Az új képződmény az El Gordo nevet kapta, ami spanyolul kövéret jelent. A felfedezésről az Amerikai Asztronómiai Társaság éves közgyűlésén számoltak be Austinban - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
A galaxishalmazok a galaxisok csoportosulásai, a csillagászatban a legnagyobb, gravitációsan kötött objektumok, amelyek akár több mint ezer csillagvárost is tartalmazhatnak. A halmazok kialakulása, a csillagvárosok egyesülése mindenekelőtt attól függ, a folyamat idején mennyi sötét anyag és sötét energia volt található a világegyetemben. Így a galaxishalmazok tanulmányozása révén információ nyerhető az univerzum e rejtélyes összetevőiről.
Chilei asztronómusok és a Rutgers Egyetem csillagászai a kozmikus mikrohullámú sugárzás megfigyelése révén észlelték a "behemót" galaxishalmazt. Minél nagyobb és sűrűbb ugyanis egy halmaz, annál inkább "torzítja" a kozmikus mikrohullámú sugárzást.
Az ACT-CL J0102-4915 katalógusjelű galaxishalmaz hétmilliárd fényévnyire található bolygónktól. Ez a legmasszívabb, legforróbb és legnagyobb röntgensugárzást kibocsátó galaxishalmaz. Az El Gordo két "alhalmazból" áll, ezek óránkénti több millió kilométeres sebességgel közelítenek egymáshoz. Központja szokatlanul fényes és a látható fény tartományban kék színben pompázik. Számítások szerint a galaxishalmaz tömegének 1 százalékát teszik ki a csillagok, a többit a forró gázok adják, amelyek a csillagok közötti "réseket" töltik ki.
A mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, amely az egész világegyetemet kitölti. Az ősrobbanás után nagyjából 380 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, léte tekinthető az ősrobbanás legkomolyabb bizonyítékának.
