Balla István
Balla István

A nemzetközi tanulói teljesítményeket mérő teszteken a magyar diákok egyre rosszabbul teljesítenek szövegértésből, matematikából és természettudományokból. A 2015-ben elvégzett vizsgálat adatai alapján egy újabb terület miatt szégyenkezhetünk.

A PISA-felmérésről hagyományosan először a három fő területen, a szövegértésben, a természettudományban és a matematikában mért adatairól, illetve a részt vevő országok iskoláinak esélyteremtéséről jelentet meg tanulmányt az OECD. Legutóbb 2015-ben végezték el a felmérést, amelynek eredményeit tavaly decemberben közölték. Mint írtuk, e területeken a magyar 15 éves diákok minden korábbinál rosszabban teljesítettek, szövegértésből és természettudományból is romlottak a teljesítményeik, és matekból is maradtak egy nagyon gyenge színvonalon. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a részt vevő országok rangsorában az utolsó harmadban vagyunk mindhárom területen.

A felmérés azonban más területekre is kíváncsi volt, többek között az informatikai (IKT) kompetenciákra és a problémamegoldási készségekre. Erről korábban voltak ugyan előzetes, és számunkra már akkor elég lesújtó adatok, hétfőn azonban az OECD az utóbbi terület részletesebb elemzését közölte.

Mi kell a jövő munkavállalójának?

A Bill Gates alapítványa által támogatott ITL Research nevű nemzetközi kutatás nemrégiben meghatározta azt, hogy a munkaadók a jövőben milyen készségeket, tudást várnak el leendő munkavállalóiktól. A szervezet öt készséget jelölt meg, ezek a tudásépítés, a IKT használat, az önszabályozás, a valódi problémák megoldása és a kollaboráció. Nyilván az angolszász területeken eszükbe sem jutott a kutatóknak, de könnyű belátni, hogy a világ minden részén ehhez még hozzátehetjük minimum két idegen nyelv (és ebből az egyik az angol) magas szintű ismeretét is.

©

Néhány napja Radó Péter oktatáskutató épp a hvg.hu-nak magyarázta, hogy a szerencsésebb országokban a 90-es évek közepe óta a nemzetközi oktatáspolitikai fősodor az egyének alkalmazkodóképességének biztosítását állítja középpontba, hiszen nem tudni, 10-20 év múlva milyen konkrét elvárásai lesznek a munkaerőpiacnak, milyen szakmák lesznek egyáltalán. A 21. századi készségek ugyanis bármilyen kontextusban felhasználhatók. „Nem tudjuk megjósolni, mit hoz a jövő, de képessé tehetjük az egyéneket arra, hogy bárhogy alakul ez a jövő, tudjanak ahhoz alkalmazkodni” – foglalta össze Radó az elvárásokat.

Hol itt a probléma?

E tekintetben különösen problematikusak (bizonyos szempontból a matek és szövegértési kudarcnál is problematikusabbak) azok a PISA-eredmények, amelyek a magyar diákok együttműködését és problémamegoldását mutatják be. E területeken a magyar diákok jóval az OECD-átlag alatt teljesítettek, és még a régiós társaiknál is gyengébb eredményt értek el.

Míg az OECD átlag 500, a magyar diákok mindössze 472 pontot értek el. A posztszovjet országok közül előttünk van Észtország (535), Szlovénia (502), Csehország (499), Lettország (485) és Horvátország (473) is. Mögöttünk mindössze Litvánia (467), Szlovákia (463) és Bulgária (444) végzett a mért államok közül. A legjobb helyen Szingapúr végzett 561 ponttal.

A világ élmezőnyében a kelet-ázsiai országok és az angolszász országok szerepelnek, valamint jól teljesítettek a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években felzárkózó észtek is. A régiós lemaradásunkat alátámasztja, hogy az OECD számításai alapján is lényegesen (10 ponttal) a gazdasági potenciálunk alatt teljesítünk. Viszont, ha a kiszámolt 10 ponttal többet értek volna el a magyar diákok, még akkor is elmaradnánk a csehektől, a szlovénoktól és az észtektől is. Ez arra enged következtetni, hogy ezek az országok gazdasági erejükön felül teljesítenek az oktatásban.

©

Az együttműködési képességet változatos feladatokon keresztül vizsgálták a felmérésben, az egyikben például a diákoknak két mesterséges intelligencia csapattárssal kellett chaten kommunikálva megválaszolniuk kérdéseket egy kitalált országról, miközben a gépek folyamatosan megnehezítették a közös munkát – írja a tanulmányi versenyeket és tréningeket szervező magyar Case Solvers.

A magyar diákok nem tudtak mit kezdeni az olyan feladatokkal sem, amikor például két, számítógép által irányított játékossal kellett együtt dolgozniuk a Xandar nevű, fiktív országról szóló kérdések megválaszolásán. A feladat során a diákoknak el kellett dönteniük, hogy a csapat milyen szabályok szerint dolgozzon, egyáltalán legyenek-e a közös munkának szabályai. Majd később a feladat során számos hirtelen szembejövő problémát kellett megoldaniuk, például a robotok szándékosan megszegték a korábbi megállapodásokat. A kollaboratív problémamegoldásban elért gyenge teljesítmény azt mutatja, hogy a tantervi tudást a diákok nem tudják máshol, másfajta feladatoknál jól alkalmazni.

Nálunk a problémamegoldás is a családtól függ

A rossz eredmények másik oka az, hogy a magyar iskolarendszer nem tud mit kezdeni a különböző gazdasági hátterű családokból érkező gyerekekkel, nemhogy nem nyújt semmiféle kiegyenlítő szerepet, sokszor még növeli is az esélyegyenlőtlenségeket.

A gyerekek családi helyzete a problémamegoldás modulnál kevésbé meghatározó a legtöbb vizsgált országban, hazánkban e téren is jelentős tényező: nálunk határozza meg legjobban az elért pontszámot a diák élethelyzete. Ez egybecseng a sokak által kialakult képpel, miszerint itthon csak azok a diákok érnek el jó eredményt, akiknek szülei finanszírozni tudják a különórákat, a többieknek marad a készségeket figyelmen kívül hagyó nemzeti kerettanterv.

©

(E téren különösen szembetűnő a magyar iskola azon álszent és rendszerszintű gyakorlata, hogy miközben az általános iskolák megpróbálják lenyomni a gyerekek torkán az amúgy utasítás szinten nekik a túlzsúfolt alaptantervben előírt, elsősorban lexikális tananyagot, a középiskolai felvételi tesztek sokkal inkább a gyerekek készségeikre kíváncsiak. Azaz, ha jót akar egy szülő a gyerekének, külön felvételi előkészítőket szervez – és persze fizet – neki.)

A PISA-adatokból az is kiderül, hogy Magyarországon kevés az igazán jó problémamegoldó tehetség, és sok a leszakadó. Az OECD-országokban átlagosan a diákok 8 százaléka ért el kimagasló eredményt, 6 százalékuk pedig nem érte el a minimumszintet sem. Ez az arány nálunk 3 és 9 százalék. Tehát kevesebb, mint feleannyi tehetségünk van és másfélszer annyi leszakadónk e területen. Különösen lesújtóak ezek az adatok az élbollyal összehasonlítva: Szingapúrban például a diákok 21 százaléka nevezhető kiemelkedő tehetségnek.

Nem kétséges, melyik diák indul jelentős előnnyel a globális munkaerőpiacon, a magyar vagy a szingapúri. És ez az összehasonlítás nem csak a listavezetővel, hanem néhány vizsgált országot leszámítva mindenkivel számunkra igencsak kedvezőtlen képet mutat.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!