A karácsonyi ünnepi menüknek megvannak a tradicionális fogásai. Leginkább a halászlé, a töltöttkáposzta, a bejgli, vagy a pulykasült, a rántott hal, a zserbó. Ám nem szentségtörés, ha kipróbálunk valami újat. Ki tudja, hátha éppen hagyományt teremtünk.
Hát ez is megtörtént: gyerekkori kedvencünk alkoholizálta magát, és koktélba került. Mentségére legyen mondva, egyáltalán nem úgy néz ki.
Az adventi vásárokban igen kurrens árucikk a mézespuszedli és a mézeskalács. Pár darab celofánzacskóban, színes masni és lehet jó sok száz forintokat kérni érte. Mi meg úgy gondoljuk, jól járunk, mert nincs időnk már karácsonyig piszmogni vele. Pedig lehet könnyen, gyorsan, olcsón otthon is elkészíteni.
Advent van, de nem úgy tűnik, hogy annyira lecsendesednénk mostanság. Ellenkezőleg. Megindul az össznépi gyűjtőgetés a bevásárló központokban, rohamra indulunk a szatyrainkkal a piacokra, listázunk, cetlizünk, spájzolunk. S bennünk a gyomorideg. Háborgó bensőnknek, megtépázott idegeinknek jól jön egy kis nyugtató. Egy tál leves, biztosan.
„Napi kevés dióbél, és az ember tovább él”- tartja a mondás. Kevés gyógyszer van, ami ilyen jó tud lenni, és ennyire jól érzi magát a konyhánkban.
Vannak, nem is kevesen, akik igenis meg akarják édesíteni a zsaruk életét. Legalább egy csomag süteménnyel. Igaz, ez a civil kezdeményezés az USA-ban indult el.
Gasztroturista ezúttal nem ment túl messzire, épp csak az osztrák határ túloldalára, Burgenlandba. Aludt a szőlők között, járt az év borászánál, az egyik legjobb étteremben, rátalált az igazi pralinéra, és még egy klassz libás receptet is beszerzett a Márton nap örömére.
Az égi-paradicsomi ajándéknak tekinthető alma a történelem kezdete óta töretlen népszerűségnek örvend, noha ma sem szerepel bulvárlapokban, nem keringenek róla hűtlenségi pletykák és nem fordít nagyobb figyelmet a pr-ra sem. Viszont mindig kéznél van.
Az angolszász kultúra a Valentin-nap mellett a Halloween-t is a nyakunkba zúdította. Lelkesen faragjuk a töklámpásokat, rémisztgetjük egymást maskarákban és legfőképpen eszünk. Lehetőleg valami tököset. Nem mintha nekünk ehhez különösebb ürügy kellene.
Szembenézni a gombával szinte harmadik típusú találkozás. Olyasmi, ami J. Allan Hynek hivatásos amerikai pihent agyú és csillagász szerint kapcsolatfelvételt jelent egy idegen civilizációval.
A napokban hároméves születésnapját ünnepelte fergeteges bulival a budapesti Buddha-Bar. Az esten nem kevesen lapogatták hálásan Osama Kutaini vállát, aki a kezdetektől jegyzi az itteni konyhát.
Mitikus gyümölcs az alma, ez igazán köztudott. Az almával kezdődött minden. Alma már akkor is volt, amikor az úr lelke lebegett vala a vízek fölött, s az sem kizárt, hogy az apokalipszisban is lesz némi része.
Minden év októberének második péntekjén van a tojás világnapja. A sokoldalú élelmiszer és alapanyag az International Egg Commission (Nemzetközi Tojásbizottság – ilyen is van!) jóvoltából 1999-ben kapott piros betűs dátumot a naptárban. Azóta ezen a napon több mint 30 országban tartanak rendezvényeket, hogy felhívják rá a figyelmet. Mi a protokoll helyett inkább egy receptet választottunk.
A kókuszpálma diója már beírta magát a szuperétkek közé. Egyre többen fedezik fel a kókusz áldásos hatásait. Jól tesszük, ha a tej helyett is kókusztejet kortyolgatunk, de akár főzhetünk is vele.
Eredetileg a berberek mindennapi betevője volt, ma a kényes ízlésű franciák harmadik legkedveltebb étele. Szicíliában pedig minden év szeptemberében Cous Cous Fest-et rendeznek.
Háromféle evő létezik. Van, amelyik inkább éhen hal, de nem vesz a szájába belsőséget. Van a látens, aki titokban két fitnesz saláta között befalja, aztán gyónni megy. A harmadik igen bensőséges viszonyt ápol a belsőségekkel. Különösen a pacallal. Ehhez erős gyomor és idegzet kell. Pláne egy fesztiválon.
El tudjuk képzelni, hogy Piedonét diétára fogják? Hogy nem ehet csilis babot? Pedig ez nem egy rossz forgatókönyv, hanem maga a valós élet, ami valljuk be, tán még inkább aggasztó. Bud Spencer az Eszem tehát vagyok című kötetében a tőle megszokott hagymás bab helyett egészen más igét hirdet, de a könyv így is az evés és a főzés öröméről szól - ami hősünk számára az élet egyik legfőbb értelme is.
Egy pléd, egy piknikkosár és már csak a jó társaság kell, hogy a szabadban kiélvezzük az indián nyár napsugarait. De mit vigyünk a kirándulásra?
A guacamole az egyik legjobb nyári, őszi meg téli és tavaszi mártogatós. Vagyis, négyévszakos és megunhatatlan, köszönhetően a jellegtelen avokádó lenyűgöző átváltozásának, ami kisebb csoda.
A súlyos babos-húsos egytálételek nagy tiszteletet vívtak ki maguknak térségünkben. Legyen szó akár babgulyásról, rakott paszulyról vagy cassoulet-ről – ami a franciák morzsakéreg alatt készülő változata, és hazáját olykor Közép-Európához sorolják - , de amelyik mindent visz, az a sólet. Vasárnap egésznapos fesztiválja lesz a Kazinczy utcában.
