Gáti Júlia
Gáti Júlia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Ha csak az életet tekintjük sikernek a rákgyógyításnak, a halált pedig kudarcnak, akkor a szakma elviselhetetlen - vallja Bodoky György onkológus. "A gyógyíthatatlan betegeknél arra kell koncentrálni, hogy mindazt a kezelést és segítséget megkapják, amelyek jó életminőségben, tudatosan megélt évekkel hosszabbítják meg az életüket, mert ezek az évek ennek a betegségnek az ajándékai lehetnek."

„A betegnek pont annyit kell elmondani, amennyit tudni akar, de semmiképp sem azt, amit hallani szeretne, vagyis hogy biztosan meggyógyul. Hazudni nem szabad” – vallja az ország egyik legforgalmasabb klinikai onkológiai osztályát vezető, 61 éves főorvos. Bár a humán tárgyak vonzották, a pályaválasztás nem lehetett kérdéses. A családban szinte mindenki gyógyított: nagyapja lelkész, édesapja és fivére orvosok, ahogy nagybátyja, Szentágothai János is híres orvosdinasztia tagja volt. Édesanyja Svájcból jött Magyarországra a diakonissza nővéreknek ápolást tanítani. A Bodoky família szakmai elkötelezettségénél többet nyomott a latba az orvosira jelentkezésnél az „osztályidegen” minősítés, s az alma mater negatív jellemzése „renitens, balhés” diákjáról. Így egy év kitérő következett az ORFI kórház vizeletlaborjában. A második nekifutásra sikeres felvételit már rendben követte a diploma, majd a sebész szakvizsga. „Alig jutott idő törődni a betegekkel, reggeltől délutánig a műtőben dolgoztam. Így azonnal igent mondtam, amikor Eckhardt Sándor, az Országos Onkológiai Intézet akkori főigazgatója az intézményébe hívott dolgozni” – emlékezik vissza. Közel két évtizede vezeti a Szent László Kórház onkológiai osztályát, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság alapítója.

A családi fészekből kirepült három gyermeke közül a legidősebb, Anna állatorvos, a két kisebbik a tragikusan fiatalon meghalt színésznő édesanyjuk nyomdokaiba lépett: Eszter filmvágó, Márk pedig kezdő színészként a miskolci teátrumhoz szerződött. Apjuk a hivatásával járó feszültséget orvos párjával együtt külföldi utazásokkal „kúrálja”. „Négy hetilapot olvasok rendszeresen, mert nagyon érdekel a politika” – vall ma már értelmiségi körökben is ritkának mondható sajtópárti attitűdjéről.

HVG: Hogyan éli meg, hogyan éli túl, hogy a betegei nagy részét elveszíti?

Bodoky György: Először is a betegeink közel fele mára már véglegesen meggyógyítható. De ha csak az életet tekintjük sikernek, a halált pedig kudarcnak, akkor ez a szakma elviselhetetlen. A gyógyíthatatlan betegeinknél viszont arra kell koncentrálni, hogy mindazt a kezelést és segítséget megkapják, amelyek jó életminőségben, tudatosan megélt évekkel hosszabbítják meg az életüket, mert ezek az évek ennek a betegségnek az ajándékai lehetnek.

HVG: Összebarátkozik a hosszan tartó kezelések során a betegeivel, vagy inkább távolságtartó?

B.GY.: Önvédelemből szinte ösztönösen arra törekszem, hogy ne kerüljek túlságosan közeli, baráti kapcsolatba a pácienseimmel, ám ez nem mindig sikerül. Esterházy Péterhez a hónapokon át tartó kezelése során nagyon közel kerültem, kicsit bele is haltam a távozásába.

HVG: A barátság kölcsönös lehetett, mert az író családja azt kérte a búcsúzóktól, hogy temetői virág vásárlása helyett a daganatos betegek gyógyításáért ön által létrehozott alapítvány számlájára fizessenek be. Mi a sorsuk az alapítványhoz kerülő pénzeknek?

B.GY.: Például lehetővé teszik a Rákgyógyítás című, hirdetések nélküli ismeretterjesztő kiadvány nyomtatott és online változatának megjelentetését, tudományos konferenciák szervezését, onkológiai tankönyvek írását. Hosszú ideje futó nagy vállalkozásunk, hogy a László Kórház területén gyönyörűen felújított épületbe költözhessen át az onkológiai ambulancia és a fekvőbetegrészleg is.

HVG: A betegeitől tudom, hogy már többször is azzal biztatta őket: napokon belül kikerülhetnek a jelenlegi, embertelenül rossz, zsúfolt, komfort nélküli körülmények közül. Gyógyulást nem ígér alaptalanul, de költözést igen?

©
B.GY.: Már magam is kezdem elveszíteni az optimizmusomat. Ez több százmillió forintos program, amelyhez a pénz egy részét az alapítvány teremtette elő, emellett jelentős támogatást kaptunk többek között a Miniszterelnökségtől és a Szerencsejáték Zrt.-től is. A befejezéshez szükséges összeg is rendelkezésre áll, de mivel állami intézményről van szó, számos adminisztratív eljárást kell végigvinni a kivitelezés befejezéséig, ami időigényes.

HVG: Ha rosszmájú akarnék lenni, azt feltételezném, hogy egyetlen befolyásos politikus vagy közeli rokona sem került az utóbbi hónapokban az osztályára. Mert különben már működne a XXI. századi körülményeket garantáló épület.

B.GY.: Erre csak annyit mondanék, hogy nincsen jobboldali vagy baloldali rák. Ugyanakkor a betegség nem is válogat foglalkozás szerint, így már nem egy beteg politikust is kezeltem. Többségük egyébként teljesen másként – tapasztalatom szerint szerényen és szimpatikusan – viselkedik az orvos-beteg szituációban, mint a nyilvánosság előtt. Nem lehet kétséges, hogy minden betegnek jár a gyógyulását is elősegítő kulturált környezet, a privát szféra védelme, ahogy az osztályon dolgozó nővéreknek, szakdolgozóknak és orvosoknak is a munkájuk magas szintű elvégzését lehetővé tevő munkakörnyezet.

HVG: Játsszunk el a gondolattal, hogy ön lenne az egészségügyi államtitkár! Min változtatna?

B.GY.: Először is, semmi pénzért nem lennék államtitkár. Egyetlen lépéssel sem szeretnék a betegek mellől eltávolodni. Persze van véleményem arról, milyen változtatások javíthatnának az egészségügy helyzetén. Mindenekelőtt a forráshiány miatt teret adnék a magánszektornak is a kiegészítő biztosítások révén. Valahogy úgy, ahogy ez Svájcban is működik. Az ottani rendszert közelről ismerem, mivel az egyik testvérem ott sebész. Az egészségbiztosítási alapcsomagon felüli „extrákra” – ilyen lehet a külön szoba és a szabad orvosválasztás – lehet külön magánbiztosítást kötni. Az orvos így nem hálapénzt kap az őt választó betegektől, hanem legális díjazást.

HVG: Ha már szóba hozta a hálapénzt, mit gondol róla?

B.GY.: Irigylem a testvéremet, hogy nem kell borítékot elfogadnia. Egyébként az orvosi egyetemi felvételin ez volt az egyik kérdésem. Az „osztályidegen”, gyanús elemeket külön, a marxizmus–leninizmus tanszéken vizsgáztatták. Kifaggattak arról, hogy milyen lényegi különbséget látok a kapitalizmus és a szocializmus között, végül nekem szegezték a kérdést: lévén édesapám orvos, elítélem-e a hálapénzt? Csakhogy akkoriban én erről semmit sem tudtam. Édesapám délután négytől sokszor éjjel egyig fogadta otthon a betegeket, történetesen az én hálószobám volt a rendelő. Amikor az utolsó páciens is elment, én addigra már aludtam, úgy cipeltek át bátyáim az ágyamba.

HVG: Mennyire optimista: a legújabb, csillagászati árú kemoterápiás szerek hozhatnak áttörést a rákgyógyításban?

B.GY.: Óva intenék mindenkit a túlzott várakozástól. Csodaszerek nincsenek. De az új készítmények tovább növelhetik a minőségi életet, és az újabb és újabb gyógyszerek hatása összeadódhat. Pályám kezdetén például egy áttétes vastagbélrákos beteg túlélése átlagosan fél év volt, ma már ez az idő három év feletti.

HVG: Mennyire bosszantja, ha a betegei azzal állnak elő, hogy alternatív terápiákhoz folyamodnának?

B.GY.: Személyes kudarcnak élem meg. Ezek a módszerek jobb esetben csak hatástalanok, rosszabb esetben károsak és veszélyesek lehetnek. Ezt megpróbálom a betegeimnek is megmagyarázni.


A HVG Portré rovatában korábban megjelent írás.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Hont András: Népértékelő

Hont András: Népértékelő

Gyurcsány nem megy a közös listára

Gyurcsány nem megy a közös listára

Nincs, aki megcsinálja Magyarországon a digitális forradalmat?

Nincs, aki megcsinálja Magyarországon a digitális forradalmat?

Weber Orbánról: Nincs kivételezés

Weber Orbánról: Nincs kivételezés

Varga Mihály: Legalább két fokozattal kellett volna felminősíteni Magyarországot

Varga Mihály: Legalább két fokozattal kellett volna felminősíteni Magyarországot

Orbán és a szülő-automata: így élcelődik egy holland karikaturista a kormány tervein

Orbán és a szülő-automata: így élcelődik egy holland karikaturista a kormány tervein