„Itt nagyon jól érezzük magunkat, mindenünk megvan, vigyáznak ránk, segítenek nekünk, és kéznél van a doktor is” – mondja mosolyogva egy 82 éves nő, aki tíz évvel idősebb férjével lakik egy színvonalas panzióhoz hasonlító, kétszobás, teraszos, jól felszerelt lakrészben az egyik Olajág idősotthonban. A saját bútoraikkal, otthonosan berendezett helyiség tényleg igazi otthon benyomását kelti, ahol „az unokák is gyakran meglátogathatnak bennünket”. Ez a zuglói otthon egy felsőkategóriás lakrésze, de jártunk háromágyas szobában is. Ezek is jól felszerelt szobák, tévével, fürdővel, főzési lehetőséggel – az itt lakók szerint legfontosabb a jó társaság.

Mint a hvg.hu Szülősors sorozata korábbi részeiben írtuk, az idősödő társadalmunkban egyre nagyobb probléma, mit kezdjünk öreg, esetleg már magányos, beteg szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Mindenki méltó időskort szeretne biztosítani nekik, ám sokszor a munka mellett nem biztos, hogy meg tudják oldani az otthoni ápolásukat, főleg, ha állandó felügyeletet igényelnek. Ilyenkor szóba jöhet a szociális ellátórendszer által elvileg minden településen biztosított szakápolói szolgálat, esetleg, aki teheti, magánápolót fogadhat, illetve az is egy megoldás lehet, ha keresünk számukra egy jó idősotthont.

Egyre nagyobb az igény – a férőhely állandó

Érzékelhető, hogy egyre nagyobb az igény az idősotthonok iránt – mondja Szirmai Viktor, a fővárosban és környékén, öt helyszínen kilenc otthont működtető Olajág Otthonok főigazgatója. Hozzáteszi azt is, hogy az országban működő idősotthonok kapacitása ugyanakkor hosszú évek óta változatlan. Mintegy 51 ezer férőhely van az állami, egyházi és magánfenntartású otthonokban összesen. Az idosekoldala.hu gyűjtőoldal jelenleg Magyarországon 403 állami, 142 egyházi és 122 magánotthont tart nyilván.

Az állam most kevéssé az otthonok fejlesztésében, inkább a házi segítségnyújtás erősítésében gondolkodik. Így kevesebb pénzből elvileg több embert lehet elérni, de ez nyilván nem ér fel az otthonok sokkal komplexebb szolgáltatásával.

Ezekből következik, hogy az idősotthonokba általában hosszú várakozási időt kell bekalkulálni, főleg a fővárosban és környékén. Vidéken sokszor valamivel jobb a helyzet. Szirmai szerint minimum 3-6 hónapot be kell kalkulálnia az igénylő dokumentumok beadásától annak, aki be szeretne kerülni egy jó otthonba. Sok helyről mi másfél-két éves várakozási időről is hallottunk.

Nádasdi Jenő, az említett gyűjtőoldal üzemeltetője úgy véli, épp az a legnagyobb probléma, hogy nincsen elég információ. Az otthonokat keresők nem tudják, hova érdemes fordulniuk. Pedig, ha lenne egy országos hálózatra rálátó információs fórum, akkor – feltéve, ha nem gond a kissé távolabbra helyezés – sokkal több igénylő juthatna, sokkal kevesebb várakozás után elhelyezéshez.

Arról, hogy melyik otthont válasszuk nyugodt szívvel a szeretteinknek, és melyiket ne, leginkább a visszajelzések segíthetnének – ám ennek sincs intézményesített fóruma.

Szükséges és elégséges

Mivel állami támogatással és állami működési engedéllyel rendelkeznek a magán- és egyházi otthonok is, rájuk is ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak a felvehető időseket illetően, mint az állami otthonokra: meghatározott, általában napi 4 órás gondozási szükségletet, de rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek láthatók el. Az egészségügyi állapot, vagy az önellátási képesség hiánya miatti rászorultságot szigorú pontrendszerrel állapítják meg. Aki betöltötte a 80. életévét, annak „automatikus belépője” van e helyekre. Országosan egyébként az a jellemző, hogy az otthonokban jórészt 80 évnél idősebbek élnek.

Szenvedélybetegeket, pszichiátriai betegeket, Alzheimer-kóros időseket csak a speciális intézmények fogadnak – ez Nádasdi Jenő szerint egyre nagyobb probléma.

Az idősotthonok a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igényléséről, az egészségi állapotra vonatkozó adatokról és a kérelmező jövedelmi helyzetéről kérnek be a jelentkezéskor dokumentumokat. Ezt az otthonok fenntartójához, a fővárosban például a Felvételt Előkészítő Csoporthoz kell eljuttatni.

Az egyik legfontosabb a gondozási szükséglet vizsgálata. Ehhez törvényben rögzített vizsgálólap készül, amely alapján pontozni lehet az illető állapotát: mennyire mozgásképes, mennyire orientált, felismeri-e a személyeket, stb. A háziorvos és az intézmény előgondozást végző munkatársa is pontoz, ez alapján lehet megállapítani, hogy az idős embernek személyi gondozás vagy idősotthoni elhelyezés nyújtható.

Az otthonokba kerülés fenti kritériumainak teljesítése persze – matematikai fogalmakkal – csak a szükséges, de nem elégséges feltétel. Az idősotthonokba kerüléshez a kérelmezőnek, illetve a családjának alaposan a zsebébe is kell nyúlnia.

Milliós beugró

Minden otthonban van havidíj, ez általában a bekerülő nyugdíjának 80 százaléka vagy egy előre meghatározott, és a család által szerződésben is vállalt állandó összeg. Ez a vidéki kisebb állami otthonokban 100 ezer alatt kezdődik, átlagban 160-180 ezer forint, de – a szolgáltatás színvonalától, a lakrész minőségétől is függően – akár magasabb is lehet.

A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában lévő budapesti intézmények közül például egy hetedik kerületi otthon térítési díja a legalacsonyabb (73 800 forint), a legmagasabb árat pedig egy huszadik kerületi otthon kéri (135 000 forint), itt viszont egyágyas elhelyezés jár a díjért cserébe.

Az „átlagot meghaladó minőségű elhelyezési körülményeket biztosító otthonoknál” van egy ennél jóval tetemesebbre rugó – néhány milliós – egyszeri „beugró költség” is. Általában a családok a bekerülő idős szülő ingatlanjának eladásából teremtik elő ezt a pénzt, ami egy magasabb színvonalú, panziószerű lakrész esetén akár 5-10 millió is lehet. (Főleg a magánintézmények esetében.)

Az étkezéstől az uszodáig

Mindezért a legkülönbözőbb szolgáltatásokat nyújtják az idősotthonok. Az alapellátás – étkezés, takarítás, mosás, szociális alapápolás, az épület üzemeltetése, betegszállítás – elvileg mindenütt biztosított. Erre rakódnak azok az extrák, amiket már nem minden otthon tud nyújtani. Olyanok, mint például a napi ötszöri étkezés, a különböző menüválaszték, a magasabb szintű egészségügyi szolgáltatások, de van, ahol uszoda, sószoba, fizikoterapeuta, masszőr, gyógytornász is rendelkezésre áll.

Egyes jobban felszerelt helyeken – ilyen például az Olajág is – szakorvosi ellátás is biztosított. Több olyan otthon is létezik, amelynek vannak fekvőrészlegei, amik a kórházi kezelés utáni rehabilitációt szolgálják, ezek nagyjából úgy néznek ki, mint egy belgyógyászati osztály. Minden általunk megkérdezett otthonban kiemelték a különböző kulturális, szabadidős programok, klubfoglalkozások fontosságát. Nagyon sokat emel egy otthon színvonalán és népszerűségén az is, ha van parkja, ahol nyugodta sétálhatnak a nyugdíjasok.

Korábban csak ráböktek

Egy 20 éves, nyolcadik kerületi, alapítványi otthon mentálhigiénés szakembere azt meséli, annak idején, amikor az otthon épült, a gondozási szükséglet még gondolatban sem volt. „Jöttek a leendő lakók, ráböktek az alaprajzra, és kiválasztották, hogy melyik apartmanba szeretnének költözni” – mondja, és hozzáteszi, most már várakozólistájuk van. A többi otthonhoz képest nem olyan hosszú, jelenleg 20-30 ember szeretne bekerülni. Az otthon 250 fős, ebből most 236 hely foglalt.

Az otthonban lehetőség van átmeneti ellátásra is: oda tulajdonképpen bárki jelentkezhet, aki olyan helyzetbe kerül, hogy átmenetileg nem tudja magát ellátni, például egy combnyaktörés után. Ilyenkor a megállapodás egy hónapra szól, de a mentálhigiénés szakember azt szokta javasolni, hogy egy évre szóljon a megegyezés, mivel bármi közbejöhet. Olyan eset is előfordulhat, hogy az átmeneti megállapodás lejár, de az idős ember maradni szeretne. Ilyenkor orvosi javaslat után plusz egy évet rá lehet húzni a bentlakásra, de két év után más megoldást kell keresni.

Mivel egy, az átlagnál magasabb színvonalat biztosító otthonról beszélünk, viszonylag magasabb térítési díjat kérnek a lakóktól. Az egyik megoldás, hogy az idős az alapítvány részére egyszeri összeget fizet be, ez jelenleg 5 millió 250 ezer forint, amely három éven belül bekövetkező haláleset esetén időarányosan visszajár.

Ezzel lényegében élete végéig megváltja a 24 (a francia balkonos 25) négyzetméteres apartmant, amiben fürdő, wc, hűtőszekrény és konyha található. A lakrészt az idős ember kedve szerint, a saját bútoraival, használati tárgyaival rendezheti be, de aki messziről érkezik, és mindezt nem tudja megoldani, annak az otthon ad bútorokat. Ezután minden hónapban a nyugdíja 80 százalékát fizeti be az ellátásért cserébe. Akik nem fizetik be az adományt, havonta 171 ezer forint térítési díjjal tartoznak az otthonnak.

Mint egy szálloda

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség által fenntartott Olajág Otthonokba is van várakozólista. Ennek hossza attól függ, ki milyen lakrészbe szeretne költözni. A fekvőbeteg részre, a demensek részére alkalmas lakrésztípusokba például többet kell várni, a többágyas szobákra kevesebbet. Szirmai szerint itt is érvényes szabály, hogy 3-6 hónapra mindenkinek számítania kell.

Az Olajágba is be lehet vinni személyes tárgyakat, bútorokat. Arra is van lehetőség, hogy egy idős kipróbálja az Olajágban az életet, mielőtt véglegesen dönt a beköltözésről. Az intézmény egyébként úgy működik, mint egy szálloda. 24 órás recepcióval rendelkezik, bárki bármikor meglátogathatja a szeretteit. Sőt, a vidékiek néhány éjszakát ingyen ott tölthetnek, hogy a szüleivel legyenek akár néhány napot.

Szakemberek

Az idősotthonokban a legnagyobb probléma a szakemberek hiánya. Szinte mindenütt azt mondták, hogy egészségügyi végzettséggel sokan inkább visszamennek a kórházba. „Más fizetést kap egy szaknővér egy kórházban, mint egy idősek otthonában. Az alapbér bruttó 161 ezer forint, erre jön még az összevont ágazati pótlék.” Az alapítványi és magánotthonok próbálják valahogy megtartani a nővéreket (13., 14. havi fizetéssel vagy jutalmakkal), az állami otthonokban nem nagyon van erre lehetőség.

„Rengeteg munka jut egy nővérre, ebben a szakmában csak az marad meg, aki ezt a szívével csinálja, mert fizikailag, lelkileg is megterhelő” – összegzi egy otthon csoportvezetője.

Hogy adott esetben, hogy döntsük el, melyik otthon lenne megfelelő idős szüleinknek, egyelőre nincs jó válasz. Amíg egy információs fórumot nem alakítanak ki, addig csak a szájról szájra terjedő információkba kapaszkodhatunk. A szakemberek szerint érdemes ellátogatni a kiszemelt otthonokba, ott beszélhetni a személyzettel és az ott lakókkal is, érdemes elvinni a leendő lakót is.

Szirmai hangsúlyozza, hogy aki valamilyen kényszerből költözik be egy otthonba, akkor bármilyen jó is az az intézmény, nem fogja ott jól érezni magát. A döntés mögötti ellenérzések nehézzé teszik a bentlakást. Ha viszont valaki eldönti, hogy idősotthonba akar menni, és jó otthonba kerül, akkor ott jól fogja érezni magát. Az az optimális, ha az idősekben fogalmazódik meg ez az igény, és a gyerekek ezt támogatják.