Hűvösvölgyben bújik meg egy különös sorsú, elhagyatott műemlék épület, a Magyar Szentföld-templom. A ferencesek templomtorzójába előbb az ÁVH, majd egy traktorgyár költözött, de itt volt a Fővárosi Levéltár raktára egészen a hetvenes évekig. Az épület ma üresen áll.
A demokratikus intézményrendszer felszámolása 1945 után magával hozta az átláthatatlan, diktatórikus szervezetek bővítését. Az ezekhez kapcsolódó épületek térbeli elhelyezkedése mára többnyire a feledés homályába tűnt. A kommunizmus áldozatainak emléknapján – az Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) országos ingatlanhálózatának kiépítését idézzük fel.
A történeti köztudat alig tartja számon a Jászai Mari téren álló Képviselői Irodaház előtörténetét. Pedig az ingatlan a kommunista diktatúra több jelentős intézményét is magában foglalta. A Duna-parti épületbe hatvan évvel ezelőtt költözött be a Péter Gábor vezette Államvédelmi Hatóság. Itt a 9 milliós ország több mint 1 millió polgáráról vezettek kartotékokat.
Alighogy megjelent, már a rádiók legfrissebb híradásaiban is beszámoltak arról a listáról, amelyet a szegedkurir.hu regionális hírportál közölt április negyedikén. A Csongrád megyei ÁVH egykori dolgozóinak névsora csak első darabja annak a sorozatnak, amelynek közlésére Kunstár Csaba főszerkesztő szánta el magát. Az esetről Cseh Gergő Bendegúzt, a Történeti Levéltár munkatársát kérdeztük. Ha nem sérülnek indokolatlanul a személyiségi jogok, akkor minden nyilvánosság üdvözlendő – mondja a szakember.
A legenda szerint a helyi MÉH-telepen, két páncélszekrényben lapultak azok az állambiztonsági jelentések, amelyeknek első néhány oldala már nyilvánosságra került egy regionális híroldalon.
Kulisszák mögött játszott főszerepet nem sokkal meggyilkolása előtt a rendszerektől függetlenül ünnepelt színészsztár, Bajor Gizi, amikor – hat évtizede – első férjének harmadik feleségét próbálta kikönyörögni Rákosi börtönéből.
ÁVH-sok jöhettek, az ÁVH nem. Az 1956-os forradalom leverése után rohamtempóban szervezték újra a politikai rendőrséget. Kádárékat egyetlen szempont érdekelte: minél gyorsabban a saját kezükbe akarták venni a belső elhárítást, és minél hamarabb meg akartak szabadulni a szovjetek gyámkodásától. A gyakorlatban nemigen létezett „a kétfrontos harc” és „az elbocsátott légió”, az ÁVH-sokra nagy szüksége volt az új rezsimnek.
