A Dániában élő brit szakíró könyvét olvasva a szülőként megélt Waldorf-iskolás élményeim jutottak eszembe: csupa hasonló helyzet, történet. Mindez a skandináv országban átlagos óvodai, iskolai mindennapokat jelent. Bár elsőre úgy tűnhet, „csak” a szabadidő eltöltéséről van szó, valójában ezek a tapasztalatok jelentősen befolyásolhatják, milyen felnőttek lesznek azokból az ovisokból és iskolásokból.
Az érzelmek hullámzása természetes, az emóciók kezelése mindenki számára megtanulható, amiben a szülők jó példával járhatnak elől kamasz gyermekeik számára – hangsúlyozzák szakértők. Mi állhat a fokozott kamaszkori agresszió hátterében, és lehet-e haszna annak, ha valaki ezt éli meg?
Évtizedek kutatásai bizonyítják, hogy a jó apa-gyerek kapcsolat nélkülözhetetlen az egészséges önértékeléshez. Főleg a lányok önvédését alapozhatja meg.
Eljöhet, de még messze az az idő, amikor a robotokra fontos döntéseket bízhatunk. Addig is nekünk kell bírnunk a jó döntésekhez nélkülözhetetlen érzelmi intelligenciával.
Annyira felgyorsult a világ, hogy a mindfulness kínálta tudatosság a jövőben már kulcsképesség lesz – akár magánemberként, akár munkavállalóként. De miért veszélyeztetheti emberi identitásunkat a digitális technológia előretörése? Hogyan kellene játszani tanítani a gyerekeinket ebben a világban? Miért kéne többet sétálni az erdőben? És mi a következménye annak, hogy már nem jegyezzük meg fejből a telefonszámokat?
A szülők támogatása elengedhetetlen a gyermek életében. Így van ez a sportban is, ahol az érzelmi, információs és tárgyi támaszon kívül a szülőknek a társas részvétel szerepét is el kell vállalniuk. Részlet Kovács Krisztina és Gyömbér Noémi Sportpszichológia című könyvéből.
A hétköznapokban nem is sejtjük, mennyire fontos túlélésünk, boldogulásunk és boldogságunk szempontjából, hogy megértsük mások állapotát és motivációit. Hogyan működik mindez?
Talán mindegy mi miatt is, de ha édesanyánk nem tudta megadni nekünk, amire egykor leginkább szükségünk volt, felnőttkorunkra megpróbálkozhatunk megadni önmagunknak. A figyelmet, a törődést, a gyengédséget. A szeretetet.
Igazi átalakulást és harmóniát hozhat, ha kapcsolódunk gyermeki énrészünkkel, és megfelelő támogatással, fegyelmezéssel és ráhangolódással gondozzuk – állítja az amerikai-vietnámi író, aktivista.
A boldog gyermekkor alapvető az érzelmi stabilitás szempontjából. Olyan biztonságos bázis, amelyből később is tudunk meríteni, és amihez bármikor visszatérhetünk kicsit töltekezni. Mi történhet, ha ez nem adatik meg, vagy ha igen, a szükségesnél csupán rövidebb ideig?
Sokan nem tudják, hogy a sikeres pályaválasztás elsősorban az önismereten múlik. De mit jelent az önismeret ebben az esetben? Miért fél sok fiatal a döntés meghozatalától? Mit bánnak később leginkább azok, akik külső elvárások alapján választottak pályát? És mi az a legfontosabb képesség, ami egy életre rezilienssé tehet a munkaerőpiacon?
Sok sebből vérezhet az a párkapcsolat, amelyet sérült felnőttek alkotnak. Ám mégis létezik gyógyír, és akár maga a problémás viszony segíthet a közös gyógyulásban.
A „belső gyermek” énünk gyermeki része, aki boldog és kreatív is lehet, de a kicsikorban megtapasztalt traumákat, hiányokat is hordozhatja. A vele folytatott munka feltétele a tapasztalt, szakértő segítő.
A fáradtság, a bűntudat, az állandó aggódás hozzátartozik egy szülő életéhez. És legalább egyszer mindannyian érezték már úgy, hogy nem elég jók, hogy a gyerekük nem figyel rájuk, hogy nem bírják tovább, hogy egy sima esti fürdésből is kétnapos veszekedés lesz. Milyen problémákkal találják meg és milyen megoldásokkal távoznak a szülők a Kapcsolódó nevelés nevű módszer képzéseiről? Miért olyan irgalmatlanul nehéz a határszabás egyes családokban? Balogh Fruzsinát, a módszer oktatóját kérdeztük.
A teljes tiltás következménye sokszor hazugság – hangsúlyozzák kérdésünkre pszichológus és pedagógus szakértők. Véleményükből kiderül, hogy mit kellene valójában megtanítani az okoseszközökről, melyik korosztályra kell a függőség miatt különösen figyelni, milyen otthoni és társadalmi minták hiányoznak a helyes telefonhasználat elsajátításához, és miért fontos, hogy a gyerek lássa, a szülőnek vannak offline örömforrásai is.
„Hiszek abban, hogy mindannyian jobbá szeretnénk tenni gyerekeink életét” – vallja Iben Dissing Sandahl, a Magyarországon is népszerű gyereknevelési könyvek szerzője. A dán pszichoterapeuta és író nemsokára online tart előadást a PszichoFeszten, ebből az alkalomból 12 idézetet választottunk tőle a vele készült interjúkból.
A gyerekeket természetes kíváncsiság hajtja a számok, a betűk világa felé. Ebben a korban az agysejtjeik közötti kapcsolatok túltermelődése jellemző, ami ráadásul nagyon gyors tanulást tesz lehetővé.
Mit tegyünk iskolát kezdő, vagy intézményt váltó gyermekünk képzeletbeli hátitáskájába, hogy minél kisebb megrázkódtatásokkal illeszkedhessen be az új közösségbe és élethelyzetbe? Becsöngetés előtti szülői gyorstalpaló az ősbizalom kialakításáról, az alvás fontosságáról, az első napi fagyizásról és a zaklatás elkerüléséről.
Dániában létezik egy kifejezés olyan helyzetekre, amelyek nem érintenek meg túlságosan érzelmileg. Ez a szó abban segít, hogy könnyebben továbblépjünk, és ne vegyük magunkra a helyzeteket – mutat rá Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta Kamasznevelés dán módra című könyvében. Részlet.
Fájdalmas és stresszkeltő szülőként azt érezni, hogy kamasz gyerekeink cserben hagytak bennünket, és már nem figyelnek ránk többé. Mit tehet ilyenkor a szülő? Részlet Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta Kamasznevelés dán módra című könyvéből.
