Jó ötlet korlátozni a miniszterelnöki és parlamenti képviselői ciklusok számát? És korhatárt szabni egyes pozícióknál? Para-Kovács Imre szerint korhatárügyben azért lennének fontosabb dolgok.
Visszatalálhat-e a V4 Havel, Wałęsa és Göncz eredeti Európa-víziójához, vagy megmarad a „kompország” politikai örökségének?
Az iráni konfliktusban tapasztalt pozitív elmozdulás kapcsán logikusan merül fel a klasszikus kérdés: cui prodest – kinek használt mindez? Több mint száz nap fegyveres és diplomáciai konfrontáció után nemcsak az a kérdés, hogy sikerül-e tartósan megállítani a harcokat, hanem az is, hogy a szereplők mit nyertek, mit vesztettek, és milyen új kockázatokat hagy maga után a mostani szándéknyilatkozat.
Ez a HVG nemzetközi lapszemléje Orbán Anita-interjúval, Hillary Clinton cikkével.
A Tisza Párt új médiatörvény-tervezete határozottan jó irányba lép: megkezdi a média demokratikus rendszerváltását. Tartós és hatékony médiairányítási rendszer azonban akkor születhet belőle, ha nemcsak lebontja a pártpolitikai túlhatalmat, hanem intézményesen garantálja a média szakmai autonómiáját.
A digitális platformok totálissá válnak, pedig mérhetetlen kárt okoztak nemzeti-politikai és kulturális szinten. Társadalmi médiatudatosságra és elismert, hiteles közmédiára van szükség.
Amikor először meghallottam, hogy az új kormány társadalmi részvételről beszél, egyszerre voltam lelkes és szkeptikus. Lelkes, mert több mint húsz éve dolgozom azért, hogy az embereknek valódi beleszólásuk legyen az őket érintő döntésekbe – aktivistaként 2005, önkormányzati vezetőként pedig 2019 óta. És szkeptikus, mert a részvétel az egyik legkönnyebben kisajátítható politikai jelszó: sokan beszélnek róla, de kevesen valósítják meg.
A Magyarország és Ukrajna, illetve az EU és Ukrajna közötti tárgyalások sikere emberi drámák enyhülésén mérhető. El lehet-e menni a boltba tejért anélkül, hogy a fronton találná magát a vásárló? Ráomlik-e a ház a haldokló idősekre? A szerző, aki hosszú emigráció után édesanyját ápolni tért haza Kárpátaljára, szeretné, ha a magyar rendszerváltás változást hozna szerte Európában.
Az államosított közmédia újraszabályozása. Az emberközelivé tett harácsolás, a luxizás. A Magyar-kormány által fontolgatott vagyonadó és az igazságtétel. Trump születésnapi ketrecharcosai és az iráni béke meg nem talált megoldóképlete. Farkas Zoltán ajánl cikkeket az e heti HVG-ből.
Szabó István filmjeinek tanulsága, hogy kerüljünk legmesszebb a hatalomtól. Azoknak a filmeknek a tanulsága, amelyeket csak a hatalomhoz közel, a hatalomtól támogatva forgathatott le. Gergely Gábor filmtörténész írása.
Talán Magyar Péter az első, aki hatalmi pozícióból kimondta: 1989 kudarcos volt. Ahhoz, hogy a mostani rendszerváltás sikeres legyen, nem elég az ügynökakták megnyitása és a vagyonvisszaszerző bizottságok felállítása.
Az új kormány egész intézetet állít fel a társadalmi egyeztetéshez. Hogy milyen média érdemel támogatást, az pont az a téma, amelyről érdemes megkérdezni a kedves vevőt. Publicistánk már most elmondja véleményét a Tisza Párt egyik legfontosabb törvényéről.
Szokatlan lesz, de hozzá kell szokniuk, milyen érzés, hogy a társadalom nemet mondott nekik. Nincs többé hallgatás, de van beleegyezés. Mert arra nem emlékszünk majd, hogy mikor léptek be először a hálószobákba és orvosi rendelőkbe, arra viszont mindig és örök érvényűen, amikor utoljára.
A Velencei Bizottság véleményezni jön Magyarországra és nem ítélkezni, a véleményt pedig ki-ki a maga politikai hasznára próbálja fordítani. A mostani ellenzék, korábbi kormánypárt eddig figyelmen kívül hagyta ezeket a véleményeket.
Korrupciós botrányok nagymesterekkel, dörgölőző vállalkozókkal és más kijáróemberekkel. Jobb lenne már nem az előző rendszer hibáiról írni, beszélni, de amikor a közelmúlt bűnei nap mint nap a maguk pőreségében tárulnak fel előttünk, még a kicsinységeknek látszó ügyek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Nézve a parlamenti közvetítéseket, látva az utcai demonstrációkat és olvasva a kétségbeesett publicisztikákat a bukdácsoló Magyar Nemzetben, nem lehet kétséges, hogy a Fidesz megsemmisülése elkerülhetetlen, hiszen a létezése a jövőben teljességgel indokolatlan.
A Fidesz utolsó eszmei önmeghatározása a kereszténydemokrácia volt, e mögött azonban nem állt semmiféle jóváhagyó tekintély.
Dőlnek a NER-es csontvázak, így az is nyilvánvaló lesz, hogy a Fidesz nem is darálta be az intézményeket. A rendőrök, hivatalnokok mindig is tudták, mit kell tenniük, csak inkább nem csináltak semmit.
A közszolgálati média függetlensége körüli viták fontosak és szükségesek. A digitális platformok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia azonban már ma alapvetően alakítják a nyilvánosság működését. A közszolgálatiság jövőjének ezért nemcsak a demokratizálás, hanem a megváltozott médiakörnyezethez való alkalmazkodás kérdésére is választ kell adnia.
Egy orosz újságírónő személyes története megmutatja, hogyan omlik össze a gyerekkorunk óta belénk nevelt háborús világkép, amikor a saját országunk válik agresszorrá. Szerkesztett részlet Elena Kostyuchenko I Love Russia című könyvéből.
