szerző:
Sándor Anna
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Tehetséges volt és gyönyörű, a világhírt mégsem színésznőként érte el, hanem azzal, hogy ő volt Roman Polanski terhes felesége, akivel brutálisan végzett a Manson-banda. Ennek jövőre 50 éve, Sharon Tate-ről pedig három film is érkezik majd a mozikba – ami nem kevés etikai kérdést vet fel: vajon ki és mire akarja használni Sharon Tate meggyilkolását?

Vajon naivitás számon kérni rajta, vagy jogosan vádolható Hollywood azzal, hogy kizsákmányolja Sharon Tate emlékét? Az álomgyárban jelenleg három film is forog, amielyen több-kevesebb szerepet kap, és mindhármat jövőre mutatják be – mert 2019-ben lesz az 50. évfordulója, hogy a Manson Család nevű banda tagjai egymást követő két éjszaka lemészároltak Sharon Tate-tel együtt hét embert. A hollywoodi balhékon túlmutatóan az ugyanis mindannyiunkat érintő emberei jogi dilemma is, hogy mintha Sharon Tate életében egyedül a halála körülményeit találnák érdekesnek, és mintha az emberi méltósága meg is szűnne azzal, hogy borzasztóan halt meg.

Sharon Tate nővére, az író Debra Tate mindenesetre sokáig kritizálta Quentin Tarantino készülő, sztárszínészekkel teletömött Once Upon a Time in Hollywood című filmjét, amelynek a cselekményét alapvetően alakítják a Manson-gyilkosságok. A kritika jogosságát pedig eredetileg nem igazán cáfolta az a tény, hogy a filmet pontosan a gyilkosság évfordulóján akarták bemutatni. Soha jobb reklámot.

Nemrég aztán kiderült, hogy változtattak a terveken, és a film már egy hónappal hamarabb a mozikba kerül. Debra Tate pedig, aki korábban a forgatókönyvet is látni akarta, találkozott a rendezővel, és bármi hangzott is el köztük, azóta mintha megbékélt volna. Ettől függetlenül a szituációval azért akadnak még bőven etikai problémák. Lássuk tehát, ki volt Sharon Tate, mi történt vele, és miért problémás, hogy pont Tarantino forgat filmet a haláláról.

Jár-e a börtön – és a tényleges életfogytiglan?

A filmek körüli, látszólag banális botrány többek között azért számít, mert Debra Tate, nővére Patti és anyjuk, Doris Tate rengeteget tettek az áldozatok jogainak képviseletéért, és azért, hogy Charles Manson, a gyilkosságot elkövető bandatagok és a hozzájuk hasonló gyilkosok soha ne kaphassanak kegyelmet.

Az eset barbársága ellenére ugyanis a Manson-per igencsak megosztotta a korabeli közvéleményt, sokan tüntettek a banda elengedéséért, a sajtóban pedig folyamatosan megjelentek olyan hangok, amelyek Mansonékat és a tetteiket kúlnak, szexinek, elfogadhatónak akarták beállítani.

A Manson Család tagjai az 1980-as évekre már-már kultikus figurákká nőtték ki magukat, és amikor a gyilkosságok egyik elkövetőjének szabadon bocsátásáért aláírásgyűjtés indult, anya és lányai őszintén megrökönyödtek. Belenyugvás helyett viszont maguk köré gyűjtve más gyilkosságok áldozatainak hozzátartozóit, mozgalmat indítottak az áldozatok jogainak elismeréséért.

Így Doris Tate volt az első civil, aki részt vehetett és felszólalhatott egy feltételes szabadlábra helyezést megelőző meghallgatáson. A nő ekkor azt mondta Sharon egyik gyilkosának, Charles ‘Tex’ Watsonnak:

Miféle kegyelmet tanúsított ön a lányom iránt, amikor ő az életéért könyörgött? Milyen kegyelmet gyakorolt ön, mikor ő azt mondta: »Legalább addig hagyjatok élni, míg megszülöm a gyermekem, és csak azután öljetek meg!«? Ő és a többi hét vagy esetleg több áldozat vajon ki tud kelni a sírjából, hogy önnel együtt visszatérjenek az emberek közé? Magában nem lehet megbízni.

Olyan kitartóan és sikeresen dolgoztak, hogy 1992-ben George H. W. Bush elnök elismerését fejezte ki. Doris Tate egészségi állapota addigra viszont már annyira megroppant, hogy abban az évben meg is halt. Ezután két lánya, Patti és Debra Tate folytatta a küzdelmet azért, hogy az amerikai törvények joghézagai miatt veszélyes gyilkosok ne kerülhessenek vissza a társadalomba.

 A nem elég véres mészárlás

A Manson-ügy minden szakaszában mérhetetlenül szerencsétlenül zajlott. A nyomozást az első pillanattól fogva szakmai hibák kísérték: a helyszínre kiérkező rendőrök tönkretették a nyomok egy részét, egy pisztoly pedig sokáig kallódott a rendőrségnél, mire rájöttek, hogy az az egyik gyilkos fegyver.

A nehézkes nyomozás és a tanúvallomások alapján végül így rekonstruálták azt az éjszakát:

Charles Manson szektavezér hívei, Susan Atkins, Patricia Krenwinkel és Charles „Tex” Watson 1969. augusztus 8-án éjfél körül érkezett a villába, ahol a bejáratnál Tex mindjárt lelőtte a gondnok barátját, majd az épületben további négy embert találtak: a nyolc és fél hónapos terhes Sharon Tate-et, Woytek Frykowski forgatókönyvírót, a barátnőjét, Abigail Folgert és Jay Sebring sztárfodrászt. Sebringet Tex még a nappaliban meglőtte, majd a pisztoly markolatával agyonverte, miután a férfi kérte, hogy kíméljék Tate-et. Eközben Frykowskinak és Folgernek sikerült kimenekülnie a kertbe, de ott Tex és Krenwinkel halálra szurkálta őket. 

Odabent a valószínűleg sokkos állapotba került Sharon Tate könyörögni kezdett, hogy legalább azt várják meg, míg megszületik a gyereke, Susan Atkins és Tex viszont 16 késszúrással végzett a színésznővel.

Később úgy vallottak, hogy ennél jóval véresebbre tervezték az egészet, például ki akarták vágni a babát Tate hasából, végül azonban megelégedtek annyival, hogy Atkins egy Tate vérébe mártott törülközővel felírta a bejárati ajtóra, hogy Pig (‘disznó’).

A nyomozás során kiderült, hogy a fentiekre az indok mindössze az volt, hogy a zenészi babérokra vágyó Manson frusztrált dühvel gondolt a villa korábbi lakójára, egy zenei producerre, aki sokáig hitegette, de végül mégsem ajánlott neki szerződést. Emiatt Manson mérhetetlenül gyűlölt mindenkit a szórakoztatóiparban, és óriási felkelést akart szítani.

De ki volt ez a nő a mészárlás előtt?

Sharon Tate igazi reménységként indult. 1943-ban született Dallasban, és annyira gyönyörű volt, hogy már hathónaposan babaszépségversenyt nyert (azt most hagyjuk, hogy miért van szükség az ilyen rendezvényekre). Az apját katonaként folyton más állomáshelyre rendelték, így Sharon 16 éves korára már hat amerikai városban élt. Almeda középiskolájában például a későbbi rocklegenda Jim Morrison volt az osztálytársa, aki - mint közismert - szintén huszonéves halt meg.

A család Olaszországban élt éppen, mikor Velencében Sharon filmezni kezdett. Statiszta volt, és szemet vetett rá a színész Richard Beymer, az ő javaslatára fordult komolyan a színészet felé. Később, már Los Angelesben Beymer menedzsere kezdett foglalkozni a lánnyal, és össze is hoztak egy hétéves szerződést Hollywoodban.

Innentől egyre nagyobb szerepeket kapott. Játszott pl. Az U.N.C.L.E. embere sorozatban, Az ördög szemében már felfigyeltek rá, mint ígéretes kezdőre, 1968-ban pedig Golden Globe-ra is jelölték a legígéretesebb új színésznő kategóriájában.

A konkrétan sorsdöntő fordulatot végül a Vámpírok bálja hozta meg neki, amelyet Roman Polanski rendezett és a főszerepet is játszotta. Korábban találkoztak már egy klubban, de nem voltak elragadtatva egymástól, az addigra befutott, maximalista rendező pedig a forgatás közben sokat kritizálta a tapasztalatlan Tate-et. A nehézségek ellenére viszont nemcsak filmbeli karaktereik, hanem ők is egymásba szerettek, és 1968-ban össze is házasodtak. Bár tudható volt, hogy Polanski fűvel-fával megcsalja, Tate kitartott mellette, az év végén teherbe esett, és a filmezéstől is egyre inkább elfordult – tudatosan készült az anyaszerepre.

©

 Sokszorosan kellemetlen ügyek – jönnek a Sharon Tate-filmek

A gyilkosságok mélyen megrázták Hollywoodot, rettegéshullám csapott végig Los Angelesen, hogy ki lesz a következő. Ezt a traumatikus emléket pedig körbeveszi a hippikorszak színes delíriuma, illetve mindezzel párhuzamosan már készülődtek az Új Hollywood névvel fémjelzett korszakváltás fenegyerekei, akik a hetvenes években megújították a már vergődő klasszikus amerikai filmgyártást. Olyan nevekről beszélünk, mint Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian De Palma, George Lucas, Steven Spielberg és John Milius.

Ilyen szempontból tehát teljesen érthető, hogy a filmtörténeti önreflexiókért elmondhatatlanul rajongó Tarantino pont ebbe az emblematikus korba helyezi új filmje cselekményét, és gyújtópontjául ezt a traumát választja. A kérdés viszont továbbra is az, hogy hol lesz a fókusz, illetve mire és hogyan akarja használni Sharon Tate meggyilkolását.

2018 elején még voltak találgatások arról, hogy vajon mi lesz a sorsa Tarantino filmjének. Például azért, mert az egyik áldozat hozzátartozója az a Roman Polanski, akire később az Egyesült Államokban rábizonyították egy 13 éves lány megrontását, és aki viszont azóta is szökésben van az ítélet elől. Tarantino ráadásul egy rádióműsorban meg is védte a rendezőt, azzal érvelve, hogy szerinte, ha a kiskorú(!) is akarja a szexet, akkor az nem számít erőszaknak. (A törvény erről mást tart.)

Vagy például azért, mert a Weinstein-féle zaklatási ügyek apropóján beinduló vallomássorozat Tarantinót sem kímélte: korábbi múzsája, Uma Thurman beszélt arról, hogy a Kill Bill forgatásán a nyakán és a térdein maradandó, súlyos sérültéseket szerzett egy kocsibalesetben, amelyben kaszkadőrrel akart dolgozni, de a rendező ezt nem engedte meg neki. Annak ellenére sem, hogy a jármű a stáb szerint sem volt biztonságos. Uma Thurman szerint:

Tarantino Daryl Hannah panaszait is figyelmen kívül hagyta, amikor elárulta, hogy Weinstein zaklatta őt. Inkább kirúgták a sajtókörútról, senki sem segített rajta. És most Tarantino filmet csinál Polanskiról? Miért finanszírozza ezt bárki? Pontosan ezért nem állította meg senki Weinsteint.

Debra Tate (Sharon Tate fentebb már említett jogharcos nővére) aggodalmait alátámasztja az is, hogy egy másik készülő Sharon Tate-film, a The Haunting of Sharon Tate már nem is finomkodik, hanem egyenesen a horror/thriller kategóriát célozza meg. Ráadásul a forgatókönyv egyik központi eleme lesz az, hogy a gyilkosságot megelőző hónapokban Sharon Tate visszatérően álmodik a saját haláláról.

A harmadik, egyszerűen csak Tate címmel futó filmmel kapcsolatban az alkotók, Kate Bosworth és férje, Michael Polish Instagram-posztjaikban kiemelték, hogy sem megsérteni nem akarják a színésznő emlékét, sem kizsákmányolni a halála körülményeit, sőt nem is akarnak a vásznon erőszakot ábrázolni. A Tate Sharon utolsó napját követi végig, és a nyilatkozatok alapján úgy tűnik, inkább a színésznő alakjára, személyiségére akarnak koncentrálni, nem a halálára.

Meglátjuk.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Íme, a tíz legjobb vidéki gimnázium

Íme, a tíz legjobb vidéki gimnázium

A lakástakarékot ugyan beszántották, de itt van nekünk 5 kiváló mém

A lakástakarékot ugyan beszántották, de itt van nekünk 5 kiváló mém

Öngyilkos merényletek zavarták meg az afganisztáni választásokat

Öngyilkos merényletek zavarták meg az afganisztáni választásokat

Csontfűrésszel és gúnyos vigyorral a kritikus újságírók ellen

Csontfűrésszel és gúnyos vigyorral a kritikus újságírók ellen

Álom volt, de talán sose lesz valóság, hogy az irodákban ne álljon hegyekben a papír

Álom volt, de talán sose lesz valóság, hogy az irodákban ne álljon hegyekben a papír

Filozófiaprofesszor a New York Times-ban: Orbán Viktor fasiszta

Filozófiaprofesszor a New York Times-ban: Orbán Viktor fasiszta