Több tényező is befolyásolhatja, hogy a szülő milyen mértékben vonódik be a gyermek sportéletébe. Például

• a gyermek életkora;
• az, hogy a szülő sportol vagy korábban sportolt, és milyen szinten tette;
• a gyermek temperamentuma és személyisége,
• vagy például a sportág típusa (egyéni vagy csapatsport).

Szülőtípusok és címkék

Mindezek alapján négy szülői viselkedésminta különböztethető meg, amelyek között létezhet átmenet és összeolvadás is:

• a „támogató”, aki igyekszik mindent megadni gyermekének;
• az „edző”, aki tanácsokkal és instrukciókkal szolgál;
• az „adminisztrátor”, aki önkénteskedik a gyermek körül, lelkesít, de a sport technikai részébe nem szól bele;
• a „szolgáltató”, aki igyekszik mindent biztosítani a gyermeke számára, de nem szól bele a sportéletébe, meghagyja számára a szabad döntés lehetőségét.

A szülői támogatás és bátorítás számos formát ölthet a ráfordított időtől kezdve egészen az anyagi támogatásig. Az esetek többségében a szülői támogatás pozitívan korrelál a gyermek sportban való részvételével, mégis sokszor jelenik meg egyfajta sztereotip hozzáállás a környezet részéről. Tapasztalataink szerint gyakran címkézik a szülőket különböző jelzőkkel, amelyek közül a leggyakoribbak:

• „érdektelen szülő”, aki nem foglalkozik a gyermeke teljesítményével és sportéletével;
• „túlkritizáló szülő”, aki sosem mutatja ki az elégedettségét, és erős kritikai jelenléte miatt sokszor úgy tűnik, hogy inkább ő a főszereplő, és nem a gyermeke;
• „lelátón kiabáló szülő”, aki nemcsak a gyermekével szemben lép fel erélyesen, hanem mindenki mással is, legyen szó játékvezetőkről, nézőkről vagy a többi gyermekről;
• „edzőpótlók”, akik gyakorlati tanácsokkal, instrukciókkal látják el gyermeküket, és szakmai meglátásukkal sokszor az edzőnek ellentmondva foglalnak állást;
• „túlvédelmező szülő”, aki mindentől félti a gyermekét, igyekszik őt megóvni a legkisebb sérüléstől is.

A szülői támogatás elengedhetetlen

Ennek ellenére a kutatók és szakemberek igyekeznek minden fórumon kiemelni, hogy a szülők támogatása elengedhetetlen a gyermek életében. Ezt átfogóan mutatja be két, az utánpótlás sportpszichológiájának kutatásában meghatározó szerepet betöltő pszichológus, Jean Côté és John Hay modellje, amely kiemeli az érzelmi, az információs és a tárgyi támaszt, valamint a társas részvétel szerepét is.

Érzelmi támogatás

A szülő érzelemkezelési stílusa jelenti egyrészt a dühre való hajlamát, amely megmutatkozhat abban, hogyan reagál a gyermek esetleges hibáira, vereségeire vagy kudarcaira, illetve mennyire képes ezeket elfogadni és tolerálni, másrészt idetartoznak a megélt büszkeség és egyéb pozitív érzések, valamint az érzelmi bevonódás mértéke is.

A szülői érzelmi támogatásra leggyakrabban akkor van szükség, ha negatív élmény vagy esemény történik a fiatal sportolóval, például rosszul sikerül a verseny, megsérül, vagy kikerül a csapatból. Ugyanakkor pozitív élmények idején is szükség van a szülői visszajelzésre, mert a jó teljesítmény elismerése vagy a csapatban lévő barátságok támogatása fontos része a repertoárjának.

A fiatal sportolónak időnként segíthet megérteni önmagát és működését, láttatni vele, hogy milyen tényezők állhatnak egy számára nem vagy nehezen elfogadható helyzet mögött (negatív játékvezetői ítélet, kevés játékidő), vagy erősítheti az önértékelését.

Információs támogatás

Bár a szakmai vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, miként hatnak a gyerekre a sportágával kapcsolatos szülői instrukciók, vannak olyan szülőktől érkező információk és útmutatások, amelyekre a fiatalnak igenis szüksége lehet. Például, ha az adott sportág szabályait segít megérteni neki, ha a megfelelő étkezéssel kapcsolatos apróbb tanácsokat oszt meg, vagy a versenyre hangoló praktikára hívja fel a fiatal figyelmét.

Az információs támogatás különösen fiatalabb életkorokban nagy jelentőségű, de a serdülő is sokszor igényli a családi „szakmázást”, különösen, ha az egyik szülőnek van versenysportolói tapasztalata. Sok esetben a felnőtt hozzátartozók által adott visszajelzés központi jelentőségű a játékos sportéletében, amire érdemes tudatosan is készülni, hogy valóban hatékonyan tudjon segíteni a gyermekének.

Természetesen a szülői útmutatásokat is igyekezni kell a megfelelő hangnemben (nem indulatból), helyen és időben megfogalmazni, illetve, ha csak lehet, tekintettel kell lenni a gyerek érettségi szintjére (például nem biztos, hogy minden esetben érti a bonyolult, többelemes taktikai terveket).

Sok fiatalban szorongást vagy elégedetlenség érzetét okozhatja, ha például a hazafelé vezető út a kocsiban a negatív visszajelzésekről, a hibák, gyengeségek kiemeléséről szól, vagy ha közvetlenül a verseny után vita alakul ki a teljesítményét illetően.

Tárgyi támogatás

Ez nem csupán az anyagi segítségnyújtást, az eszközök beszerzését, vagy az esetleges edzőtáborok és versenyek finanszírozását jelenti. Sokszor nem látható, rejtett költségei is vannak a szülői részvételnek. Ilyen például az idő, amely nemcsak az edzésekre való utaztatást, hanem a versenyeken való részvételt is jelenti, ezáltal a gyerek sportolása a munkaidőből és a családi élet idejéből is sokat elvehet.

Társas támasz

Sportpszichológia

HVG Könyvek

A szülői támogatás megjelenhet az adott sportághoz valamiképpen kapcsolódó, közösen eltöltött idő formájában is, például amikor a család elmegy a fiatal kedvenc sportolóját megnézni, vagy a szabadidejükben elmennek együtt játszani. Ezek a sporthoz kötődő közös elfoglaltságok nemcsak a fiatal elkötelezettségét növelik, hanem a szülőkkel való kapcsolatra is jótékony hatással lehetnek.

A fenti cikk Kovács Krisztina és Gyömbér Noémi Sportpszichológia című könyvének szerkesztett részlete. A sportszakpszichológusok kötetükben bemutatják a kiemelkedő teljesítményhez szükséges tényezőket, köztük azokat, amelyekre maguknak a sportolóknak nincs befolyásuk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.