Bezárkózó társadalom helyett a nyitott társadalom eszméjét hirdette Ferenc pápa toriói látogatásán. Mindez akkor hangzott el, amikor nem csak Olaszország, hanem Magyarország is azon töri a fejét, hogy hogyan állítsa meg a harmadik világból érkező menekültek áradatát.
Szigorítaná a menedékjogról, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló jogszabályokat a Belügyminisztérium; az erre vonatkozó tervezet pénteken jelent meg a kormányzati portálon, és amelynek társadalmi vitájára egy napot sem hagyott a minisztérium.
Ideiglenesen kerítéssel zárta le a Fidesz budapesti Lendvay utcai székházát az MSZP több fővárosi politikusa csütörtökön, azt üzenve ezzel, hogy a gyűlöletkampányt folytató politikusoknak "rács mögött" lenne a helyük. Kunhalmi Ágnes, a szocialisták budapesti elnöke azt mondta, a bevándorlás álprobléma.
Igazából nem értjük az Orbán-kormány kerítésépítési tervét, hiszen a magyar-szerb határ védelme már eddig is megoldott volt. Emlékeznek még Irénke nénire, a menekülteket üldöző egyszemélyes határrendészeti alakulatra? Ha nem, nézzék meg 2013-as riportunkat a tanyájáról folyamatosan a menekültek mozgását figyelő Irénkéről.
Nem maradt nyom nélkül a magyar kormány szerdai bejelentése, amely szerint a szerb határ mentén a menekülteket távol tartó kerítést emelnének. A lapok jobbára arra szorítkoznak, hogy tényszerűen idézik Szijjártó Péter nyilatkozatát és a magyar menekültszámokat, de azért beidézik mellé a kritikus hangokat is.
Fal, kerítés, határzár - a világon számos ország próbálja fizikailag megakadályozni,hogy területére mások bejussanak ilyen vagy olyan okok miatt. Szaúd-Arábia messze veri a világot, a két Korea közt alig egy betoncsík fekszik.
Ha a magyar menekültügy azzal utasítja majd vissza a menedékkérelmeket, hogy ezekben a szomszédos ország, Szerbia az illetékes, akkor az állam folyamatos jogsértésbe keveri magát, és várhatóan perek sorát bukhatja el. Egyre kínosabb a kormány menekültügyi maszatolása, még akkor is, ha Orbán valójában a német mintát követi.
Az Európai Uniót tette felelőssé a gazdasági válságért és valódi rendszerváltást követelt az Európai Parlament (EP) épületében a vasfüggöny leomlásának 25. évfordulója alkalmából szerdán elmondott beszédében Václav Klaus, Csehország korábbi elnöke.
Történelmet írtak, akik részt vettek 1989 egyik világpolitikai jelentőségű eseményének, a Páneurópai pikniknek a szervezésében, amiről még a korabeli új-zélandi tévé is a helyszínről tudósított – a magyar állami tévé azonban nem. Minderre az egyik szervező, Nagy László emlékszik vissza a neten is olvasható terjedelmes beszámolójában. Nagy felidézi a szervezés legapróbb részleteit, de maga is hiányolja például a világpolitikai hátteret, az események valódi mozgatórugóit. A korabeli magyar állami és állampárti vezetés tényleges szándékait sem ismerhetjük pontosan, jóllehet Pozsgay Imre – akkori államminiszter, az MSZMP elnökségi tagja – ''piknikfővédnök'' pozitív és ösztönző szerepét minden beszámoló kiemeli, ahogy Habsburg Ottóét is, aki az esemény ''nyugati'' fővédnöke volt.
Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. augusztus 19-én pár órára „eltűnt a vasfüggöny” Kelet és Nyugat között. A debreceni MDF-es, Mészáros Ferenc ötletéből megszervezett Páneurópai piknik legapróbb részleteit, az NDK-s menekültek Nyugatra szökését szinte percről percre ismerjük, de a háttérben zajló folyamatok feltárásához még idő kell: alighanem még túl közel vagyunk az eseményekhez.
Elfelejtett dátumnak minősítette 1989. május 2-át a ZDF német közszolgálati televízió egykori kelet-, illetve közép-európai tudósítója. Az osztrák-magyar határon 25 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a Keletet és a Nyugatot évtizedeken keresztül hermetikusan elválasztó drótkerítés, a hírhedt vasfüggöny lebontása.
Vasárnap avatják szentté II. János Pál pápát, azaz Karol Wojtylát, aki 1978-tól 2005-ben bekövetkezett haláláig volt a római katolikus egyház feje. Fontos történelmi időben került Krakkó püspöki hivatalából a Szentszékbe, és pápaságának huszonhét éve Kelet-Európában korántsem csak a katolikus világ számára volt a jelenkori történelem egyik legfontosabb életműve. Portré.