„Az alábbi téziseket arra szántuk, hogy a mindenkori kulturális kormányzat és a saját szakmáink felé néhány alapvető elvárást láthatóvá tegyünk. Most, hogy a kultúra területe remélhetőleg újjáépül, demokratikus alapokon szerveződik meg, és transzparens döntéshozatali folyamatok biztosítják majd működését, bizonyos gyakorlatokat és elveket fogalmazunk meg” – írja a manifesztum bevezetőjeként Tompa Andrea és az alul olvasható csatlakozó aláírók. A dokumentumot a HVG-n közöljük:
Soha többé
- Direkt politikai beavatkozás/interferencia a kultúra területén.
- Független szakmai érdekvédelmi szervezetek nélküli politikai döntéshozatal.
- Elfogult és elszámoltathatatlan szakmai szervezetek és döntéshozók.
- Válaszképtelen, a nyilvánosságtól elzárkózó politikai döntéshozók.
- Titkosított döntéshozatali folyamatok, meg nem nevezett prioritások, titkos kuratóriumok és költségvetések.
- A hatalom pozíciók és tisztségek halmozása útján létrejött koncentrációja.
- A művészetek és a művészek politikusok általi minősítése; nyomásgyakorlás, megfélemlítés, amely öncenzúrához vezet.
- Közpénzherdálás, korrupció.
- Ideológiai cenzúra – művészek, alkotócsoportok, intézmények, vezetők megfélemlítése, meghurcolása, nyilvánosan vagy zárt ajtók mögött.
Elvek és kívánatos gyakorlatok
Az európai hagyományoknak megfelelően az államnak közpénzből támogatnia kell a magyar kultúrát – a megőrzést, a művek születését és közönséghez juttatását egyaránt –, ideológiai megkötések nélkül, az országhatárokon belül és kívül.
Átláthatóság (transzparencia):
- Válaszképes és nyílt kommunikáció a politikai és szakmai döntéshozók, javaslattevők felől, a döntéshozó testületek válaszképessége és transzparenciája.
- Valamennyi folyamat átláthatósága az előkészítéstől a döntéseken át a számonkérésig.
Döntéshozatal:
- A közpénzek demokratikus elosztásához a művészetek területén is fontos a decentralizáció, illetve a pályázati kultúra fejlesztése; ez utóbbi két alappillére az átlátható pályáztatási rendszer kialakítása és működtetése, valamint a potenciális pályázók felkészítése a sikeres magyar és nemzetközi pályázásra.
- Valamennyi jelentős döntéshozatalt társadalmi és szakmai vitákra alapozni, még ha ez hosszú és fáradságos is. A közösség bevonása az intézményei sorsába nyílt társadalmi viták révén.
- Pártpolitikától független szakmai testületek létrehozása.
- Nyílt, szakmai és társadalmi részvétellel megvitatható pályázatok a kulturális intézmények profilja és vezetői kapcsán.
- Szakmai döntések, amelyeket soha nem írhat felül a pártpolitikai akarat.
- A civil szervezetek felszámolása miatt kívánatos a társadalmi szempontból konszenzusos szereplők és a megmaradt szervezetek bevonása a döntéshozatalba.
- Új/megújuló szakmai szervezetek létrejöttének elősegítése.
- Összeférhetetlenségek, pozícióhalmozások megakadályozása.
- A kulturális szereplők munkájának függetlenítése a politikától, a dolgozók munkájának erkölcsi és anyagi megbecsülése.
- A kulturális politikának minden döntésében szem előtt kell tartania a digitalizáció és a fenntarthatóság szempontjait, továbbá a nemi egyenlőség és a felzárkóztatás céljait.
- Minél szélesebb hozzáférést kell biztosítani a kortárs magaskultúrához, és más tárcákkal együttműködve olyan edukációs programokat működtetni az iskolarendszeren belül és kívül, amelyek új csoportok számára teszik hozzáférhetővé és élvezhetővé a művészet befogadását és az alkotást.
Elszámoltatás:
Mindennek legyen következménye, a valódi teljesítménynek éppúgy, mint a közpénzekkel való visszaéléseknek, az állami intézményekkel való gondatlan bánásmódnak és az alulteljesítésnek. Az előző rendszer korrupciós ügyeit a művészeti, kulturális területen független testületnek ki kell vizsgálnia, és a visszaéléseknek következményekkel kell járnia.
Közpénzeket felügyelő független szakmai testületek létrehozása és valódi visszajelző rendszerek kidolgozása.
A Nemzeti Kulturális Alap függetlenségének visszaállítása, összeférhetetlenségek kiiktatása, költségvetésének visszavétele.
A Magyar Művészeti Akadémia eltávolítása az Alaptörvényből, az alkotmányos kedvezményezettség megszüntetése.
Rehabilitálás és jóvátétel:
- A független művészeti szektor rehabilitálása. A független terület differenciálása, az üzleti és a kísérleti területek elkülönítése (a kettő együttműködésének kizárása nélkül). Életpályamodell kidolgozása a független alkotók számára.
- Független művészek státusának rendezése, működésének támogatása.
- Szimbolikus rehabilitálási akciók a politika által meghurcolt művészek és műhelyek esetében.
Teljesítményalapú elismerés:
A teljesítményt szakmai testületek ítélik meg, nem a politika. A politikusok nem kritikusok. A művészet kritikája az olvasókra, nézőkre, látogatókra, kritikusokra, szakmai testületekre tartozik. A kurátorok munkája (pályázatok elbírálása, a terület alapos ismerete) honorálandó, ezért cserébe a kurátor köteles követni a terület eseményeit.
Mobilitás:
A kulturális szféra mobilitásának elősegítése, szabályozás, be- és kilépőrendszerek kiépítése.
Biztosítani kell az elitkultúra és a helyi, illetve csoportidentitásokat megjelenítő művészeti tevékenységek folyamatos párbeszédét.
Független, civil és szakmai jelzőrendszerek, monitoring, watchdog. Az esetleges politikai beavatkozások, elfogultságok, visszaélések megfigyelésére létrehozott jelzőrendszer.
„Tűzfal”:
A politika nem lehet művészeti kérdésekben döntéshozó.
Politika és kultúra közötti „tűzfal” létrehozása: etikai kódex, amelyet egyik szereplő sem léphet át. A „kijárás”, azaz a személyes lobbizás gyakorlatát ugyanúgy megszüntetni, mint a politikai elfogultság és beavatkozás lehetőségeit.
Tompa Andrea kezdeményezéséhez csatlakozott: Bakos Petra, Demény Péter, Földes Györgyi, Herczog Noémi, Hermann Zoltán, Jászay Tamás, Králl Csaba, Molnár T. Eszter, Nagy Boglárka, Schein Gábor, Szabó György, Szegő János, Upor László.
