Soha többé politikai beavatkozást, titkosított döntéshozatalt és ideológiai cenzúrát, jöjjön az elszámoltatás és a rehabilitáció – írja „Romok alól” című manifesztumában Tompa Andrea és több szakember arról, mi lenne az a minimum, amit el kell érni a NER lebontása után a kultúrában.
A független színháznak lassan tényleg leáldozott, vagy talán már rég leáldozott – és akkor mi van? A Dollár Papa Gyermekei új előadása úgy beszél a mai magyar valóságról, hogy politikáról szót sem ejtenek benne, mégis benne van a színház minden problémája. Kritika.
Kultúrstratégiai intézmény lett a Csokonai Nemzeti Színház, ezzel indokolták a jelentős többletfinanszírozást.
Mivel a kormány látványosan éhezteti ki a független színházakat, a főváros csak nekik hirdetett pályázatot közel 150 millió forint keretösszeggel, ami sokaknak az utolsó reménysugarat jelentette. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben még egy támogatás is feszültségeket kelt.
Szokatlanul hevesen utasítja vissza a jobboldal, hogy bármi baj lenne a támogatással, amelyből Pintér Bélának egy fillér sem jutott, de a jobboldalhoz kötődő színházban még a büfét is 20 millió forinttal támogatják. Összehasonlítottuk, mennyit kaptak a függetlenek, és mennyit a Vidnyánszky Attila társaságába tartozók.
Nem is meglepő döntései, inkább végtelen cinizmusa miatt marad emlékezetes az idei színháztámogatások nemrég nyilvánosságra hozott listája: persze idén is 0 forintot kaptak olyan színházak, mint Pintér Béla és Társulata, de idén indoklás is érkezett az elutasításhoz. A színházak pályázata eszerint nem ütötte meg a szakmai mércét. Bezzeg azé, aki miatt rendőrségi nyomozás zajlik, igen.
A Nemzeti Filmintézet igazgatója hangsúlyozza, hogy filmje nem kap pénzt a Filmintézettől, de ettől még rengeteg közpénz vagy közpénz közeli forrás segíti a Magyar menyegző létrejöttét.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) az idei évben is meghirdeti 50 millió forintos keretösszeggel a határon túli professzionális magyar színházak és táncművészeti szervezetek kiemelt művészeti céljainak megvalósítását támogató pályázatát.
A Revizor azt írta meg: minden egyes néző után 27 ezer forint támogatást fizet az állam a Nemzeti Színháznak, amely közel 2,7 milliárd forintos támogatásával mindössze 129 millió forint jegybevételt termelt.
Minimum egy bemutatót kötelező létrehoznia, és minimum 15 előadást le kell játszania a Mundruczó Kornél nevével fémjelzett Protonnak, hogy legalább azt a szemmel alig látható támogatást ne kelljen visszafizetniük, amit kiutaltak nekik.
„Minél nagyobb a kultúra támogatásának politikai áthatottsága, annál reménytelenebb az élénk, sokszínű, társadalmilag hasznos kulturális élet” – kommentálta az Örkény társulata az Átrium bezárásának hírét.
Őrsi Gergely lapunknak azt mondta: megérti az Átrium bezárására vonatkozó döntést, de a második kerületi önkormányzat határozott célja, hogy ne vesszen el az az érték, amit a színház teremtett.
Miután az évek óta támogatáshiánnyal küzdő Átrium színházat üzemeltető Kultúrbrigád bejelentette, egy utolsó évad után nem tudják tovább folytatni, az épület kezelői közölték: mindent megtesznek, hogy fennmaradjon a kulturális tér, akár az Átrium régebbi előadásait is játszva.
Egy éve már bejelentette a kormány által tendenciózusan alul- vagy semennyire sem támogatott Átrium, hogy fenntarthatatlan a működésük, ezért lehúzzák a rolót, de a közönség támogatása akkor még egy teljes évadot összehozott. Mára ez a fajta működés sem tartható fenn tovább: jövő nyáron végleg bezár a színház. A produkciós menedzser most azt mondja: a közönség feladata nem a színház eltartása, hanem a színházba járás.
A társulatvezető ezt egy videóban jelentette be, amelyben azt mondja: nagy szégyen, hogy azzal kell fordulnia a közönséghez, amit mondani akar.
Hivatalosan nem tüntetést, hanem rendkívüli közgyűlést tartanak csütörtökön délután a kulturális tárca épülete előtt a kivéreztetéssel szembenéző színházi műhelyek.
Drasztikus egyenlőtlenségek a színházak támogatásában, a kulturális kormányzat teljes koncepciótlansága és 2 milliárd forint, ami sok mindenre elég lett volna: közleményt adott ki a független színházak ellehetetlenítése miatt a Színházi Kritikusok Céhe.
Címzettként csak „az ismeretlen kurátorokat” jelölték meg, hiszen a kormány még csak annyit sem közölt, egyáltalán ki és milyen alapon utasított el csaknem ezer színháztámogatási pályázatot.
„Aki a pénzt fizeti, az rendeli a nótát.” Ez Orbán Viktor egyik kedvenc szólása, és ezzel reagáltak most arra is sokan, hogy bár Pintér Bélának vagy a TÁP Színháznak egyetlen fillér sem jutott a színháztámogatásokból, a Pendelyes táncegyüttes, a pajtaszínházak és Vidnyánszky pajtásai tízmilliókat kaptak.
Nagy büszkén jelentette be a kulturális minisztérium, hogy 6 milliárd forintra „emelték” a színházi többlettámogatások keretösszegét: azt, ami pár éve még 37 milliárd forint volt. A kivéreztetés közelében álló szakmából 1400 pályázat érkezett az összegre, a kormány csaknem ezret elutasított.
