Nyugdíjasklub helyett pezsgő és fiatalos helynek látja új üzemeltetője a Centrál kávéházat, ahol egyszerre él tovább a grand café hagyománya és a száz évvel ezelőtt itt tanyázó írók, hírességek újító szelleme. De hogyan is érnék ezt el, és hogyan kerül az asztalra egy gyűrű alakú Dobos-torta? A Centrálban jártunk.
Már alá is írták a Centrál Kávéház bérleti szerződését, ami decembertől él, az új üzemeltető cég Budapestet a kávéházak fővárosává tenné. Egy Erdogan-közeli török üzletember három éve vette meg az épületet a fölötte lévő irodaházzal együtt.
Kiderült, hogy nem csak a Centrál Kávéház, hanem a fölötte lévő irodaház is török kézbe került.
Az új tulajdonosokról keveset tudni.
Új európai szövetség alakult, amely minden bizonnyal az egyik leghálásabb terepe lesz a konszenzusnak. Néhány héttel ezelőtt Görögországban jegyezték be a Történelmi Kávéházak Szövetségét, a 15 alapító tag között ott a budapesti New York és Centrál kávéház
„Véget ért az akarnok korszak, amikor hittem, hogy meg tudom mondani, hogyan kell pénzt, egészségügyet, tudománypolitikát, kistérséget jól csinálni” – mondta a hvg.hu-nak Somody Imre üzletember, akivel még a választások előtt beszélgettünk. A 900 lelkes Vácegresen él, és ott önkormányzati képviselő, miközben a Centrál Kávéház tulajdonosaként a hely pénzügyi egyensúlyáért küzd. Februárban az egész világ megfordult vele.
Dohányfüst, hangos hitviták, kézről kézre adott napilapok, forradalmi gondolatok, helyben megszülető verssorok és cikkek, sakk, olcsó írótálak, és a törzsasztaloknál egymás mellett burjánzó művészeti ágak adták az egykor klasszikus irodalmi kávéházak zamatát Budapesten. Néhány közülük még ma is létezik. Ady Endre bőrébe bújva néztük meg, mit nyújtanak ezek a helyek a 21. században.
A pezsgőtablettával, a Pharmavittal robbant be a köztudatba. Épített lakótelepet, gyárakat. Tőzsdézett, amikor még kevesen. Eladott és visszavásárolt. Volt sikeres üzletember és sokat támadott szereplője a köz- és politikai életnek. Sok mindent nyert és veszített. Interjú Somody Imrével.
Lassan minden vendéglátóhely kínál ebédidőben baráti áron menüt. A színvonal azonban rendkívül ingadozó. Hogy mégis hova érdemes betérni – ebben segít most induló cikksorozatunk, melynek első részében néhány kávéház kinálatát vettük górcső alá.
