Óh, azok a boldog nyolcvanas évek! A sörhiányos nyarakon komoly túrákra vállalkoztunk, hogy a mindennapi betevő kőbányai világosunkat magunkhoz vegyük. Aztán a rendszerváltozás meghozta a boldogságunkat, egyeseknek pedig munkahelyüket vesztve a kényszervállalkozást. Néhányan nem másban remélték boldogulásukat, mint egy kisüzemi sörfőzdében.
1988-ban egy fiatal amerikai pár Belgiumban járt, ahol vastag kerekű hegyi kerékpárjával körbejárta az ország fontosabb sörgyárait - olvasható a Hírbehozó blogon. Aztán hazamentek, és létrehozták saját gyárukat.
A sörfőzők szorgoskodását kevesebb látványos felhajtás kíséri, mint a borászokét. Sörértőkről különösen alig hallani.
Mitől savanyú néha a kocsmai sör? Jót tett-e a multicégek megjelenése a hazai iparnak, s isszuk-e még a sörnek látszó import bóvlikat? Hogyan válasszunk, ha jó sört akarunk inni, s egyáltalán mi kerül a gyártás során a habzó italba? A hvg.hu gigantikus gyárban járt, kisüzembe látogatott, szakembereket faggatott, választ ad a kérdésekre.
Az egyik sötét titok, a másik egészen likőrszerű, a harmadik szilva ízesítésű, a negyedik mézes, a mostani éppen kirobbanni készül a hordóból, maga a tomboló tavasz.
A sörminőség ellenőrzésének legrégibb dokumentuma az ókorból származik. A híres Hammurabi-Codex nemcsak a sörfőzést és a sörkimérést szabályozta, hanem azt is elrendelte, hogy a sörhamisítókat büntetésül saját, rossz sörükkel itassák halálra.
Negyedével-ötödével esett vissza az év eddig eltelt részében a kis sörfőzdék forgalma a tavalyiakhoz képest; új piaci belépők nemigen vannak, a régiek fogyatkoznak – írta megállapításait az általa megkérdezett piaci szereplők közléseire alapozva a szerdai Napi Gazdaság.
