A kínai autómárkák sorra hódítják meg a világ piacait, egy friss OECD-jelentés szerint ebben az államnak is komoly szerepe van. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai alapján a kínai autógyártók 2024-ben összesen 11,39 milliárd dollárnyi állami támogatásban részesültek, ami több mint kétszerese az öt évvel korábbi összegnek.
A támogatások között közvetlen állami szubvenciók, adókedvezmények és kedvezményes hitelek is szerepelnek.
Az OECD elemzése szerint a kínai autógyártók által kapott segítség abszolút értékben nagyjából kétszerese, arányosan pedig négyszerese volt annak, amit az OECD-országokban működő versenytársaik kaptak. Összehasonlításképpen: tavaly az európai autógyártók 3,06 milliárd, az észak-amerikai cégek 4,38 milliárd, míg az ázsiai-csendes-óceáni térség vállalatai 3,05 milliárd dollárnyi támogatásban részesültek.
A jelentés szerint a kínai vállalatok általában három-nyolcszor nagyobb állami segítséget kapnak, mint a fejlett országok cégei. Az OECD adatbázisa 525 nagyvállalat 2005 és 2024 közötti pénzügyi beszámolóit vizsgálta, és arra jutott, hogy a globális iparpolitikában jelentős fordulat zajlik: az államok egyre aktívabban avatkoznak be stratégiai ágazataik támogatásába.
Az elemzők szerint a kínai autóipar látványos felemelkedése részben ennek a politikának köszönhető. Az olyan gyártók, mint a BYD, a Chery vagy a Geely néhány év alatt regionális szereplőkből globális exportőrré váltak, miközben Kína mára a világ legnagyobb autógyártó és autóexportőr országává nőtte ki magát.
A kérdés ugyanakkor egyre komolyabb vitákat vált ki az Egyesült Államokban és Európában is. A nyugati országok szerint a jelentős állami támogatások tisztességtelen versenyelőnyt biztosíthatnak a kínai gyártóknak, különösen az elektromos autók piacán, ahol az elmúlt években látványosan nőtt a kínai márkák jelenléte.
https://hvg.hu/cegauto/20260416_ford-vezer-kinai-autogyartok-kitiltasa-amerikai-piac
Az OECD figyelmeztetése szerint a támogatások rövid távon ugyan alacsonyabb árakat eredményezhetnek a fogyasztók számára, hosszabb távon azonban torzíthatják a versenyt, és visszafoghatják az innovációt. A szervezet egyenesen a sportban használt doppinghoz hasonlította a jelenséget, mondván: fennáll a veszélye annak, hogy kevésbé hatékony szereplők jutnak előnyhöz a valóban innovatív vállalatokkal szemben.
