IKEA älskar Ryssland, Az IKEA szereti Oroszországot címmel jelent meg pár hónappal ezelőtt Svédországban Lennart Dahlgren könyve. Az IKEA első oroszországi főigazgatójának memoárkötete, a Nature & Culture kiadó gondozásában sikeresen debütált Stockholmban. A kritika véleménye szerint jó humorral fűszerezett, az orosz gazdasági és társadalmi viszonyokra tanulságos rálátással bíró írásmű. Olyan ember tollából, aki az IKEA üzleti érdekeinek érvényesítése mellett megszerette Oroszországot.
Nem véletlen, hogy hamar kiadóra talált a megszólított országban is Dahlgren visszaemlékezés-kötete. A személyes expressziókon alapuló könyv tavasz elejére ígért orosz fordításának kiadása azért is várakozásteljes, mert még nagyon friss a februárban kirobbant korrupciós botrány miatt elbocsátott két IKEA-vezér ügye. (A szentpétervári kereskedelmi központ energiahálózatához való csatlakoztatásáért kifizetett kenőpénzek felett szemet hunyó Per Kaufman közép- és kelet európai igazgató és Stefan Gross oroszországi ingatlanfejlesztési igazgató menesztéséről rovatunkban is hírt adtunk.) Az Alpina Business Books kiadásában, Okszana
Belajcsuk tolmácsolásában hamarosan a könyváruházakba kerülő könyv orosz címe személyesebb tónusú: Hogyan hódítottam meg Oroszországot – és ő engem.
Az alábbiakban néhány érdekesebb momentumát villantjuk fel, kikkel és miként kellett megküzdenie Lennart Dahlgrennek ahhoz, hogy a hatalmas IKEA bútoráruház lánc egy évtized leforgása alatt már 12 kereskedelmi központot, s 6000 foglalkoztatottat tudhasson magáénak a tőkeéhes, ugyanakkor a saját üzleti érdekeit keményen védő orosz piacon.
Dahlgren tollából bőven idéz példákat a Forbes Russia. Közülük „szemezgetve” a legérdekesebb a világ ötödik leggazdagabb emberének tartott Ingvar Kampradnak, az IKEA alapító tulajdonosának és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozójának az egyengetése.
„Nagyon szerettem volna, ha Igvar Kamprad találkozik Vlagyimir Putyinnal. Nekem úgy tűnt, ez a két ember feltétlen megtalálja a közös nyelvet. Ingvarnak Putyinnal való találkozása kulcsa lett volna annak, hogy könnyedén megnyíljon előttünk néhány ajtó. Bizonyára Putyinnak is érdekes lett volna találkozni azzal a híres és komoly üzletemberrel, aki Oroszországnak prioritást adott a befektetéseiben” – írja Dahlgren. Ugyanakkor azt is hozzáfűzi, az IKEA nagy öregje nem lelkesedett annyira az ötletért, bár nem volt érdektelen vele szemben. Sikerült rávennie Kampradot, hogy németül írjon egy levelet Putyinnak. Állítólag a levelet olvasta az elnök, mégis az első helyettesénél Alekszandr Zsukovnál kötött ki, ehhez köze lehetett a Putyint körülvevő adminisztrációnak is. Zsukov és Kamprad találkoztak is néhányszor. Az elnökhelyettes biztosította svéd partnerét, az orosz kormány támogatja az IKEA tevékenységét Oroszországban és kész közreműködni abban, hogy megvalósuljon annak befektetési programja. Kamprad szintén kihangsúlyozta az orosz piac elsődlegességét a kölcsönös egyetértés és tisztelet jegyében lezajlott találkozókon. De ezzel a történtet még nem ért véget, mivel Dahlgren nemsokára olyan emberek körében találta magát, akikkel újból meg lehetett vitatni a „legfelsőbb szintű” találkozást. „A résztvevők közül az egyik oroszul kijelentette, az IKEA csaknem akar találkozni Putyinnal. Érdeklődtem: miért?” – fűzi, hozzá a könyv írója. Majd a meglepő válasszal folytatja: „Az IKEA mindennel takarékoskodik, a mi taxaméterünk szerint a Putyinnal való találkozás 50 millió dollárba kerül, amit maguk sohasem fizetnének ki.” Dahlgren önkéntelenül úgy érezte, ezt a témát nem feszegeti tovább, ezért nem válaszolt semmit a felvetésre, mennyibe kerülne Ingvar Kamprad és Vlagyimir Putyin találkozója.
Az orosz elnökkel való találkozás elmaradása ellenére sikeresen építette ki „birodalmon belüli birodalmát” az IKEA Oroszországban. Azonban nem tudta elszigetelni magát a titkosszolgálat besúgóitól. Erre így emlékszik a svéd topmenedzser: „A szovjetrendszer egyik napjainkig fennmaradt túlélői az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódszerve) különböző típusú besúgói, akiket minden nagyvállalathoz telepítenek. Ez a mindennapi élet része, teljesen megszokottak és az esetek többségében tökéletesen ártalmatlanok.” Az IKEA saját belső biztonsági szolgálata nem egyszer tett jelentést ilyen személyek felfedéséről Dahlgrennek, azonban ő kezdettől igyekezett figyelmen kívül hagyni őket, tudomást sem venni erről a jelenségről: „Engem egyáltalán nem érdekelt, ki nálunk a besúgó, ki nem – nekem bármilyen ügyben sem volt takargatnivalóm. Ha én állandóan arra gondoltam volna, hogy mit, kinek és mikor mondok a saját cégemnél, nem tudtam volna dolgozni.” Amikor egyszer erről mesélt Ingvar Kampradnak, ő azt válaszolta, csak hasznukra lehetnek az IKEA-hoz telepített ügynökök: „Hadd tudjanak mindent, hogy a szándékaink komolyak és semmi rejtegetnivalónk nincs.” Így már az sem okozhatott meglepetést Dahlgrennek, amikor az egyik járási vezető, bizonyos Popov, azzal köszöntötte, mindent tud róla, mivel az FSZB-nél látta a dossziéját. „Benne a legfőbb fogyatékossága Mister Lennart, ön nagyon fösvény és erején felül takarékoskodik.”
A mindig egyenes beszédű, szókimondó svéd nagykövet, Sven Hirdman szavai is visszacsengenek a könyvben. Ő így fogadta az IKEA-menedzsert első moszkvai találkozásukkor: „Hát, ez te vagy az IKEA-tól. Akkor magyarázd meg, hogyan lehettek ilyen idióták, hogy nem tisztázzátok, mi megy itt végbe, mielőtt belekezdetek az építkezésbe." Ezt akkor értette meg igazából, amikor 39 különböző hivatalhoz kellett fordulnia az egyik dél-moszkvai erdős terület kisajátításáért, majd a rajta levő fák kivágásáért és az IKEA létesítmény felépítésének engedélyezéséért. A hazájába 2006-ban visszatért Lennart Dahlgrennek sok szép emléke is kötődik Oroszországhoz. Köztük is kiemelkedik a Tatár Köztársaság fővárosa, Kazány, ahol alig egy év múlva felépült az IKEA-áruház, hogy először lépte át az őt mindig szívesen látó polgármester, Kamil Iszhakov irodájának küszöbét. „Amikor én Kazányra emlékszem, nem tudom elhárítani magamtól a gondolatot, miért nem tud egész Oroszország ilyen aktív, nyílt és dinamikus lenni” – polemizál könyvében a svéd üzletember, aki részese lehetett az IKEA oroszországi térhódításának.
Tóth Sándor
