemel, amelyet az oktatás elején a tanuló berak a gépbe, és ez alapján számolnak el. Az Oktaméter célja többek közt az lenne, hogy elemezzék a fogalmi szituációkat a tanulóval. Ezt nyilván szintén a gyakorlati óra idejében lehet megtenni, akkor viszont nem megy a kocsi és nem gyűlnek a kilométerek, jelentkezhet problémaként. A rendszert körülbelül a több száz iskolából eddig 15 vezette be, az ok leginkább, hogy hiába engedélyezi a kormányrendelet a használatát több éve, a részletszabályozást – amely orvosolná a fenti esetet is – a közlekedési hatóság mind a mai napig nem dolgozta ki.

Az oktatók utánpótlását tartja egyébként a legsúlyosabb hiányosságnak a fenti problémák mellett Orosz János. Hivatalosan ugyanis jelenleg nincs semmilyen autóvezetői szakoktató-képzés. Még az az elv sem érvényesül, hogy saját pénzén képezné magát valaki autóvezető-oktatónak. Két felsőoktatási intézménynek van lehetősége ilyen képzést indítani, ám az elmúlt jó pár évben az egyik sem tette meg. Jelenleg, aki a szakmában dolgozik oktathat, ha ők kikopnak, mi lesz, nagy kérdés. Az is kiderült az elmúlt húsz évben, hogy az autóvezető-képzés nem működik a piaci alapokon. Ezt, amikor 1992-ben engedélyezték nagy hibát követtek el. A piac ugyan alacsony árakat hozott, de sajnos nagyon alacsony minőséget is.