Lakatos Júlia: Meghalt a liberalizmus! Éljen a liberalizmus?
A liberalizmus azért nem képes visszaszerezni korábbi hatását, mert jelen formájában nem mozgatja meg a közösség fantáziáját, nem reagál valós problémáikra, s nem kínál új megoldásokat. Vélemény.
A liberalizmusról szóló viták az utóbbi években mintha kimentek volna a divatból Magyarországon. Úgy tűnhetett, ha nincs párt, ami képviselje, nem is érdemes foglalkozni vele. Elvégre a liberalizmus fogalma adott? Minek beszélni róla, ha Locke, Smith, Keynes és Hayek már mindent elmondott?
Persze, ha azt vesszük, hogy a legtöbb ember számára a liberalizmus kérdése a hétköznapokban annyit jelentett, hogy legalizálják-e a könnyű drogokat vagy sem, támogassuk-e a meleg házasságot, vagy sem, esetleg hogy a kis állam vagy a jóléti állam az üdvözítőbb, akkor nem is csoda, hogy egy emberként kapták fel a fejünket, amikor Orbán Viktor 2014 nyarán meghirdette az illiberális államot. Hogy mit akar a liberalizmussal? Meg a demokráciával? Meg úgy általában? Fogták a fejüket, és nem értették, hogy a liberalizmus szerepéről szóló vita a szemük előtt születik ujjá, kissé húsbavágóbb formában, mint hogy hány év járjon egy füves cigiért.
Orbán a hatalom receptjét oktatja a szélsőjobboldali világnak, de pár hozzávalót eltitkol
A magyar miniszterelnök szerint a liberális demokrácia, a jogállam térdre kényszeríthető, csak a megfelelő eszközöket kell hozzá megtalálni. Amerikai elvtársainak tartott előadásában azonban volt néhány fontos dolog, amiről jobbnak látta nem beszélni.
Merthogy az illiberális állam gondolatának lényege, hogy a liberális demokrácia szinonimájává vált demokráciának a Fidesz szerint nem liberális elvek mentén kellene szerveződnie. Ami a liberalizmus súlyos kritikája, s mint ilyen, a rendszerváltás óta lényegében tabu. Demokratikus politikus ilyet nem tesz, hangzott el újra meg újra, ez a megállapítás azonban ki is merítette Orbán Viktor ellenfeleinek hozzájárulását a kérdéshez. Az, hogy miért jutott el oda a liberalizmus, hogy tömegek fordultak el tőle nem merült fel.
Az meg végképp nem, hogy a liberalizmust esetleg épp a híveinek kéne megújítania. Leginkább azért nem, mert a liberalizmusra egy statikus, állandó fogalomként gondolunk, nem valami olyasmira, amivel kísérletezgetni lehet. Ez azonban többé már nincs így. A politikatudomány berkein belül egyre többen írnak, a liberalizmus újragondolásáról. Ennek példája Samuel Moyn amerikai történész hamarosan elérhető új könyve, amelynek célja, hogy megtörje a liberalizmusról szóló beszéd dogmatikus mivoltát.