Mi leginkább egyik táborhoz sem tartoznánk, nálunk annak van divatja, ami ízlik és kész. Így vagyunk ezzel a ricottás parajos, bacon nyakkendős fasírt muffinnal is, amire újabban rákattantunk.
Szerintünk a paraj (jó, a spenót) és a túró kapcsolata szerencsés csillagzat alatt született, szívesen elolvasnánk, mit írhat róluk a horoszkóp. A fanyar paraj és az olaszok édeskés krémtúrója ( vannak, akik sajtnak titulálják), a ricotta tökéletes párt alkotnak. Ők lehetnének a gasztronómia Liz Taylorja és Richard Burtonje, vagy aktuálisabb hasonlattal élve, Brangelinája. Válások és újraházasodások nélkül.
Ráadásul, említett kombinációban a ricotta nem kőbe vésett recept-szabály, kiválóan megfelel helyette a közönséges félzsíros tehéntúró is, a különbség mindössze annyi, hogy a nálunk is könnyen beszerezhető ricottával simább, tehéntúróval kissé darabosabb-rusztikusabb lesz a végeredmény. Parajpürét azonban szigorúan tilos használni, mert attól homogén romlottzöld lesz a töltelék, ami, ismerjük el, meglehetősen lehangoló lenne. Tehát vagy friss parajra lesz szükségünk, vagy fagyasztott levelesre.
Ha ezt az akadályt simán vettük, akkor a nehezén már túl is vagyunk. Fasírtot készíteni pedig mindig remek mulatság, elvégre az ember alaposan áttanulmányozza a receptet, helyesli az ott olvasottakat, aztán azt tesz bele, ami éppen kéznél van. S hacsak valami nagy malőr nem történik – és miért is történne –, az elkészült fasírt jó lesz. A fasírt ugyanis arra rendeltetett, hogy adódó, jó hozzávalókból egy nagy, közös még jobbat hozzon létre. Ilyen értelemben ehető „jószolgálati intézmény“, az emberiség boldogításának profán, de kézzelfogható eszköze.
Aki pedig ezt a bizonyítékot meg akarja alkotni, az először is vegyen háromnegyed kilónyi tetszés szerinti húst – a marhahúst javasolnánk –, oszt darálja le odahaza, mert a készen vett darálthúsban nem nagyon bízunk, noha tudjuk, hogy ebben a kérdésben nem mindenki vall ilyen konok elveket. A hússal együtt ledarálunk egy tejbe áztatott és alaposan kinyomorgatott zsömlét, illetve egy kis fej vöröshagymát is. Sót mértékkel, mert a túróban is van, meg a később színre lépő baconben is, bors mehet bele mértékkel és mértéktelenül – azaz sok –, attól függően, hogy mennyire tartjuk finomnak a borsos fasírtot. Paprika viszont nem kell bele, a magyar lélek döbbenetére. De ha valaki látni se bírja a halovány színű fasírtot, akkor lelke és honfiúi-leányi keble megnyugtatására tegyen bele egy kiskanálnyit, nem fogja a fejére idézni az istenek haragját. A borsos-fűszeres massza ízletes ellentétet fog alkotni a krémtúrós parajjal, ahogy az eleve megíratott.
A húsmassza alapos összedolgozása következik, két tojással, amely maszatos feladat ugyan, viszont nagyszerű alkalom arra, hogy közben a világ dolgain elmélkedjünk. S mire eljutunk a következtetésre, miszerint a világ romlott – inkább legyen ez, mint a húsunk - és menthetetlen, már végeztünk is. A töltelék elkészítése még egyszerűbb: 30-40 deka spenótlevelet frissen vagy felengedés után megfonnyasztunk kevés forró olajon, és ha kissé kihűlt, összeforgatjuk 250 gramm turóval vagy ricottával. Nem kell hozzá semmi ízesítés, van elég a fasírthúsban, csak fűszermérgezést kapnánk a túladagolástól.
Ezután keressünk elő egy muffinsütőt, ha maximalisták vagyunk, akkor olyat, amilyenbe csak hat, a szokottnál kétszer nagyobb muffin fér. Ha ilyen nincs, s többnyire nincs, mi se kaptunk még sehol, akkor alkalmas a normál, tizenkét-mélyedéses muffinsütő is. Amennyiben adunk a professzionalitás látszatára, akkor vegyük elő egy fagylaltoskanalat, azzal szép egyforma húsgolyókat tudunk formázni a masszánkból, de a tökéletesen egyforma fasírtok csak Alain Ducasse mesterkonyhájában számítanak alapkövetelménynek. A húsgolyókba hüvelykujjal nyomjunk mélyedést, abba gyömöszöljük be a tölteléket, majd tenyerünkben görgetve alakítsuk újra szép gömbölyűvé a fasírtokat.
Egy-egy szelet bacont ajándékcsomagolásképp fektessünk keresztbe a fasírtokon, majd a bacon-kereszteződéssel felfelé helyezzük őket a muffinsütő egy-egy, kivajazott és kizsemlemorzsázott formájába. Ha még inkább muffinszerűnek kívánjuk látni, akkor itt is használhatunk a süteménynél már bevált papírkosákákat, de azért tejszínhabot majd ne tegyünk erre a muffinra.
Marton Levente
Nekibuzdulásunkban olyat is művelhetünk, hogy a fasírtmasszába keverünk túrót, de csakis a szemcsés tehéntúróból, zsömle helyett, ebben az esetben akár három tojással is, mert a túró kötőanyaga gyengébb a zsömléénél. Ebben ez esetben töltelék sem kell bele.
És máris úgy fogjuk érezni, hogy a világ talán mégsem menthetetlen.
Ja, s most hogy már ilyen kisregényre való terjedelemben megosztottuk az elkészítés csínját-bínját, még itt ez is:
Összegzés, avagy a hozzávalók
75 dkg sertés- vagy marhahús
1 zsömle, tejbe áztatva
1 kis vöröshagyma
30-40 dkg spenót
25 dkg ricotta vagy félzsíros tehéntúró
12 szelet bacon, vagy több. Kevesebb ne.
