Dobó Kata a Kölcsönlakás után másfél milliárdból rendezhetett újra filmet: az El a kezekkel a papámtól! sok eleme büntet, de mégis van, ami megmenti a kudarctól. Az, hogy a filmet át- meg átjárja a jóindulat, és ezzel tudnak bevonzani az alkotók, még akkor is, ha a sztori inkább egy ötletbörze, a dalokról pedig inkább ne is beszéljünk.
Lett a magyaroknak is saját karácsonyi romantikus vígjátékuk, és még az sem igaz, hogy nem volt rá semmi szükség. A tériszonyos tűzoltó és a saját magát kiröhögő Szabó Kimmel Tamás mellett több jó ötlet is akad a Nagykarácsonyban, ebben a karácsonyi vásári simlis eladótól beszerzett magyar Igazából szerelemben.
Pablo Larraín rendezőt nem érdekli, mit jelent a brit monarchia, ahogy az sem, mivel jár az uralkodói szolgálat vagy mi kell az alattvalóknak. Az érdekli, mi kell, ki kell a királyi családnak, de főleg, hogy mit érez az a valaki, aki ezeknek a kívánságoknak alkatilag nem tud eleget tenni. A Spencer képzelt, de brutálisan mély merülés Diana hercegnő pszichéjébe, ahol csak a szorongás és a hányás állandó, a kastély pedig börtön, de a kapaszkodókhoz vezető út talán épp a szomszéd utcában fut. Tíz éve talán elképzelhetetlennek tűnt ez a mondat, de Kristen Stewartnak Oscar-jelölést kellene kapnia. Kritika.
Két héttel a kormány legkedvesebb propagandafilmje, az ElkXrtuk után bemutatták a magyarok erős hitét magasztaló kurzusfilmet, a Magyar Passiót is, amelyet még a pápának is levetítettek. A film ennek ellenére elég nagy meglepetéseket rejt.
Pedig a Post Mortem alapötlete nagyon jó: végre van népies, magyar, falusi horrorunk, karéj kenyérre szalonnát és hagymát halálra váltan vagdaló, fejkendős asszonyokkal. Ijedt falusiak, halott gyerekek, élő halottak, mi kellhet még?
A KESMA birodalom egy részében nemcsak az üzenet ugyanaz, hanem a szöveg is.
Legfeljebb attól, hogy unalmunkban átalusszuk a választást is. Megnéztük a Gyurcsány-ellenes csodafegyvert, az ElkXrtuk című filmet, és megtudtuk azt is, miért titkolták, ki játssza benne Gyurcsány Ferencet.
A komoly sorskérdések mellett elkötelezett író ezúttal sem tagadja meg önmagát, de azért a kisebb korosztálynak szóló, vadonatúj könyve, A karácsonyi malac elsősorban mégiscsak bájos gyerekmese, némi súllyal és egy sajátos csodavilággal.
A furcsa című, és általában is furcsa Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban megnyerte az idei Berlinale fődíját. A román társadalomról szóló film egy az egyben szólhatna akár a magyar társadalomról is.
Megrázó, megindító, szokatlan és hihetetlenül erős a Külön falka, Kis Hajni első nagyjátékfilmje: a fiatal rendező egyből olyan nagyot dobott, amitől a szavunk is elállt.
A másfél éve halogatott, új 007-es film, a Nincs idő meghalni mindenkit gyomron fog vágni, akit egy kicsit érdekelnek a James Bond-filmek. A maga módján egészen nagyszerű film, ami akkor sem kis szó, ha tényleg csak „a maga módján” az.
A feleségem története Cannes-ban nagy tapsot és rossz kritikákat kapott, a kritikák viszont nemigen szóltak arról, ami valóban fontos ebben a filmben, és ami bőven túl van a filmekből jól ismerhető tartományokon.
A kritikusok egy része lelkes, míg mások befejezetlennek tartják Denis Villeneuve sci-fi-jét.
Herendi Gábor keze alatt ügyesen futnak a sötét anyagok is: ezt bizonyítja a szeptembertől a mozikban is látható Toxikoma. A Szabó Győző drogmemoárja alapján készült filmet mindenképpen érdemes megnézni, még úgy is, hogy nem a legizgalmasabb fókuszt választotta.
Magyarországon napjainkból is ismerős módszert elevenít fel a Netflix új dokumentumfilmje. A magukat "gyógyultnak" valló melegek az azonos neműek házassága ellen kampányoltak Amerikában ugyanazzal, a homoszexualitást a pedofíliával összemosó érveléssel, amit a magyar kormány jelenleg is használ.
Alföldi Róbert szegedi, később Budapestre érkező West Side Storyja csupa olyasmit szeretne, amit csak szeretni lehet, még akkor is, ha ezt nem mindig a legjobb eszközökkel éri el. Egy túlzottan ismerős világ kritikája ez, kékplakátos aktualizálás nélkül.
Az emberi ürülékben fetrengés még a legkisebb problémák közé tartozott a rengeteg nemi erőszak, a haláleset, a gyújtogatás, a rombolás és a fosztogatás árnyékában: ez lett minden idők leghíresebb, a békét, a szeretetet és a boldogságot hirdető összejövetele, a Woodstock utódjából. Hogy miért alakulhatott így, azt mesterien mutatja be a Woodstock ’99 című dokumentumfilm.
A pártigazgató és klubelnök tulajdonképpen szobrot állíttat magának Az első tíz év című könyvével. Az kiderül, hogy tényleg szereti az FTC-t, de az értő olvasáshoz érdemes felszedni némi előismeretet is a fideszes politikus és a klub kapcsolatáról.
Berlinben is díjazták, most pedig online elérhető Fliegauf Bence új bemutatója, a Rengeteg – Mindenhol látlak, amelyre minden értelemben igaz, hogy ilyen filmből nagyon keveset látni. Nem érdemes kihagyni.
A Kőszegi Várszínház a járvány után megint létrehozott egy új, saját bemutatót, pont olyat, amilyenek miatt érdemes nyáron is színházba járni, mert több van benne, mint gondolnánk.
