Ferenc pápa a számos országban terjedő „demokrácia-szkepticizmus” miatt aggodalmát fejezte ki a demokrácia helyzete miatt szerte a világon az olasz katolikusok 50. szociális hete alkalmából Triesztben tartott rendezvényen vasárnap elhangzott beszédében.
Mi a politika? Hogyan működnek a választások, a többpártrendszer? Miért kerülhet valaki politikai okokból börtönbe? Mit tehetünk, ha nem értünk egyet a hatalommal? A felfokozott kampányidőszakban és a választások utáni intenzív közéleti pezsgésben sok szülő eszköztelennek találhatta magát, amikor a világra kíváncsi gyereke a politikáról kérdezősködött. A gyerekek mindent érteni szeretnének, és mindenről rengeteg kérdésük van. Sokszor azonban nehéz választ adni, és felnőttként arra is rádöbbenhetünk, hogy mi magunk sem látjuk át maradéktalanul azt, amit a kicsik firtatnak. Ezért összegyűjtöttünk néhány kiváló könyvet, amely a legkisebbektől a kamaszokig nagy segítséget nyújthat a közéletben való eligazodásban.
A francia elnök szerint Európának három nagy fenyegetéssel kell egyszerre megküzdenie. Az első az oroszok jelentette biztonsági fenyegetés, a második a Kína jelentette gazdasági veszély, a harmadik pedig a szélsőjobboldali erők megerősödésével válságba kerülő demokrácia.
Míg Belgiumban alacsony a távolmaradók aránya, addig Görögországban, ahol szintén kötelező a szavazás, ez meghaladja a 40 százalékot. Ez arra utal, hogy a kötelező szavazás hatékonysága nagymértékben függ más tényezőktől is, mint például az állam képességétől a szankciók kiszabására és a polgárokban élő állami hitelességtől.
Most sem tetszünk majd forradalmat csinálni. Magyar Péter fellépése is arról szól, hogy az Orbán-rendszert bizony exorbánista utódpárttal vagy utódpártokkal és exorbánista káderekkel fogjuk lebontani, ha fogjuk. Vélemény.
Szerzőnk A tanári szoba című filmet idézi meg példaként, hogyan fest a jogtudatosság, a hatáskörök tisztelete, az önérzet és az öntudat, és a civil ellenállás kultúrája. Vélemény.
A szerző a politika ősbajáról, „egyigazság" versus „sokigazságról" ír, a haladás értelmezéséről, a „történelem vége” tétel nagy fiaskójáról, és arról, hogy az 1990 utáni liberális demokráciának miben és miért nem sikerült meghaladnia a korábbi rendszereket.
Huszonegy országra (köztük 11 európai tagállamra, valamint az Egyesült Államokra, Kínára, Oroszországra, Indiára, Törökországra, Szaúd-Arábiára, Dél-Afrikára, Indonéziára, Brazíliára, Indiára és Dél-Koreára) kiterjedő globális közvélemény-kutatást készített a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR), együttműködve az Oxfordi Egyetem „Európa egy változó világban” projektjével.
A demokrácia minden hibája ellenére egy jó dolog – erre talán a legjobb bizonyíték az, hogy a nem demokratikus államok vezetői is gyakran eljátsszák, hogy náluk demokrácia van. De vajon ez biztosítja-e a legjobb életkörülményeket? Létezik-e valami közgazdaságtani-politológiai egyenlet, ami azt mutatná, hogy több demokrácia = jobb gazdasági helyzet?
A tekintélyuralomban utazó kormányok a lehangoltságra, a cinizmusra és a kétségbeesésre játszanak rá, így próbálják megbénítani az ellenzéket, írja a lap szemleírója, Jennifer Rubin, aki hozzáteszi, ennek leküzdésére jó példa a lengyelországi választás.
Trump bukása óta nem mostak be ekkorát a populistáknak, mint most, és ahogy érkeznek a lengyel választási adatok, Orbán Viktor szeme a leglilább: Jaroslaw Kaczynski bukása azt jelentené, hogy nemcsak a visegrádi, de a brüsszeli magyar politikának is lőhetnek, Amerika sem fogja kevésbé kóstolgatni az Orbán-rezsimet, és újra kiderült, nem reménytelen nem fair választáson is megverni az autokráciát. Sok múlik viszont azon, hogy kormányra kerülése esetén mennyire tudja visszabontani Donald Tusk a Magyarország-szagú lengyel rendszert, a két ország közti különbséget pedig épp elég nagyok ahhoz, hogy a magyarországi ellenzék ne tudjon párhuzamokat találni. Minden bizonnyal megint csak a magyar emberek járnak rosszul.
Az EU szorult helyzetben van, mert Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski is boldogan fenntartja a látszatot, hogy mennyire betartja a közös előírásokat. Csak éppen a vonatkozó törvények nem demokratikusan születnek meg, hanem átláthatatlan módon, gyorsított eljárással hozzák meg azokat, írja a lap szerzője.
A liberalizmus azért nem képes visszaszerezni korábbi hatását, mert jelen formájában nem mozgatja meg a közösség fantáziáját, nem reagál valós problémáikra, s nem kínál új megoldásokat. Vélemény.
A kontinensen úgy lehet megakadályozni a jobbratolódást, ha egyesíti erőit a politikai közép. Nem szabad a populistákhoz törleszkedni, vannak más megoldások is.
A populisták vitorlájából csak akkor lehet kivonni a szelet, ha búcsút intünk a neoliberális kapitalizmusnak, és sokkal többet teszünk az áhított közös jólét megteremtéséért, írja a Nobel-díjas közgazdász a brit Guardianben.