Bőséges csillaghullással indul az új év, érdemes korán kelni miatta
Óránként akár 130 hullócsillagot is meg lehet majd figyelni a Quadrantidák meteorraj érkezésével. A légköri jelenség január 4-én a hajnali órákban lesz a leglátványosabb.
Óránként akár 130 hullócsillagot is meg lehet majd figyelni a Quadrantidák meteorraj érkezésével. A légköri jelenség január 4-én a hajnali órákban lesz a leglátványosabb.
A Földtől mintegy 6500 fényévre találhatók azok a kozmikus por- és gázfelhők, amelyekről az Európai Déli Obszervatórium készített fényképet.
Ritkán sikerül rögzíteni, ahogy egy objektum becsapódik a Jupiterbe, az idei év azonban ebből a szempontból különlegesen szerencsésnek mondható.
Oxigénben gazdag ködre bukkant egy asztrofotós a Skorpió csillagképben. A felfedezés igazi különlegességét az adja, hogy ezt a csillagképet rengetegszer vizsgálták már a tudósok, mégsem bukkantak rá a Phantom Stinger-ködre.
A Saggitarius C nevű csillagkeletkezési terület csupán 300 fényévre van a Tejútrendszer középpontjában található szupermasszív fekete lyuktól. Az arról készült felvétel a csillagok születését is segít jobban megérteni.
A naptevékenység erőssége mellett a digitális fényképezés erőssége is magyarázatot ad, mégis feltűnő volt a tegnapi auróra Magyarország fölött.
Több lehetséges magyarázat is született már arra, hogy mi történhetett azzal a három csillaggal, amiket még 1952 nyarán regisztráltak a tudósok Kaliforniában, és amik alig egy óra leforgása alatt teljesen eltűntek.
Brit kutatók a Keck Obszervatórium által 2006-ban rögzített adatok alapján mutatták meg, hogy miként lehetne látni a sarki fényt az Uránuszon, ha az szabad szemmel is látható volna.
Az Apollo-17 űrhajósai által a Földre hozott holdmintát vizsgálták meg az amerikai Northwestern Egyetem kutatói. A munkájuknak köszönhetően közelebb kerülhettünk az égitest valós életkorához.
A kutatók minden eddiginél nagyobb távolságból érzékeltek gyors rádiókitörést. Az FRB-jel egyesülő galaxisoktól érkezhetett.
A Cassini űrszonda által 2004 és 2017 között rögzített adatokat felhasználva olyan forgatókönyveket állítottak fel amerikai és brit tudósok, amelyek magyarázatot adhatnak arra, miként alakultak ki a Szaturnusz jellegzetes gyűrűi.
Hetven éve, 1953. szeptember 28-án halt meg Edwin Powell Hubble amerikai csillagász, a Hubble űrtávcső névadója.
Soha nem sikerült még olyan közelről megfigyelni egy koronakidobódást, mint ahonnan a NASA Parker Solar Probe napszondája tette meg. Az adatok elemzése egy meglepő felfedezésre is vezetett.