Itt a húshagyó kedd, a hamvazó szerda, még megfejeljük egy torkos, avagy zabáló csütörtökkel és búcsúzunk a farsangtól. Így a végén még belehúzhatunk. De ki mondja, hogy legközelebb csak egy év múlva ehetünk krumpli fánkot, Eclairt, képviselő fánkot, cukkini blinit?
A napokban egyre több internetes fórumon és a közösségi oldalon felbukkant a tiszafából, illetve annak gyümölcséből készült teafőzet receptje, annak ígéretével, hogy bárkit gyorsan, végleg megszabadít a télvíz idején kellemetlen köhögéstől. Ám a sokak által „ajánlott” főzet fogyasztása rendkívül veszélyes, esetlenként akár halálos kimenetelű mérgezést is okozhat – hívja föl figyelmet a kockázatokra az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet.
Van, ahol karnevál, nálunk leginkább farsang. Egy biztos, nem telhet el fánk nélkül. A vidám, télűző mulatozások egyben a nagy evések-ivások időszaka is.Ne is próbálkozzunk ilyenkor a fogyókúrával.
A mai városi piacok,vásárcsarnokok áruválasztéka sajnos egyre kevésbé különbözik egy szupermarketétől. Amiért mégis jobban szeretünk piacozni, az elsősorban a személyesség. Az a kapcsolat, amit a törzsvásárló soha nem kaphat meg az állandóan változó személyzetű, eladók helyett leterhelt, ingerült árupakolókkal felszerelt áruházakban. A magunk részéről azt tapasztaltuk, hogy a hagyományos árus-vevő bizalmi viszony leginkább a savanyúságosoknál érhető tetten.
Vannak dolgok, melyeket még a konyhaművészetben jártas férfiak sem nagyon készítenek el otthon, hanem leginkább a piaci büfékben, vagy kora délelőtt nyitó kifőzdékben fogyasztanak el. Ilyen étel a szalontüdő, avagy a pájsli, mely épp úgy a Monarchia konyhájában kezdett el rotyogni, mint annyi más étel, melyet magyarok, osztrákok és csehek egyaránt magukénak vallanak.
Ennek a pogácsának kéksajt folyik az ereiben, na meg rengeteg vaj. Biztos recept a koleszterinszint emeléséhez. Ha nem iszunk hozzá elég vörösbort.
Mondhatnánk szebben is gasztro „vájtnyelvűeknek“: tapenade. De a lényeg úgyis az marad, hogy könnyen, gyorsan elkészíthető, tunkolható és kenhető.
Magyar sütireceptként kínálja olvasóinak a monarchiás islert a Los Angeles Times.
Megvan a dédi tuti receptje, de mégsem akar sikerülni a bejglink? Lehet, hogy elfelejtett leírni egy-két trükköt. Tiszteljük a hagyományt, de már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy a tányérunkba dől a diós és mákos bejgli? Akkor töltsük másként.
Az ötujjas evőeszköz már elég régen fel van találva. A régi-új felfedezés gasztro korunkban finger food néven csinált óriási karriert. A nem is kézzel-lábbal, de mindenesetre kézzel bekapkodható falatkák az ünnepek alatti vendégjáráskor is jó szolgálatot tesznek.
Bejgli, kocsonya, halászlé, libamáj, töltött káposzta - úgy tűnik, nincs az a gasztroforradalom, ami képes lenne lesöpörni a magyarok asztaláról ezeket az ételeket. Szerencsére. Ráadásul hagyományosan, háziasan, az újragondolást a fine diningra hagyva. Az élmény kedvéért kihörpintjük kupicából a léesszenciákat, kanalazzuk a szigorúan espumának nevezett habokat, de enni jobban szeretünk.
Egy kis fahéj, csipetnyi barnacukor, púpozott evőkanálnyi erjesztett advent-fíling, s máris itt a karácsonykor kedvelt apró édességek egyik remeke. A K.u.K, avagy Königliche und Kaiserliche, a Keksz és Karácsony élmény.
Nálunk is egyre népszerűbb karácsonyi ünnepi sütemény a német/szász gasztronómia kultúrkörből ismert Christstollen, egyszerűbben Stollen, vagyis a Krisztuskalács. Többféle változata van, a legismertebb az eredetvédett drezdai, amelyből óriási méretűt sütöttek a napokban Szászország fővárosának pékei. Mi azért a receptet nem rekordméretű mennyiségre adjuk meg.
A karácsonyi ünnepi menüknek megvannak a tradicionális fogásai. Leginkább a halászlé, a töltöttkáposzta, a bejgli, vagy a pulykasült, a rántott hal, a zserbó. Ám nem szentségtörés, ha kipróbálunk valami újat. Ki tudja, hátha éppen hagyományt teremtünk.
Hát ez is megtörtént: gyerekkori kedvencünk alkoholizálta magát, és koktélba került. Mentségére legyen mondva, egyáltalán nem úgy néz ki.
Az adventi vásárokban igen kurrens árucikk a mézespuszedli és a mézeskalács. Pár darab celofánzacskóban, színes masni és lehet jó sok száz forintokat kérni érte. Mi meg úgy gondoljuk, jól járunk, mert nincs időnk már karácsonyig piszmogni vele. Pedig lehet könnyen, gyorsan, olcsón otthon is elkészíteni.
Advent van, de nem úgy tűnik, hogy annyira lecsendesednénk mostanság. Ellenkezőleg. Megindul az össznépi gyűjtőgetés a bevásárló központokban, rohamra indulunk a szatyrainkkal a piacokra, listázunk, cetlizünk, spájzolunk. S bennünk a gyomorideg. Háborgó bensőnknek, megtépázott idegeinknek jól jön egy kis nyugtató. Egy tál leves, biztosan.
„Napi kevés dióbél, és az ember tovább él”- tartja a mondás. Kevés gyógyszer van, ami ilyen jó tud lenni, és ennyire jól érzi magát a konyhánkban.
Vannak, nem is kevesen, akik igenis meg akarják édesíteni a zsaruk életét. Legalább egy csomag süteménnyel. Igaz, ez a civil kezdeményezés az USA-ban indult el.
Gasztroturista ezúttal nem ment túl messzire, épp csak az osztrák határ túloldalára, Burgenlandba. Aludt a szőlők között, járt az év borászánál, az egyik legjobb étteremben, rátalált az igazi pralinéra, és még egy klassz libás receptet is beszerzett a Márton nap örömére.
