A japán cég autóit régebben úgy szállították Európa felé, hogy a gyártás helyszínéről, Hirosimából, elhajóztak egy szibériai kikötőbe, majd innen vitték tovább a kocsikat Moszkvába.

A helyzet viszont optimalizálták költség oldalról a japánok, még akkor is, ha ez egy plusz kitérőt jelent. Most, a kész autókat inkább elviszik először egy dél-koreai kikötőbe, ahol három fő részre szedik őket (futómű, karosszéria, motor) majd konténerekben elviszik azokat egy vlagyivosztoki összeszerelő üzembe, ahol az utazással együtt 25 nap alatt újra összeszerelik a járműveket. Ennek a közbenső lépésnek az értelme nem más, minthogy a helyi szerelés révén nem kerül 20 százalékos büntetővám a termékre.

Mazda

Ezt a közbenső összeszerelő állomást 2012-ben iktatta be a transzportba a cég a költséghatékonyság miatt és azóta jó 130 ezer autót hoztak így Európába. 2019-től a helyzet még egyszerűbb lesz, mert egy motorgyárat létesítenek, amelynek révén már ki lehet hagyni a dél-koreai állomást is, büntető tarifák fizetése nélkül. (Nyilván más gyártók is kénytelenek hasonló trükkökre, például az USA-ban a híres chicken-tax miatt, amivel a külföldi pickup-okat büntetik a hatvanas évek óta. A csirkevám éppen az olcsó amerikai csirkére kirótt európai adó volt a hatvanas években, amelyre válaszul az amerikaiak a burgonyakeményítő, néhány szeszes ital és a könnyű haszonjárműveket adóztatták meg bosszúból, és a kifejezés náluk honosodott meg.)

A Mazdák egyébként is elképesztő utat járnak meg, mert transzszibériai vasútvonalon utaztatják őket 9300 kilométeren és 10-12 napon át – az időjárástól is függően – speciális konténerekben az orosz fővárosig.

Mazda

A teljes szállítási idő, még így is 30 nappal rövidebb mintha hajóval szállítanák az autókat. A Mazda 6-os és a CX-5-s SUV tehát egészen kalandos úton érkezik így Európába, speciális 32 vagonból álló szerelvényeken, amelyek napi 900 kilométert tesznek meg jellemzően.