A vizsgálat tárgya az ún. Thor sisakja (hivatalos nevén NGC 2359) volt, ami egy csillagközi buborék, amelyből hatalmas gáznyúlványok indulnak ki egy sűrű molekulafelhőben. A köd anyagát a benne lévő forró csillag sugárzása hevíti magas hőmérsékletre.
Az ESO fő célja, hogy a Föld déli féltekéjén csillagvizsgálókat üzemeltetve a déli égbolt objektumait észlelhetővé tegye az európai csillagászok számára. Az 1962-ben alapított szervezet jelenleg 15 tagállammal rendelkezik, az általa üzemeltetett mindhárom csillagvizsgáló Chilében, az Atacama-sivatagban van.
Az ESO több távcsövét a világ legnagyobb és legkorszerűbb csillagászati műszerei között tartják számon: a négy VLT-távcsövet, az NTT-távcsövet, emellett az ESO részese az épülő ALMA mikrohullámú távcsőrendszernek.