Annak ellenére, hogy a kádári diktatúra egyik elnyomó szervezete volt az állambiztonsági, a rendszerváltoztatás kevéssé érintette meg. A mai nemzetbiztonsági szolgálatok ugyanis még a kádári diktatúra utolsó kormányának döntése alapján, 1990 februárjában álltak fel, s az „átalakulásukat” az állambiztonsági szolgálatok és a belügy akkori vezetése vezényelte le. A Dunagate-ügy okozta felháborodást kihasználva minden bűnt rávertek az addigi belső biztonsági szolgálatra, a III/III. csoportfőnökségre.
1990 januárjában a Dunagate-ügy keretében addig titkos állambiztonsági dokumentumok kerültek nyilvánosságra, s ezek egyértelművé tették, hogy ez a csoportfőnökség továbbra is „rádolgozik” az újonnan alakult demokratikus pártokra, sőt jelent is róluk az utódpárt, az MSZP vezetésének. Az is kiderült, hogy az érzékeny iratokat elkezdték megsemmisíteni. Mi sem volt könnyebb, mint bűnbakot kreálni az állambiztonságiak e részéből, a hivatalos közlés szerint a III/III-ast megszüntették, a tagjait szélnek eresztették.
A többinél megindult a cégtábla átfestése. A kémelhárításból, a korábbi III/II-es csoportfőnökségből Nemzetbiztonsági Hivatal lett, s egy 1990. februári titkos kormányhatározattal oda csoportosították át a belső biztonsági feladatokat is.
A nemzetbiztonsági szolgálatokhoz, illetve a rendőrséghez kerülő személyi állomány szolgálati, illetőleg munkaviszonya jogfolytonos, szerzett jogait megtartja
– szólt Németh Miklós kormányának határozata. Nem is kerteltek, hogy csak átfestésről van szó, a kormányhatározat szerint „a rendőrséghez és a nemzetbiztonsági szolgálathoz került dolgozók szolgálati viszonya, illetve munkajogi helyzete szempontjából a változás a »munkáltató elnevezése módosításának« minősül”.
