A mikroműanyagok közel 96 százalékát eltávolítja a vízből egy ügyes találmány, amelyet nem valamilyen nagyvállalat, nem is egy startup, hanem egy virginiai középiskolás, Mia Heller talált ki.
A Greenpeace megbízásából készült elemzés két ismert bébiételmárka termékeiben is mikroműanyag-részecskéket mutatott ki, ami újra ráirányítja a figyelmet arra, hogyan kerülhetnek ezek az apró műanyagdarabok már egészen korán a szervezetünkbe – és mennyit tudunk egyáltalán a hosszú távú hatásaikról.
Az óceánoktól kezdve az ivóvízen és a levegőn át egészen az emberi szervezetig szinte mindenütt megtalálhatók a mikroműanyagok. E parányi kis részecskék ma már az egyik legijesztőbb környezetvédelmi problémát jelentik.
Kínai és amerikai kutatók vizsgálata arra jutott, hogy a légkörbe kerülő mikroműanyagok fokozhatják a globális felmelegedést.
Német kutatók olyan hármas szűrőrendszert készítettek, ami lokálisan segít eltávolítani a ruhákból származó mikroműanyagot.
Mikroműanyagokat már vérben, placentában és tüdőben is kimutattak, mégis sok a nyitott kérdés arról, pontosan mekkora kockázatot jelentenek az emberi egészségre. Nemcsak csomagolóanyagokban és konyhai eszközökben, hanem az ivóvízben és a lakás levegőjében is jelen lehetnek. Cikkünk azt járja körül, honnan jutnak mikroműanyagok a szervezetünkbe, mit tud ma erről biztosan a tudomány, és hogyan lehet észszerűen csökkenteni a kitettséget.
Amerikai kutatók vizsgálata szerint a prosztatadaganatokban sokkal több a mikroműanyag, mint a környező egészséges szövetekben.
Másodszor mérték fel a hazai élelmiszerláncok hulladékpolitikáját, hogy hol, mennyi műanyag hulladékkal jár a bevásárlás, és kínálnak-e csomagolásmentes alternatívát. A rangsorban a SPAR az első, a Reál az utolsó.
Olykor a tudomány is tévedhet: néhány kutató most arra hívja fel a figyelmet, hogy a mikroműanyagokról szóló publikációk adatai is tévesek lehetnek.
A szardella és haltársai adtak mintát német kutatóknak arra, hogy mit lehet tenni a mikroműanyag elleni küzdelem egyik frontján.
Néha a leghétköznapibb tevékenység is mikroműanyagokat juttat a környezetünkbe. Ausztrál kutatók egy olyan szennyezési forrást találtak, amivel akaratlanul is rengetegen hozzájárulnak ehhez a káros környezeti terheléshez.
Önmagukban is veszélyesek, és most kiderült, hogy akár az antibiotikum-rezisztens baktériumok táptalajaként is szolgálhatnak a mikroműanyagok.
Bár az Antarktiszon jóval kisebb a mikroműanyag koncentrációja a világ más részeihez képest, a kutatók szerint már a kontinens egyetlen őshonos rovarában is megjelent a szennyezés.
Kellően érzékeny és megfizethető módszert találtak a mikroműanyagok kimutatására hongkongi kutatók. Ezek az anyagok élővízbe kerülve a táplálékláncon keresztül veszélyeztetik a vízi élővilágot és az emberi egészséget.
A fast fashionhöz képest is elképesztő mennyiségű ruhát ontanak magukból a Temu vagy a Shein kereskedői, a fogyasztókat pedig az olcsóság miatt továbbra sem érdekli a környezet terhelése – mondja Csalár Bence divatszakértő.
Ön is hallotta már, hogy mennyire károsak a tengeri halak, és hogy „tele vannak műanyagokkal”? Úgy tűnik, mégsem olyan nagy a baj – legalábbis más élelmiszerekhez mérten. Van ugyanis egy sokkal szennyezettebb dolog.
Osztrák kutatók vizsgálták, milyen hatással vannak a különböző mikroműanyagok a bélrendszer egészségére. Az eredmény nem túl szívderítő.
Brazil kutatók arra figyelmeztetnek, a mikroműanyagok már a csontokat is beszennyezik, ami számos problémát eredményezhet.
Magyar szakemberek is részt vettek abban a felmérésben, amely során a világ nagyvárosai – köztük Budapest – levegőjének mikroműanyag-tartalmát mérték.
A koronavírus-járvány idején havonta mintegy 129 milliárd szájmaszkot dobott el az emberiség. Most kiderült, egy időzített bomba a rengeteg szemét.
