Elrepült a Nap mellett a NASA űrszondája, ami a legveszélyesebb aszteroidához tart
Összesen hatszor repül az eredetileg tervezettnél jóval közelebb a Naphoz az Osiris-Apex nevű űrszonda, hogy végül eljusson az Apophis aszteroidához.
Összesen hatszor repül az eredetileg tervezettnél jóval közelebb a Naphoz az Osiris-Apex nevű űrszonda, hogy végül eljusson az Apophis aszteroidához.
Annak ellenére, hogy az Uránusz és a Neptunusz nagyon hasonló felépítésű bolygók, színűk jelentősen eltér egymástól. A miértre most az Oxfordi Egyetem kutatói találták meg a választ, és kiderült, eddig rosszul tudtuk, hogyan néz ki az utóbbi planéta.
A NASA még 2007-ben fedezte fel a 2007 FT3 nevű aszteroidát, de 1,2 nappal később már nem találták az égbolton.
Január 4-én hajnalban éri majd el a csúcsát a Quadrantidák nevű meteorrajból származó csillaghullás, ez lesz az év első látványos égi eseménye.
Hétköznapi értelemben véve sem túl nagy, csillagászatilag pedig elenyésző távolság választotta el az Io felszínétől Juno űrszondát. Az amerikai szerkezet képei már most is igen látványosak, de februárban újra közel merészkedik majd az égitesthez.
A francia Thales Alenia Space tervei szerint a 2030-as években indulhat a Holdra, amely a Holdon dolgozó űrhajósok első otthonát jelentheti. Ehhez az kell, hogy a NASA és az Olasz Űrügynökség is elfogadja a terveket.
Legalább tizenötször repülne a NASA a jövőben azzal az űrrepülőgéppel, amely kompakt mérete ellenére 5500 kg felszerelést lehet képes eljuttatni a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetére.
A Jupiter Io nevű holdjának felszínén az extrém gravitációs körülmények miatt a legaktívabb vulkanikus tevékenység figyelhető meg a Naprendszerben. Ezt most a NASA Juno űrszondája is megerősítheti.
Ha minden a tervek szerint halad, csak januárban három Hold-misszió is összejöhet, ilyenre eddig soha nem volt még példa. A Földet kísérő égitesthez igyekszik az Egyesült Államok, Kína és Japán is, miközben az Európai Űrügynökség már a Jupitert vette célba. Összeszedtük, milyen fontos történések várhatók az űrkutatásban 2024-ben.
A NASA Neowise nevű űrtávcsöve másfél évtizede szolgálja a tudományt, hogy pontosabb képet kapjunk az éjszakai égboltról. A Nap erejével azonban ez a szerkezet sem tud szembeszállni.
A Max Planck Asztroifizikai Intézet kutatóit egy dal inspirálta arra, hogy megnézzék, mennyire volt helyes Stephen Hawking elmélete.
A dél-koreai Danuri űrszonda mérései alapján a Hold Földtől távolabb eső oldalán nagyobb kiterjedésűek a mágneses anomáliák, mint korábban gondolták. Mindez arra enged következtetni, hogy jobb vezetőképességgel rendelkezik – azaz víz is lehet ott.
Több mint 35 kilométeres magasságból fogja pásztáznia NASA új teleszkópja a Tejútrendszert. Vizsgálódásaiból az is kiderülhet, hogyan született a Nap és hogyan keletkezett a Föld.
A Földtől mintegy 6500 fényévre találhatók azok a kozmikus por- és gázfelhők, amelyekről az Európai Déli Obszervatórium készített fényképet.
Pont kitakarja a Tejútrendszer az égbolt azon részét, amerre a galaxisunk halad. Hogy mi az, nem tudni, de az biztos, hogy hatalmas.
Egy amatőr csillagász, Scott Tilley arra lett figyelmes, hogy a Kína által pályára állított titkos objektumok Észak-Amerika nyugati partja felett igen aktívabbak, erős jeleket bocsátanak ki.
A NASA szakemberei még mindig nem tudták teljesen kinyitni a Bennu aszteroidából származó mintát tartalmazó kapszulát, de vizsgálataival már így is fontos eredményekre jutottak.
A James Webb űrteleszkóp segítségével sikerült egy olyan fekete lyukat észlelni, amely az ősrobbanás után 440 millió évvel már létezett. A legnagyobb meglepetés, hogy a Napnál milliószor nehezebb.
Indiai kutatók számítása szerint az aktuálisan zajló, 25. napciklus 2024 elején érhet el eddigi csúcsára, és ezt a földi kommunikációs rendszerek felhasználói is megérezhetik.
Egymilliárd év alatt alig változott az a hat bolygóból álló rezonáns rendszer, amely nagyjából 100 fényévre van a Földtől. A világtörténelem során ez a harmadik ilyen, amit felfedeznek.