Az Európai Unió (s azon belül egy magyar szakreferens, Tóth András) jelen pillanatban is vizsgálja a síküveges lámpatestek hatékonyságát. Az energiahatékonysági szempontok alapján jelenleg tudniillik a legjobb síküveges lámpatestek hatásfoka 20 százalékkal rosszabb, mint a jól tervezett, enyhén hajlított burájú lámpatesté, és ez utóbbi összes fényterhelése kisebb, mint a síküvegesé. Ami nem mindegy, hiszen a közvilágítást közpénzből finanszírozzák, éves szinten hazánkban közel 20 milliárd forintról van szó (képünkön Budapest a 2004-es uniós csatlakozás éjszakáján). A síküveges világításról írt megjegyzés, miszerint a cél, hogy "tiltani lehessen a horizont síkja fölé irányuló, fölösleges megvilágítást", eleve paradoxon, mert a világítandó tárgyról és környezetéről visszaverődik a fény, és az a környezetbe jut.
A Harvardon folytatott, a világítást és a mellrák előfordulásának gyakoriságát vizsgáló kutatásról fontos tudni: az egyetemen az éjszakai műszakban dolgozókat és a rájuk ható világítási tényezőket elemezték, nem pedig a városi világítási viszonyokat. Nem szerencsés összekeverni a közvilágítás hatásait azzal, ami az éjszakai műszakban dolgozókat éri a beltéri világítással. A tanulmány is elsősorban a nappali és éjszakai munkavégzés váltakozásából eredezteti az egészségügyi problémákat. E dolgozók azzal, hogy felváltva, hol éjjel, hol nappal alszanak, kényszerből felborítják a bioritmusukat, ennélfogva szervezetük megfizeti a kényszerű alkalmazkodás árát. Ennek azonban semmi köze a fényszennyezéshez - nem lehet az egyik vizsgálat eredményét egy másik helyzetre alkalmazni.
A cikk illusztrálásához használt fotó (aláírása: Díszkivilágítás a Hősök terén. Össztűz az égre) kissé torzítva fedi csak a valóságot: a képen az ideiglenes jelleggel üzemeltetett fényvetők fénycsóvái láthatóak, melyeket rendezvényeken, koncerteken használnak. Vagyis nem az emlékmű díszkivilágítására szolgáló lámpatestek fényei, mint ahogy azt az aláírás sugallja. A cikk így alapvetően nem a fényszennyezésről, hanem a fölösleges túlvilágításról szólt.
NAGY JÁNOS
ELNÖK, VTT (BUDAPEST)
