Az 1954-ben alapított Auguste Escoffier Tanítványai Lovagrendnek világszerte több mint 30 ezer tagja van. Piros szalaggal ismerik el a szakácsokat (mint például a magyarok közül Bíró Lajost, Zoboki Andrást, Vomberg Frigyest), kék szalaggal a gasztronómiához más módon kapcsolódó szakembereket, és zöld szalaggal, mint Koch Csabát, a csúcsbeszállítókat. 

Magyarországon a borászok közül elsőként Koch Csabát érte ez az elismerés. Ami nyilván annak is szól, hogy a hajós-bajai és villányi pincéjéből kikerülő illatos és testes fehérborai, gyümölcsös és nagytestű vörösborai megállják a helyüket a csúcsgasztronómiában, de a mindennapok asztalán is ott a helyük.

kochboraszat.hu

Auguste Escoffier a francia konyhaművészet megkerülhetetlen alakja. Az 1935-ben, 89 éves korában elhunyt szakács a hagyományos francia konyhát úgy népszerűsítette, hogy a finomkodó stílusból alaposan visszavett, miközben jókora adag frissességet csempészett bele. Tevékenysége nyomán a szakács tiszteletre méltó alakja lett a társadalomnak, a főzés pedig elismert, megbecsült munka lett. Escoffier a konyhaművészetbe alapvető menedzsment-filozófiát integrált: konyhájában az egyes részlegeknek külön vezetője volt, és a tálalás sem a Franciaországban tradicionálisnak mondható összevisszaság alapján történt, mivel nála a fogásokat nem egyszerre tálalták, hanem egymást követve. Saját éttermének, a Cannes-i Arany fácánnak a felfuttatása után a monte-carlói Grand Hotel konyháját reformálta meg, majd jött több évtizedes együttműködése César Ritz-cel, és – a Londoni Savoy mellett – számos Ritz szálloda gasztronómiai gatyába rázása. Nevéhez fűződik a Pêche Melba desszert megalkotása, illetve a Rossini bélszín (Tournedos Rossini) is. No meg, a mintegy 5 ezer receptet felvonultató 1903-as opus magnum, a Le Guide Culinaire, ami vagy fél évszázadon át volt az ambíciózus szakácsok bibliája.

Az Auguste Escoffier Tanítványai Lovagrend tagságával együtt jár annak felelőssége is, hogy a lovagok legjobb tudásuk szerint építsék tovább a minőségi gasztronómiát.