Kanadai és japán tudósok szerint a Földnél mintegy másfélszer-háromszor nagyobb bolygó rejtőzhet valahol a Naprendszerben. Az lehet felelős a Kuiper-övben lévő objektumok furcsa mozgásáért.
Alig egy hónapja fedezte fel egy japán amatőr csillagász a C/2023 P1 (Nisimura) nevű üstököst, amelyről pályájának kiszámítása után kiderült, több mint négy évszázadon át nem tesz újabb látogatást a Föld környékén.
A Napnál több százmilliárdszor fényesebb robbanás történt egy galaxisban, a fényessége azonban gyorsabban elhalványult, mint amire számítani lehetett.
A III Zw 002 kódjelű galaxis középpontjában egy szupermasszív fekete lyuk található, amely a Napnál 400-900 milliószor nehezebb. Kiderült az is, épp anyagot nyel el a környezetéből.
A világ legmodernebb infrakameráinak köszönhetően a Földtől 2200 fényévre található Gyűrűs-köd eddig nem látott finom részleteit sikerült feltárni.
Az előrejelzések szerint szeptemberben akár szabad szemmel is látható lehet az északi égbolton a váratlanul felbukkant és felfedezett C/2023 P1 (Nisimura) üstökös.
Kóspál Ágnes, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének (CSFK CSI) tudományos tanácsadója is részt vett abban a munkában, mely során a kutatók először mutattak ki óriásbolygók alapjául szolgáló anyagcsomókat egy fiatal csillag körül – adta hírül az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).
Ehhez csak kicsit közelebbről meg kellett vizsgálni a Nap és a Hold útját.
Megkezdődött az Eukleidész űrtávcső üzembe helyezése, már az első teszképeket is elkészítették az eszközzel.
Nagy segítség lehet a tudósoknak a fekete lyukak evolúciójának megértéséhez annak az objektumnak a részletekbe menő megismerése, amely szupermasszív volta ellenére meglehetősen könnyű.
A PDS 70 nevű csillagrendszer 400 fényévre van a Földtől, és ha helyesek a spanyol kutatók megfigyelései, akkor egy igazán különleges rendszerről van szó.
A Janus nevű fehér törpe csillag 1000 fényévre található a Földtől. Egyik oldalát hidrogén, míg a másikat hélium borítja.
A James Webb űrteleszkóp legújabb felfedezése miatt át kell gondolniuk a csillagászoknak mindazt, amit az univerzum evolúciójával kapcsolatban eddig gondoltak.
Csütörtökön, a naplemente után közvetlenül a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a holdsarló és a Regulus nevű csillag mind egy bolyban lesznek megfigyelhetők a nyugati horizont felett. A nem mindennapi ötösfogatot még szombaton, a Svábhegyi Csillagvizsgáló Csillagkapu eseményén is meg lehet tekinteni.
Az ELKH-ELTE Asztropolarimetria Kutatócsoportja számítógépes modellezéssel tanulmányozta a Jupiterrel rezonanciában Nap körül keringő aszteroidák keletkezési mechanizmusát, miközben két új rezonáns aszteroidacsaládra is bukkantak a tudósok.
Amerikai csillagászok szerint az ősi csillagok mások voltak, mint amilyennek ma ismerjük az égitesteket. Ha ez valóban így van, akkor ez a szupermasszív fekete lyukak nagy számára is magyarázatot adhat.
A Tejútrendszer a kémiai térképe alapján érdekes galaxisnak tűnhet egy olyan idegen csillagász számára, aki például az Androméda galaxisból kémleli az eget.
