Milyen európai baloldal az, amely utcákra vonul, mert a görög nyugdíjasok nem ezerkétszáz eurót, hanem „csak“ nyolcszázat visznek haza, de se Ciprasznak, se bármelyik másik európai baloldali politikusnak szava sincs az ellen, hogy a magyar vagy lett vagy román nyugdíjas két-háromszáz euróból szó szerint nyomorog?
„A történelem arról fog emlékezni Önre, amit ezen a héten tesz” – írják. Arra buzdítják, tegyen bátor és nagyvonalú engedményeket Görögország javára, és az egész Európát fogja szolgálni.
Egy friss felmérés szerint a gazdagok további gazdagodása lelassítja a GDP bővülését, az egyenlőségre való törekvés viszont gyorsítja a nemzeti össztermék növekedését.
A "Nyugat" egyáltalán nem homogén fogalom. Annak bizonyos részei, mindenekelőtt azok az országok, ahol az angolszász neoliberális kapitalizmus épült ki, valóban válságban vannak. De ugyanez nem mondható el a stabil és gazdaságilag töretlenül sikeres jóléti államokra: Ausztria, Németország, Hollandia és a skandináv jóléti államok olyannyira jó egészségnek örvendenek, hogy az Európai Unió versenyképességi listáját évről évre ezek vezetik. A vita iróniája, hogy az Orbán-kormány unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikája leginkább a neoliberális angolszász modellhez hasonul. De nem követi a "keleti nyitás" szempontjából szóba jöhető, leginkább pozitív szingapúri modellt sem, ahol a társadalom tudásszintjének, termelékenységének emelése volt a siker receptje. Pogátsa Zoltán közgazdász írása.
