Egy elfeledett tiltakozás: Paptanár, bankelnök és író és gróf is fellépett a svábok kitelepítése ellen
7 perc
2021.01.23. 14:00
A kor felkorbácsolt közhangulatával is szembemenve 75 évvel ezelőtt, 1946 januárjában a nácik politikai vagy származási üldözötteinek egy kicsiny, ám tekintélyes csoportja nyilvánosan emelt szót a magyarországi németség kollektív bűnössé nyilvánítása és kitelepítése ellen.
„Nem egyedül Hitler bűnös (...) a németségnek osztoznia kell a sorsában” – 1945 áprilisában replikázott mindent lesöprő ingerültséggel Gerő Ernő, a Magyar Kommunista Párt második embere arra a felvetésre, mely szerint a politikai és személyes felelősséget „élesen el kellene választani” a nemzetiségi hovatartozástól. A Budapesti Nemzeti Bizottság ezen ülésén a német nemzetiség, a svábság kollektív bűnössé nyilvánítása ellen a leghatározottabban a Polgári Demokrata Párt – köztudottan baloldali és náciellenes – képviselője, Supka Géza emelt szót.
Néhány nappal később a kommunistákkal együtt menetelő Nemzeti Parasztpárt nyilvánosan is kiadta a jelszót: „Ki az országból a sváb hazaárulókkal!”, s a párt főtitkára, a népi írók egyik reprezentánsa, Kovács Imre megírta élete leghírhedtebb, Egy batyuval című vezércikkét.
„Nem érdemli meg a svábság a kegyelmet... Mentőkörülményeket nem fogadunk el... Takarodjanak, úgy ahogy jöttek, egy batyuval a hátukon.”