© sxc.hu |
A növény Dél-Amerikából származik. Az amerikai Wisconsin Egyetem kutatócsoportja által végzett DNS-összehasonlítás szerint a mai krumpli őshazája Peru. Az Andokban már 8000 éve fogyasztják. Az őskrumpli azonban még elkészítése után is megőrizte keserű ízét, csak az éjszakai fagy hatására lett kicsit édeskés. Az andokbeli növény a rövid nappalokhoz alkalmazkodott, csak Európában adaptálódott a hosszú napsütéshez.
Kontinensünkre a spanyol hódítókkal érkezett, bár egy 1597-es dokumentum szerint a Kanári-szigeteken már termesztették.
Európában sokáig csak dísznövény volt, mivel először a föld feletti zöld gumót és a leveleket vélték ehetőnek, de nem bizonyult annak, hiszen éppen ezek a részek keserűek és mérgezőek is. A legenda szerint egy pajtatűz kellett ahhoz, hogy eleink rájöjjenek, milyen finom a sült burgonya… Népszerűsítésében nagy szerepet játszott a francia Antoine Parmentier, akinek nem kisebb „kampányfőnöke” volt, mint maga XVI. Lajos: az uralkodó burgonyavirággal a gomblyukában jelent meg hivatalos alkalmakkor. Az igen egyszerű haszonnövény élvezői elébb az arisztokraták voltak. Éppen a leginkább rászoruló, istenadta nép nem volt hajlandó tudomást venni a krumpliról. Ezért - állítólag – Parmantier bevettetett egy jó nagy darab földet krumplival, a területet vizesárokkal és szögesdróttal keríttette körül. A póriak pedig úgy gondolták, amit így védenek, az nagyon értékes lehet, tehát lopni kezdték a termést. Parmentier pedig hagyta... s rászoktatta a népeket a kolompérra.
Avagy pityókára, pérára, kukujóra, körömpérre? Mert aztán tájanként, népenként más-más névre tett szert a lám, mégis csak ehető gumó. Magyarországon az 1770-1780-as években honosodott meg. Neve sokáig a németből átvett "földi alma" illetve "földi körte" volt. A német névből (Grundbirne) alakult ki a mai krumpli szavunk. A burgonya szó az 1800-as években terjedt el, a francia Burgundia szóból eredeztetik.
A burgonya fontos szénhidrát- és káliumforrás, de jelentős C, B1, B2 vitamintartalma is. Főve, zsiradék nélkül diétázók is fogyaszthatják; vízhajtó, méregtelenítő kúrára igen alkalmas /egyebek mellett megtisztítja szervezetünket a nehéz fémektől, helyreállítja a sav-lúg egyensúlyt/. Fehérjetartalma nem magas, zsiradéktartalma szinte elhanyagolható.
Elkészítésénél tudnunk kell, hogy a legértékesebb anyagok a héj alatt találhatók. Tehát csak vékonyan hámozzuk (tél végén vastagabban), de a legjobb, ha héjában főzzük vagy sütjük, mert ilyenkor a legkisebb a veszteség. Ha hámozott burgonyát főzünk, használjuk fel lehetőség szerint a főzőlevét is. Berántva, habarva, kevés fokhagymával,őrölt köménymaggal, vagy zöldfűszerekkel, esetleg egy-két tojással buggyantva, pirított zsemlekockákkal egyszerű,de tartalmas levessé avanzsál. A tisztított nyers burgonyát ne fagyasszuk, mert rossz íze lesz. Mindig főzzük puhára. A félig kész burgonyát kihűlés után egy későbbi főzéssel már nem tudjuk puhára főzni. Csak a már megpuhult burgonyához adjunk savas anyagokat, mint tejfölt, ecetet, citromot. Amennyiben tésztát készítünk belőle, csurgassuk le alaposan, mert a vizes krumplitól szétesik a tészta.
A burgonya konyhai felhasználásának lehetőségei szinte kimeríthetetlenek. Készíthetünk belőle salátát,levest, süthetjük, főzhetjük, pépesíthetjük, variálhatjuk főve vagy nyersen lereszelve, tölthetjük,rétegezhetjük; felfújt, sós,de akár édes sütemény, desszert alapanyaga is lehet.
A burgonya 2008-as nemzetközi évének honlapján további számtalan érdekességet olvashatunk a burgonyáról, és itt található egy, az egész világra kiterjedő rendezvénynaptár is.
| A sült burgonya öt élete: | |
1. Ropi: |
