„Az emberek nagy többsége nem kíváncsi a valós történelemre, sokkal vonzóbb a mesékben, mítoszokban, különböző hibáztatásokban élni. Ez utóbbinak ráadásul erős hagyománya van a történelmünkben” – vallja Ritter György történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, aki az év elején védte meg a magyarországi németekről szóló doktori disszertációját. Szülőfalujában, Solymáron beszélgettünk.
Az Öreg banda című kötet öt nemzedék ágas-bogas, rengeteg tükörszilánkból összeálló története.
A kor felkorbácsolt közhangulatával is szembemenve 75 évvel ezelőtt, 1946 januárjában a nácik politikai vagy származási üldözötteinek egy kicsiny, ám tekintélyes csoportja nyilvánosan emelt szót a magyarországi németség kollektív bűnössé nyilvánítása és kitelepítése ellen.
Jól tudja Őcsény, milyen is hazátlannak, menekültnek lenni: 1951-ben 40-50 kitelepített sváb családot fogadott be a falu, erről egy német nemzetiségi műsor is beszámolt. Most viszont rettegnek. Így működik az agymosás.
Egy Budapest tőszomszédságában lévő település a kieső bevételeket komoly mértékű építményadóval kénytelen befoltozni. Pilisborosjenőn indulatokat szül az ingatlanadó mértékének növelése. A vitákban régi sérelmek, őslakosok és kiköltőzök közötti ellentétek is felszínre kerülnek. Riport.
Mementó-sorozatunk 56-os epizódjaiban igyekszünk hónapról hónapra követni az 55 évvel ezelőtti eseményeket, folyamatokat. A forradalom évének januárját felidézve most még nem a nagypolitika eseményeivel foglalkozunk, hanem a Szabad Népnek írt panaszos levelekkel, amelyekből talán még egyértelműbben kitűnik a sztálinista rendszer abszurditása.
