Sharon Tate kegyetlen meggyilkolása új fejezetet nyitott Hollywood és Amerika történetében. A mészárlás ötvenedik évfordulójának közeledtével újabb és újabb könyvek jelennek meg, újabb és újabb filmeket mutatnak be, köztük Quentin Tarantino sztárparádés kilencedik alkotását, a Volt egyszer egy Hollywoodot, hogy több évtized után végre magyarázatot találjanak a vérfürdőre, amely egy csapásra véget vetett a hippi korszak romantikájának. Sharon Tate alakjával és szörnyű halálával mi is foglalkoztunk ebben a cikkünkben.

Charles Manson egy leányanya fiaként látta meg a napvilágot 1934-ben. Gyerekkorában ismerősök, családtagok, javítóintézetek, börtönök között hányódott.

Egy alkalommal az anyja eladta egy korsó sörért.

Húszas éveiben kétszer is megnősült, fia is született. Berkeleyben, majd San Franciscóban csatangolt, ahol rengeteg szabad életmódra vágyó fiatal fordult meg akkoriban. Megtanulta befolyásolni környezetét, kis csapatot gyűjtött maga köré, főleg lányokat, droggal, szexszel, elszigeteléssel kötötte őket magához. A tízes éveik végén, húszas éveik elején járó, fehér középosztálybeli lányok pedig szó nélkül megtették, amire kérte őket.

A börtönben megtanult gitározni, arról ábrándozott, hogy híres zenész lesz, ezért 1968-ban csapatával Los Angeles felé vette útját, hogy kapcsolatokat keressen, hogy részesüljön a hippi mozgalom mámorából, melyet Timothy Leary pszichedelikus tapasztalatokra utaló jelszava fémjelzett: "Turn on, tune in, drop out!" - azaz: Kapcsolj be, hangolódj rá, lépj ki! Az 1960-as évek laza viselkedési kódexének megfelelően a hippik a hollywoodi hírességekkel elegyedtek. Charles Mansonnek így alkalma nyílott barátságot kötni Dennis Wilsonnal, a Beach Boys dobosával, majd rajta keresztül Terry Melcherrel, Doris Day fiával, valamint Candice Bergen modell-színésznővel.

Végül egy Los Angeleshez közeli ranchon ütöttek tanyát, ahol gyakran forgattak westernfilmeket. Itt teljesedett ki Manson szuggesztív kontrollja a bandatagok felett, akik nem hordhattak szemüveget, órát és pénzt sem tarthattak maguknál. Először a fiúk étkeztek, majd a kutyák, légvégül a lányok. Hosszú prédikációkat tartott az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről, majd felvázolta teóriáját a hamarosan bekövetkező apokaliptikus faji háborúról, amelynek - a Beatles egyik elképesztően punkos-metálos hangulatú számának címét kölcsönvéve - a Helter Skelter (Fejveszetten) nevet adta. Azt tanította, hogy a fajok harca elkerülhetetlen. Amikor a feketék átveszik az uralmat, a fehérek barlangokba rejtőznek majd. A Manson család a megfelelő időben bújik elő, hogy a társadalom élére emelkedjen.

Időközben meglazultak kapcsolatai a hollywoodi hírességekkel és a zenei világgal, ráébredt, hogy sem Wilson, sem Melcher nem fogja úgy támogatni, ahogy elképzelte. (A Beach Boys egyébként feldolgozta Manson egyik számát, a Ceased to Existet.) Lassan elérkezettnek látta az időt, hogy elindítsa a Helter Skeltert. A magát Jézus Krisztus és a Sátán megtestesülésének gondoló, sértett és bosszút szomjazó Manson vélhetőleg azért választotta a gyilkosság helyszínéül Roman Polanski villáját, mert az épület előző lakója Melcher volt.

1969. augusztus 9-én a Manson banda tagjai, Tex Watson, Patricia Krenwinkel, Susan Atkins és Linda Kasabian a villához hajtottak. A rendező nem volt otthon, éppen egyik filmjén dolgozott. A nyolc hónapos terhes Tate, aki már szerepelt néhány emlékezetesebb filmben, és akit 1968-ban Golden Globe-díjra is jelöltek, otthon időzött barátaival, az ünnepelt férfifodrásszal, korábbi partnerével, Jay Sebringgel, a Folger Coffee Company örökösnőjével, Abigail Folgerrel és annak szerelmével, Voytek Frykowski forgatókönyvíróval.

Mindannyiukkal Watson, Krenwinkel és Atkins végzett, csakúgy, mint Steven Parenttel, egy tizennyolc éves fiúval, aki a ház gondnokához érkezett látogatóba, és éppen a kocsifelhajtóról gördült volna ki, amikor agyonlőtték. A várandós Tate hiába könyörgött az életéért, az alig húszesztendős Atkins addig szurkálta, amíg csak volt benne élet, sőt még utána is - összesen 16-szor. A vérébe mártott törölközővel a disznó szót mázolta az ajtóra.

A következő éjszaka ugyanez a csapat, valamint Leslie van Houten és maga Manson is útnak indult, hogy még több gyilkosságot kövessen el, bár Manson tevőlegesen nem vett részt a mészárlásokban.

Leno LaBianca, egy szupermarket tulajdonosa és felesége, Rosemary voltak a következő áldozatok. Több órás Los Angeles-i kocsikázás után véletlenszerűen választották ki őket. Rettenetes halált haltak, a férj hasába a háború szót is belehasították, a hűtőszekrényre pedig a rosszul betűzött Helter Skelter szavakat pingálták.

A gyilkosságok mérlege: hat áldozat, 169 késszúrás.

A klán négy tagját, akik a gyilkosságokat elkövették, valamint a felbujtó Mansont halálra ítélték; az ítéletet később életfogytiglanra változtatták.

Manson 2017. november 19-én természetes halállal halt meg a rácsok mögött. Atkins 2009-ben, hatvanegy évesen rákban halt meg a börtönben. Watson, Krenwinkel és Van Houten jelenleg is rács mögött van.