Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
HVG: Ha nem érzelmeket, politikát, hanem pusztán számokat nézünk, veszélyben van a hagyományos családmodell?
Pető Andrea: Ha hagyományos családmodellnek azt tekintjük, hogy az állam az érzelmi kötődést szerződéssel formalizálja, akkor ebbe az azonos neműek házassága is szépen beleillik. Ugyanakkor globális tendencia, hogy a házasságok száma csökken, mert egyre kevesebb egymást szerető párnak van szüksége az államra, hogy ezt az alapvető emberi érzést nap mint nap megélje. Az együttélések száma növekedett, látjuk például, hogy Magyarországon a gyerekek 46,7 százaléka házasságot nem kötött pároknál születik, míg az uniós átlag 42 százalék. A legmagasabb ez az arány Franciaországban, ahol egyébként a születések száma is magas, a legalacsonyabb pedig Görögországban.
Van-e kutatás arról, hogy ahol engedélyezett az azonos neműek házassága, az ott élő gyermekek hogyan változtak, változtak-e egyáltalán a hagyományos családmodellben élő társaikhoz képest?
Sokféle kutatás van, de nem biztos, hogy a heteroszexuális vagy a szivárványcsaládban élés az a változó, amely alapvetően befolyásolja a gyerek életét. Az anyagi javak sokkal meghatározóbbak, mint a szülők szexuális orientációja. A szivárványcsaládok általában eleve jobb anyagi helyzetűek. A másik tényező ettől nem független: ha valaki olyan helyen él, ahol nem fér hozzá a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, az jobban meghatározhatja, milyen érzelmi világa alakul ki.
Máté Péter
Bagdy Emőke neves klinikai szakpszichológus szerint nincs tudományos bizonyíték arra, hogyan változik a személyisége annak, akit két férfi vagy két nő nevel fel.
Ez tévedés. Számtalan kutatás van, ami kimutatta, hogy a szivárványcsaládban felnőtt gyerekeknek jobbak bizonyos képességeik. Például rugalmasabbak, nyitottabbak, viszont negatív hatás nem volt tapasztalható a longitudinális kutatásokban. Jelenleg globális hatalmi és szocializációs harc folyik a tudomány újraértelmezéséről. Ebben megjelennek olyan gyakorlatok – Bagdy Emőke munkássága is ebbe illeszkedik –, amelyekben csipegetnek a tudományos eredményekből, hogy ideológiai tételeiket igazolják. Ilyen másutt is van. A különbség az, hogy ezt ott nem tekintik tudománynak, Magyarországon viszont magát a tudományt akarja ez a gyakorlat átvenni. A Magyar Tudományban is megjelennek már ilyen módszertannal készült cikkek, és ezzel új kutatási normákat és témákat akarnak meghatározni. Ebbe illeszkedik az MTA költségvetésének ellenőrzése is, ami a szakmai ellenőrzést és a minőségbiztosítást gyengíti. Pedig csak egy tudomány van.
Túry Gergely
Bagdy Emőke a Magyar Időknek úgy nyilatkozott, hogy apa és anya mint olyanok már szinte nem is léteznek, a nemi szerepekben a férfi- és női különbségek elbizonytalanodtak. Szerinte a család intézménye éppúgy erodálódott, mint a nemek egyértelmű határai.
A fő probléma, hogy a családmodellekről meg a férfi- és női szerepekről folytatott jelenlegi, gyakran túlfűtött vitákban több dolog csúszik össze. A pszichológusszakma magyarországi történetéből adódó felelőssége, illetve a tágabb keret szempontjából először is az a kérdés, hogy mit értünk tudományon. A magyar pszichológusszakma intellektuálisan, politikailag és érzelmileg is narcisztikus, macsós környezetből nőtt ki. A kritikai pszichológiáról most folyó élénk vita is mutatja, hogy megjelent a pszichológusok új generációja, amely szembenéz ezzel a hagyománnyal, és nem elégszik meg azzal, hogy a középosztály és a felső középosztály problémáira ad választ, hanem tágabban, társadalmi keretben értelmezi a lelki folyamatokat. S teszi mindezt érthető nyelven.
A pszichológusszakma az utóbbi évtizedekben, mint sok más szakma is, elbújt az elefántcsonttoronyba, és nem foglalkozott a nem elittel. Ez most visszaüt. Nagy igény van a poppszichológiára, mert nagyon sok a lelki probléma, ami megbetegíti az embereket. Az olyan előadásokra, amelyek egyszerű és közérthető válaszokat akarnak adni súlyos belépti díjért arra, hogy „Mi a férfi?” és „Mi a nő?”, tolonganak a problémáikkal magukra hagyottak, főleg nők. Itt sok pénzért megmagyarázzák nekik, hogy a férfiak mások, a Marsról jöttek, a nők pedig a Vénuszról, tehát más az elhivatottságuk és a kötelességük, és minden baj abból adódik, ha ezek összekeverednek. Így sok nő nem gondolkodik el azon, hogy ő miért szegényebb, kiszolgáltatottabb, testileg és lelkileg kizsigereltebb, mint a férfiak.
Ezek a szerepelméletek tudományos körökben magukat komolyan vevő szakemberektől már a nyolcvanas években is rengeteg kritikát kaptak. Ugyanakkor a társadalmilag válságos helyzetben, mint a mai Magyarországon is, mégis virágoznak, mert elég egyszerűek. A pszichológusszakmának nagyon komoly a felelőssége, hogy milyen szakmai termékké fokozta le a saját munkáját.
A „régi” családmodell támogatói azt a kérdést teszik fel, hogy ha Amerikában már engedélyezték a melegek házasságát, akkor mi lesz a következő határ, amit ledöntenek? Miért nem köthet akár három-négy ember is házasságot?
Nemcsak Amerikában, hanem a világ 24 országában, köztük a környező országok közül Szlovéniában is engedélyezték a melegek házasságát. Az emberi jogok alapja, hogy nem lehet olyan az állam és állampolgárai közötti szerződéses viszony, amiből valakik ki vannak zárva egyik jellemzőjük, a szexuális orientációjuk miatt, mert ez ellenkezik azzal, hogy minden ember egyenlőnek született.
Máté Péter
Mi segítené Magyarországon leginkább a gyermekvállalást, a családalapítást?
Négy tényező. Az első a gondoskodási válság megoldása, hogy ki gondoskodik a gyerekekről, betegekről és öregekről. Jelenleg a kormány éppen kivonul erről a rendkívül forrásigényes területről. Ehelyett megpróbálja például a nagymamák szerepének felmagasztalásával – „visszaadjuk a nagymamákat a családoknak” – megúszni, hogy pénzt fektessenek ebbe az ágazatba, több bölcsődét, óvodát építsenek, és lényegileg emeljék a gondozói béreket.
A második a férfiak részvétele a gondoskodó munkában. Az apasági szabadság jelenleg öt, azaz öt nap 2002 óta. A férfiak lényegesen több pénzt keresnek, mert ők vannak magasabb pozíciókban, és ugyanazért a munkáért 16 százalékkal több bért kapnak. Ezért nagyon kevés család engedheti meg magának, hogy a férfi kiessen az öldöklő versenyre, hosszú munkaidőre épülő, kizsigerelő munkaerőpiacról.
Harmadszor: a szociális ellátások emelése, így a családi pótléké, az ápolási díjé, a gyesé, a gyedé, mert ezek közvetlenül a nőkhöz kerülnek. Ezzel szemben a kormány a családi adókedvezményt támogatja, mikor is a férfi számláján landol a pénz, ezzel a jómódúakat támogatva.
Negyedszer pedig a párkapcsolatok érzelmi minőségének javítása, ami hosszú és bonyolult tanulási folyamat eredménye lenne. Eközben a nagy hatású médiatermékek az emberi kapcsolatokban az anyagi érdekek által vezérelt fogyasztási szemléletet vagy a buta önfeláldozást népszerűsítik. Pedig ettől még senki se lett hosszú távon boldog. Se egyedül, se párban.
| Társadalmi nemek |
A HVG-nek az LMBTQ közösség egyik tagja őszintén, de név nélkül beszélt az érzéseiről. Ahogy ő fogalmazott: az életnek szinte nem volt és nincs is olyan területe, ahol a mássága miatt ne találkozott volna zárt ajtókkal – munkahelyen, magánéletben, iskolában és a közéletben egyaránt. Egy helyen érezte magát relatív biztonságban, otthon. Bár, mint mondta: még a barátaival, illetve a szerelmeivel sem lehetett mindig teljesen őszinte. A „családról” szóló vita azért érinti fájdalmasan, mert azt tapasztalja, hogy a legtöbb meleg, leszbikus vagy transznemű számára az „otthon” vagy a „család” fogalma ugyanolyan érték, mint a heteroszexuálisok számára, ezt mégis sokkal nehezebb megteremteniük a sokszor ellenséges közegben. Ezzel együtt azokat sem kezeli ellenségként, akik a mássága miatt támadják. Az LMBTQ közösség tagjaként is elfogadja az átlagosnál erősebb „beszólásokat”, és szerinte nem szerencsés azonnal homofóbiával vádolni mindenkit, aki nem áll melléjük, vagy kritizálja az LMBTQ mozgalmakat és törekvéseket. Szerinte sokat segíthetne a viták feloldásában, ha az LMBTQ személyeket elítélők belátnák, hogy a nemi identitását és a nemi orientációját senki sem választja, ezt nem lehet eltanulni a tévéből, az internetről vagy családtagoktól. Bár a többség azt várja ezektől az emberektől, hogy adják fel az érzéseiket, az érzelmeiket és az ösztöneiket, ez nem döntés vagy választás kérdése. Interjúalanyunk úgy érzi, kizárják Magyarország közösségéből, és egy ideológiai állásfoglalás, az alaptörvény miatt elveszik tőle az egyik legfontosabb értéket, a családot. |
D. BÁNYÁSZ GERGŐ
