Az ELKH-ELTE Asztropolarimetria Kutatócsoportja számítógépes modellezéssel tanulmányozta a Jupiterrel rezonanciában Nap körül keringő aszteroidák keletkezési mechanizmusát, miközben két új rezonáns aszteroidacsaládra is bukkantak a tudósok.
Amerikai csillagászok szerint az ősi csillagok mások voltak, mint amilyennek ma ismerjük az égitesteket. Ha ez valóban így van, akkor ez a szupermasszív fekete lyukak nagy számára is magyarázatot adhat.
A Tejútrendszer a kémiai térképe alapján érdekes galaxisnak tűnhet egy olyan idegen csillagász számára, aki például az Androméda galaxisból kémleli az eget.
A NASA Maven űrszondája ezúttal ultraibolya tartományban figyelte meg a Marsot, így az is kiderült, hol van a bolygó körül ózonréteg.
A Baekdu nevű csillaghoz olyan közel kering egy Jupiternél jóval nagyobb bolygó, hogy valójában a csillagnak már el kellett volna nyelnie őt. Ez valamiért mégsem történt meg.
A 2023 FW13 nevű aszteroidát kvázi-holdként emlegeti a tudomány.
Eddig összesen hat darab G-objektumot találtak a Kaliforniai Egyetem kutatói a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyuk körül. Annyira furcsák, hogy külön csoport dolgozik azon, hogy be lehessen sorolni őket valahova.
A James Webb űrteleszkópot ezúttal arra használták a Max Planck Intézet tudósai, hogy az ősi galaxisokat tanulmányozzanak velük.
Egy fehér törpecsillag az, amelyik minden eddiginél gyorsabb sebességgel halad át a Tejútrendszeren. Az égitestet egy kozmikus robbanás lökhette meg ennyire.
Több évtizede próbálnak rájönni arra a kutatók, miként vált egy sűrű, átláthatatlan gázfelhővel teli helyből egy könnyen átlátható hely a világegyetemben. A választ a James Webb űrteleszkóp adhatta meg.
A tudósok kétmillió távoli galaxist, kvazárt (csillagszerű objektumot) és csillagot figyeltek meg egy projekt első szakaszában, amelynek célja, hogy elkészüljön az univerzum részletes, 3D-s térképe.
A Tejútrendszer négy új exobolygójának, vagyis Naprendszeren kívüli planétájának létét erősítette meg egy nemzetközi kutatócsoport az Európai Űrügynökség (ESA) és a Svájci Űrhivatal Cheops űrteleszkópja segítségével – jelentette be a berni és a genfi egyetem.
Az NGC 5068 nevű galaxis a Földtől 20 millió fényévre található, és sok csillag keletkezik benne. Mivel a James Webb űrteleszkóp szenzoraival átlát a por- és gázfelhőkön, meg tudta örökíteni ezt a folyamatot.
A Mars és a Vénusz is különleges helyzetbe kerül június 1-jén este, és néhány napig így láthatjuk majd őket.
Eredetileg a vulkánkitörések és a földrengések pontos érzékelésére tervezték azt a kutatóballont, ami nemrég a sztratoszférában rögzített furcsa hangokat.
A NASA kutatói szerint az LP 791-18 d nevű exobolygó felszínén folyamatosak lehetnek a vulkánkitörések, ami miatt a víz lecsapódhat az égitesten.
