#olvasás

Az emberek tényleg nem olvasnak már könyveket?

Valahányszor gyökeresen új technológia jelenik meg, meggyőződésünkké válik, hogy kiirtja a régit. Világunk valóban rendkívül gyorsan változik, de a régi dolgok – mint például a könyvek – sokszor meglepően időtállónak bizonyulnak. Részlet a Hogyan (ne) tervezz? című könyvből.


Már nemcsak az időnk, a képességünk is hiányzik a komplexebb szövegek befogadásához

Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy szép lassan teljesen elveszítjük az elmélyült olvasásra való képességünket. Sőt elképzelhető, hogy a digitális olvasás térnyerésével a leegyszerűsítő, felszínes értelmezések dominálják majd a világunkat. Mindez pedig azzal járhat, hogy elesünk az olvasás egyik legnagyobb előnyétől: az empátia fejlesztésének lehetőségétől. Ez a témát körüljáró kétrészes cikkünk második része.


Ha végleg elfelejtünk olvasni, egymást sem fogjuk már megérteni

A rengeteg képernyő előtt töltött idő sok szempontból átformálta olvasási szokásainkat, és ezzel az új, felületes befogadással pont az olvasás lényegét veszíthetjük el. A digitális világ arra tanít minket, hogy a történetekben való elmerülés helyett csak az információkat keressük a szövegekben, és ez még az empátiánkat is csökkentheti. Pedig az olvasás nemcsak hobbi, terápiás módszer is lehet. Ez a témát körüljáró kétrészes cikkünk első része.


Bernát Anikó szociológus: A könyvet nem olvasók ma sokkal többet olvasnak és írnak, mint 30 éve

Évtizedek óta nem volt olyan kevés a rendszeres könyvolvasó Magyarországon, mint ma, de a digitális térben viszont olvasni kényszerülnek a könyvet nem olvasók is. Az eddigi utolsó reprezentatív, országos kutatást a könyvolvasási szokásokról a Tárki, illetve Bernát Anikó és Hudácskó Szilvia készítette 2020-ban. Bernát Anikót kérdezzük.







Nem arra születtünk, hogy olvassunk

Egyesek szerint időpocsékolás, mások szerint jó szórakozás. Sokszor azok sem tudják, hogy működik, akik a hasznossága mellett érvelnek. Alig százötven éve vált mindenki számára elérhetővé, ám a digitalizáció következtében máris veszélybe került. Pedig ha leszokunk az elmélyült olvasásról, olyasmiről mondunk le, amitől jobb emberré válhatunk. Maryanne Wolf olvasáskutató szerint a deep reading kiveszése egyenesen a demokráciát veszélyezteti.








Csak egyszer kell megtapasztalni a katarzist, és kialakul a függőség

Ha ráérez a diák, akkor az olvasás olyan lesz neki, mint valami legális drog. Ha pedig olyan könyvet adunk a gimnazisták kezébe, amely erősíti az igazságérzetüket, akkor nagyot nem tévedhetünk. A hosszú műelemzéseket viszont el kéne felejteni, mert hát operát sem íratunk énekórán a gyerekkel. Olvastassunk viszont Nick Hornbyt, Krusovszkyt vagy Tar Sándort! Az idei Aegon-díj jelöltjei a kérésünkre összeállították alternatív olvasókönyvüket középiskolások számára.



A könyvtárba járás mostantól otthon kezdődik

Elindult a könyvtárak.hu weboldal, amely a magyarországi könyvtárak szolgáltatásait hivatott egy helyen bemutatni. Az olvasás népszerűsítése mellett az oldal célja az is, hogy támogassa a könyvtárak és pedagógusok közötti kommunikációt.


„Ha a NAT egyik fele jó, a másik meg totál problémás, akkor ez egy dilettáns tanterv”

„Miért állít engem olyan helyzet elé egy oktatáspolitikai dokumentum, hogy én annak ne tudjak megfelelni?” – teszi fel a kérdést a Nemzeti alaptantervre utalva Pethőné Nagy Csilla középiskolai magyartanár, tankönyvszerző. Szerinte egy szaktanárnak választania kell: vagy a NAT modern pedagógiát leíró bevezetőjéhez tartja magát, vagy a tartalmat leíró másik feléhez. Az egyiket mindenképp el kell szabotálnia, mert együtt nem lehet megtanítani a kettőt. Tankönyveinek a jogait szerette volna megszerezni az Oktatási Hivatal, de ő nem járult hozzá azok NER-esítéséhez.