Az EP csütörtökön elfogadott állásfoglalásában 381 szavazattal 167 ellenében, 15 tartózkodás mellett ítélte el az úgynevezett „iszlamista beépülést”. A parlament megfogalmazása szerint ennek célja az európai értékek, a demokratikus intézmények, a jogállamiság, valamint a társadalmi kohézió gyengítése.
A szavazati arány mutatja, hogy egy szűkebb többség alakult ki a szöveg mögött: most ugyanis nem a hagyományos nagykoalíció (néppárt–szociáldemokraták–liberálisok) szavazott együtt, hanem a jobboldali frakciók (néppárt–konzervatívok–szélsőjobb–patrióták), vagyis az Európai Néppárt lecserélte hagyományos bázisát. Mindez kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy a Fidesz, a Tisza és a Mi Hazánk képviselői is támogassák az állásfoglalást. A vita során is lehetett már sejteni, hogy átrajzolódnak az ideológiai határok.
Hány arcát kell még az iszlámizmusnak megmutatnia nekünk ahhoz, hogy Európa felhagyjon a vaksággal? A beszivárgás nem a fegyverekkel kezdődik, hanem a mosollyal, nyakkendővel, jólfésültséggel. Megölnek, amint tehetik
– adta meg az alaphangot a vita első frakció hozzászólója, Céline Imart, az Európai Néppárt részéről. Chloé Ridel szociáldemokrata képviselő pedig a jobboldali veszélyre hívta fel a figyelmet:
önök nem az ilyen fajta beszivárgás ellen akarnak küzdeni, hanem mindig ugyanazt a félelmet szítják.
A szöveg tervezetéhez számtalan módosító indítványt nyújtottak be, ami jól mutatja, hogy mennyire szerteágazóak voltak a vélemények. Végül az elfogadott állásfoglalásba az került bele, hogy az EP szerint az európai intézményeknek különbséget kell tenniük a muszlim vallású európai polgárok és az olyan szervezett iszlamista hálózatok között, amelyek politikai célokat követnek.
A képviselők hangsúlyozzák: a muszlim állampolgárok diszkriminációval szembeni védelme demokratikus kötelezettség, ugyanakkor nem szabad automatikusan reprezentatív partnerként kezelni azokat a szervezeteket, amelyek szervezett iszlamista hálózatokhoz kapcsolódhatnak.
Európa nem finanszírozhat, konzultálhat vagy legitimálhat olyan hálózatokat, amelyek az európai intézmények nyelvezetét, eljárásait és finanszírozását saját értékeik gyengítésére használják fel
– figyelmeztetnek a képviselők, hozzátéve, hogy az Európai Parlament egy egységes európai módszertan kidolgozását sürgeti annak felismerésére, ha egy szervezet vagy hálózat ilyen stratégiát követ. A vitában egy szélsőjobboldali képviselő, Mary Khan ezt így fogalmazta meg: „A radikalizálódás jóval azelőtt megkezdődik, mielőtt az első támadásra sor kerülne. Világos következményeket akarunk, a párhuzamos társadalmak kialakulását ellenezzük, nem szabad közpénzeket iszlamista hálózatokba pumpálni.”
A képviselők szerint többek között az alábbi jeleket kellene vizsgálni:
- a vallás és a politika összemosását;
- az intézményi kommunikációban megjelenő kettős beszédet;
- az átláthatatlan finanszírozást;
- a visszatérő intézményi partnerségeket;
- az azonosított hálózatokhoz fűződő kapcsolatokat;
- valamint azt, ha egy korábban megszüntetett vagy kifogásolt szervezet új néven, új formában jelenik meg.
A Parlament szerint az antidiszkriminációs szabályokat sem szabad arra használni, hogy azok megakadályozzák az iszlám vagy az iszlamista politikai ideológia kritikáját, illetve legitimálják a szervezett iszlamista hálózatokat.
Ezzel párhuzamosan az EP támogatná azokat a civil társadalmi szereplőket és muszlim közösségi képviselőket, akik demokratikus értékeket vallanak, és ellenállnak az iszlamista nyomásgyakorlásnak.
Az állásfoglalás külön foglalkozik a Muszlim Testvériséghez (Muslim Brotherhood) köthető szervezetekkel. Az Európai Parlament felszólítja az uniós tagállamokat tömörítő Tanácsot, hogy vizsgálja meg, indokolt-e a Muszlim Testvériséghez kapcsolódó szervezetek vagy személyek felvétele az EU terrorista szervezeteket tartalmazó listájára.
A képviselők szerint a vizsgálatnak nem csupán a szervezetek hivatalos struktúráira kellene kiterjednie, hanem az azokhoz kapcsolódó szervezetekre, fedőszervezetekre, pénzügyi közvetítőkre, ifjúsági hálózatokra, valamint vezető és koordinációs szerepet betöltő személyekre is.
Ha valamely szervezet vagy személy esetében teljesülnek az uniós jogszabályokban meghatározott feltételek, az EP szerint korlátozó intézkedéseket kell bevezetni.
Az EP az uniós pénzügyi támogatások rendszerének átalakítását is sürgeti. A képviselők szerint teljes mértékben nyomon követhetővé kell tenni, hogy hová kerülnek az uniós források, szigorúbb átvilágításra van szükség, és gyakrabban kell alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik egyes szervezetek kizárását az uniós finanszírozásból.
A Bizottságtól azt is kérik, hogy készítsen átfogó kimutatást azokról az uniós forrásokról, amelyeket olyan személyek vagy szervezetek kaptak, amelyekről felmerült, hogy kapcsolatban állnak a Muszlim Testvériséggel vagy a politikai iszlámmal.
Az EP emellett nagyobb ellenőrzést sürget a külföldi finanszírozás és a határokon átnyúló partnerségek fölött, különösen akkor, ha azok Katarhoz vagy Törökországhoz köthető szereplőket érintenek.
A képviselők üdvözölték azokat a tagállami kezdeményezéseket is, amelyek nemzeti listákat állítanak össze a „gyűlöletprédikátorokról”, és uniós szintű lista létrehozását szorgalmazzák. Az ilyen listán szereplő személyekkel szemben szigorúbb vízum- és tartózkodási szabályokat alkalmaznának.
Az EP szerint emellett hatékonyabban kellene használni a schengeni eszközöket és az uniós adatbázisokat, miközben erősíteni kell az együttműködést az Europol és az Eurojust között.
„Küldjük vissza őket! Ez nektek szól progresszív liberálisok, mivel ti voltatok azok, akik tönkretették Nyugat-Európát. Nézzük meg a nyugat-európai városokat, lángokban állnak. Miért? Azért mert erőszakos bűnözők, nemi erőszakot elkövetők, radikális iszlamisták, mint a Muzulmán Testvériség ellenőrzik ezeket a városokat. Mindez nincs Szlovákiában vagy Lengyelországban azért, mert nem követtük az őrült migrációs politikájukat. Tömeges deportációra van szükség Európából” – fogalmazott nem kevés indulattal Milan Mazurek, szlovák szélsőjobboldali képviselő.
Az ő szavain teljes mértékbe felháborodott Majdouline Sbaï, francia zöldpárti képviselő. „Franciaországban azért harcolnak a diákok, hogy tanáraik legyenek, renoválják az iskolákat, nincs megfelelő WC, beesik az eső. Önök a muszlim Testvériséget vádolják? Nem, az önök politikája a vétkes!” – fordította meg a felelősséget Sbaï. De Mazurek képviselő sem maradt adós: „Nekünk is vannak diáktüntetéseink Szlovákiában, de nem gyújtják fel a városokat. Lengyelországban sem támadják meg a tüntetők a tűzoltókat, miért nem? Tudja, mi a különbség? Az, hogy a lakosság struktúrája egész egyszerűen más, mint Franciaországban, mert a tömeges migráció nem érintette.”
Az állásfoglalás kitér a niqáb és a burka viselésére is. Az EP szerint a nyilvánosság előtt az arc teljes eltakarása elfogadhatatlan kihívást jelenthet a közbiztonság és a bűnüldözés számára. A képviselők ezért támogatják azokat a tagállami intézkedéseket, amelyek megtiltják a teljes arcot eltakaró ruházat viselését közterületeken. Indoklásuk szerint ez a társadalmi kohézió, a közbiztonság, valamint mások – különösen a nők – jogainak és szabadságainak védelmét szolgálhatja.
Az EP ugyanakkor az állásfoglalásban külön hangsúlyozza, hogy a fellépésnek nem a muszlim vallású emberek ellen kell irányulnia, hanem azokra a szervezett hálózatokra és politikai stratégiákra, amelyek a parlament szerint az európai demokratikus rendszerek belülről történő befolyásolására törekszenek.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
