A karácsonyi ünnepi menüknek megvannak a tradicionális fogásai. Leginkább a halászlé, a töltöttkáposzta, a bejgli, vagy a pulykasült, a rántott hal, a zserbó. Ám nem szentségtörés, ha kipróbálunk valami újat. Ki tudja, hátha éppen hagyományt teremtünk.
„Napi kevés dióbél, és az ember tovább él”- tartja a mondás. Kevés gyógyszer van, ami ilyen jó tud lenni, és ennyire jól érzi magát a konyhánkban.
Háromféle evő létezik. Van, amelyik inkább éhen hal, de nem vesz a szájába belsőséget. Van a látens, aki titokban két fitnesz saláta között befalja, aztán gyónni megy. A harmadik igen bensőséges viszonyt ápol a belsőségekkel. Különösen a pacallal. Ehhez erős gyomor és idegzet kell. Pláne egy fesztiválon.
Egy pléd, egy piknikkosár és már csak a jó társaság kell, hogy a szabadban kiélvezzük az indián nyár napsugarait. De mit vigyünk a kirándulásra?
