Szupernagy tömegű fekete lyuk hálójában lévő galaxisokat észlelt az Európai Űrügynökség (ESA) Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT). A hat galaxis a fekete lyuk körül helyezkedett el, amikor az univerzum kevesebb, mint egymilliárd éves volt. Ez az első alkalom, hogy ilyen közeli csoportosulást sikerült megfigyelni időben ennyire közel az ősrobbanáshoz.
A Naprendszeren kívüli lakható bolygók utáni kutatásban újszerű projektet indítottak kutatók: januártól az Európai Déli Obszervatórium (ESO) négy chilei teleszkópja ultrahűvös csillagok közelében fog ilyen bolygók után kutatni.
A korai univerzum legnagyobb galaktikus szuperhalmazát fedezték fel csillagászok, a proto-szuperklasztert Hüperionról, a görög mitológia titánjáról nevezték el, aki a napot tartotta. A gigantikus képződmény tömege a becslések szerint a Napnál egymillió milliárdszor (!) nagyobb, és olyan távol van tőlünk, hogy a Földről megfigyelve azt látjuk, milyen volt több milliárd évvel ezelőtt.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) műszerével végzett mélyészlelések szerint szinte a teljes égbolt a korai univerzum ultraibolya sugárzásának utófényében parázslik.
Az ESO VLT távcsőegyüttesével végzett új megfigyelések teljes pompájában mutatják az RCW 38 katalógusjelű csillaghalmazt. "Egy igazi égi műalkotás."
Egy 13,28 milliárd fényévre lévő galaxisban az ősrobbanás után mindössze 250 millió évvel kialakult csillagokra, így az eddigi ismert legrégebbi oxigénforrásra bukkant egy nemzetközi kutatócsoport.
Október 5-én, azaz ma ünnepli megalakulásának 50. évfrodulóját az Európai Déli Obszervatórium (ESO). A déli félteke csillagászati kutatását végző szervezet az elmúlt fél évszázadban a világ legproduktívabb asztronómiai obszervatóriumává vált. Az ünnepnap reggelén a nagyközönség által kiválasztott asztronómiai jelenséget figyelte meg az ESO óriási teleszkópja (VLT - Very Large Telescope), és a megfigyelést élőben lehetett követni az interneten.
Rendkívül forró, masszív fiatal csillagokból álló "kövér" galaxishalmazt fedeztek fel a chilei Atacama-sivatagban működő nagyon nagy teleszkóp (Very LArge Telescope/VLT), valamint a NASA Chandra röntgencsillagászati műholdja segítségével.
Először figyelhették meg három dimenzióban egy hatalmas csillagrobbanás magját a csillagászok.
