Mint az utóbbi napok megmutatták, valami hibádzik a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Kérdés, hogy ez kisiklás vagy rendszerhiba. Ahogy az is, hogy a kádári időkben kialakult mentalitás, a nemzet helyett a hatalmat kiszolgálni, mennyire hagy nyomot a mai működésükön.
A rendszerváltás utáni években volt már példa olyan bátor kiállásra, mint amit az egykori nyomozó mutatott be szerdán – mondta a HVG-nek Tóth Mihály büntetőjogász. Szerinte a mostani titkosszolgálati ügyben a bíróság feltehetően nem tartja majd megalapozottnak a nyomozó ellen megfogalmazott gyanúsítást, és az informatikusokat érintő eljárás is gyenge lábakon áll.
Ha ellenzéki politikusokat törvénytelenül, titkosszolgálati módszerekkel figyeltet meg a hatalom, tőlünk nyugatra fejek hullanak. Az ilyesmi, ha igaz, Magyarországon sem maradhat következmények nélkül – már, ha bizonyíthatóan kiderül. Ám erre látszik jelenleg a legkevesebb esély a most éppen Magyar Péter által felvetett gyanú után. Nem ez lenne az első ilyen botrány a rendszerváltás óta: körképünk a Dunagate-től a Fidesz megfigyelési ügyein át az UD-ügyig és a Pegasus-botrányig.
Nem David Pressman az első amerikai nagykövet, akit azzal vádoltak, hogy beavatkozik a magyar belügyekbe. Ugyanezt megkapta három évtizeddel korábbi, a rendszerváltás idején működő elődje, a szokatlanul aktív – csokornyakkendőjéről elhíresült – Mark Palmer is. A diplomata egykori tevékenységéről a minap új, meglepő dokumentum került elő.
Hiába ígérte meg az Orbán-kormány többször is - legutóbb a 2018-as választások előtt -, hogy hamarosan teljes körűen kutathatók lesznek az ügynökakták, a rejtélyes mágnesszalagokon tárolt adatok ismerete nélkül továbbra sem tudható, hogyan mentették át magukat az állampárti állambiztonság emberei a rendszerváltás után a jelenleg is működő nemzetbiztonsági szervek tagjai közé.
